Alpert, Herb: I Feel You 2011. április 21., Gregorits János
Nevének hallatára rögtön megszólal bennem a „Spanish Flea”, hiába is próbálom elhessegetni. De hát ez érthető, Herb Alpert zenekara, a „Tijuana Brass”, olyan sikersorozatot ért el annakidején, hogy arról tudomást nem venni legfeljebb füldugó alkalmazásával lehetett. Alpert receptje egyszerű volt: Mexikótól kölcsönvette a „mariachi sound”-ot, amihez popos ritmusszőnyeget kapcsolt. Ehhez járultak még a melódia struktúráját váratlanul megtoldó plusz taktusok és kiállások. Sok sikeres lemez után ez a lényegében szűk mozgásteret nyújtó stílus elérte a zenitet és már csak ismételni tudta önmagát, így a Tijuana Brass kimúlt. Nem így Alpert, aki saját cégével, a Jerry Moss-szal alapított A&M Records-szal és más kiadóvállalatokkal továbbra is a szórakoztató-zene élvonalában maradt, elsősorban, mint producer. Mindennek immár négy évtizede és most kezemben tartom Alpert legfrissebb, 2011-es albumát, melynek címe: „I Feel You”. Ez az Alpert persze már nem az az Alpert, akit a Tijuana-ban megismertünk. Jazz-zenészként igazolja magát, akinek trombitája néha Miles Davisr-e, néha Chet Baker-re emlékeztet, emellett még énekel is, amiről viszont ki merem jelenteni, hogy felejthető. Sőt. Alpert az „I Feel You” anyagához is kölcsönvett valamit a latin-amerikai zenéből. Ezúttal ritmusokat Braziliából. A szamba – vagy, ha úgy tetszik bossa nova - alap lassú, vagy gyors lüktetése viszi a hátán a darabokat, még az olyan a latin zenétől fényévekre lévő „straight ahead” standard-nél is, mint a „There Will Never Be Another You”. Tulajdonképpen elmondhatjuk, hogy ezzel a ritmusvilággal a két eredeti brazil kompozíció (Viola, Berimbau) kivételével az összes többi dal eredeti jellege radikálisan megváltozott. Engem ez a két Beatles-opus (Here Comes The Sun, Blackbird) esetében kifejezetten zavart. (Néha már-már kényszerzubbonynak éreztem a koncepciót.) Ami a brazil elemeket illeti, bizonyára az is szerepet játszott, hogy az énekes szólista Lani Hall (Alpert felesége) annakidején Sergio Mendes Brasil ’66 együttesében tűnt fel, ahol természetesen énekelnie kellett a bossa nova korszak fontos dalait, az eredeti portugál szöveggel is. Portugál nyelvtudásából egyébként ezen a lemezen is nyújt ízelítőt. Az Alpert házaspáron kívül még három zenész vett részt a produkcióban, a billentyűs Bill Cantos, a ceyloni származású basszista, Hussain Jiffry és az ütőhangszeres Michael Shapiro. Mindhárman a Los Angeles-i jazz-szcénához tartoznak, muzikalitásuk és technikájuk a felső ligába sorolja őket. Cantos nem csak hangszeres játékos, hanem ismert zeneszerző is, a címadó dalt ő írta. (Egyébként érzékeny zongorakísérőként is megismerhettük.) Erős nyomot hagyott bennem Hussain Jiffry basszus-játéka, dinamikája egészen rendkívüli. Az album kapcsán szót kell még ejteni arról az örvendetes jelenségről is, hogy a pop-zene sztárjai közül többen is megvallották a jazzhez való kapcsolódásukat. Herb Alpert albuma ennek egyértelmű bizonyítéka.
