Alessi, Ralph: Quiver 2016. március 25., Gáspár Károly
Ralph Alessi - Quiver (ECM - Hangvető)
„Idő van, van idő!”
Az utóbbi években igen sok lemezzel találkoztam, melyek egyfajta elmélkedéshez, lelki utazáshoz adnak „üzemanyagot” a Hallgatónak. Olyan jazz felvételek ezek, amiknek megértéséhez, átéléséhez meg kell nyitnunk bensőnket, hagynunk kell, hogy a zene szárnyán repüljünk. Nem a virtuóz és/vagy „dögös” improvizációk, nagy swingelések fórumai ezen anyagok, annál inkább filozofikus mélységek-magasságok enciklopédiái.
Internetes „szörföléseim” alkalmával gyakran jutok el arra a már-már perverz szintre, hogy Oscar Peterson után közvetlenül Ornette Coleman következik, vagy Clark Terry-t, John Coltrane késői korszakával „öblítem le”. Nagyon eklektikus „track list”. De mégis vannak közös jellemzőik. Először is, hogy mindannyian zsenik voltak, másrészt zenéjüket áthatotta a mainstream vonulat hatása. Más formában, de mindvégig nyomon követhető volt munkásságukban. Úgy érzem, Coltrane és Coleman még „legelvetemültebb” pillanataikban is magukban hordozták és közvetítették a fősodrás jellegzetességeit. Lehet, hogy csak jelzés szintjén, de ott volt az a bizonyos érzet.
No de mit tegyen napjaink jazzistája? Milyen felvétellel rukkoljon elő a nagy elődök után? (Megfejtéseket, javaslatokat kérjük a JazzMa.hu e-mail címére küldeni.) De komolyra fordítva a szót, különféle újító szándékú próbálkozással találkozhattunk már. Rengetegen nyúltak vissza népek zenéjéhez, és integrálták a jazz muzsikába, world music, crossover, vagy „mittomén” milyen néven. Több, kevesebb sikerrel. Folytathatnám hosszasan a sort, például a rap és hip-hop házasítását az improvizatív műfajjal, vagy a jazz standard-ek egészen -szinte a felismerhetetlenségig- „modernított” interpretálásáig. Itt szintén az történt, hogy születtek pompás dolgok, és bizony „közveszélyesek” is szép számban.
Vannak olyanok, akik -a már fent említett- filozofikus, „nyugis” stílust választották megmutatkozásuk eszközeként. Az 1963-ban született amerikai trombitás, Ralph Alessi is így érezte jónak, legalábbis új albuma a „Quiver” kapcsán, amely az ECM gondozásában jelent meg. Partnerként Gary Versace zongoristát (Maloschik főszerkesztő úrtól tudtam meg, hogy a világhírű divattervező família tagja Gary, csak úgy tűnik, Ő egy kevésbé jól fizető foglalkozást akart űzni...), Drew Gress bőgőst és Nasheet Waits dobost választotta. Kereken tíz dal hangzik el a lemezen, mindet Alessi jegyzi. Ahogyan már utaltam rá, zakatolós swinget, nagyívű, ujjcsattogtatásra inspiráló szólókat senki ne várjon. Őszinteséget, finomságot, szembesítést a valósággal viszont annál inkább. Igen, szemünk elé tárja Alessi-ék zenéje napjaink problémáit, légkörét. A lírai részek az otthon nyugalmát, gyermekünk mosolyát, a tavaszi illatokat idézik, a -bár szabadon kezelt- de mégis „groove”-osnak nevezhető, mozgalmasabb részek pedig az árnyoldalait mutatják be életünknek. A feszült hangulatot, a közönyösséget, azt, hogy elmegyünk egymás mellett. Jól mutatja a címadó dal is ezt, hiszen a „Quiver” magyarul reszketést jelent. (Köszönöm, Google fordító!) Valóban, annyi minden miatt reszketünk. Lesz-e még holnap munkám, tudom fizetni a számláim, és egyáltalán, mi lesz háborgó világunk sorsa?!
A kompozíciók úgy épülnek egymásra, mint az egyiptomi piramisok kövei. Habarcs helyett a kiváló muzsikusok tartják egyben az építményt. Alessi trombita játéka némileg Kenny Wheeler-re emlékeztet, de csak annyira, ami még nem az utánzás, inkább a hatás, „influence” következménye.
Őszintén örülök, hogy megismertem Gary Versace-t! Érzékeny, ízléses zongorázásával -a szólók és a kíséret tekintetében egyaránt- meggyőzött. Szóval, mostantól nem csak a Versace divatház új kreációit fogom figyelni honlapjukon -mer’, hogy a jazz mellett, igazi divatőrült vónék-, hanem felmenőjük, Gary zenei munkásságát is!
Idő van! Új, fényes utakat kell keresni. Van idő! Ralph Alessi és társai ráleltek egy új útra, ahol már nem kell sietve keresgélni, hogy merre, hová. Van idejük megmutatni nekünk kik ők, mit akarnak. Ha figyelünk, és nyitottak vagyunk, minden kiderül a „Quiver” által.
Ralph Alessi: Quiver (ECM 2016)
1. Here Tomorrow
2. Window Goodbyes
3. Smooth Descent
4. Heist
5. Gone Today, Here Tomorrow
6. I to I
7. Scratch
8. Shush
9. Quiver
10. Do Over
Ralph Alessi – trombita
Gary Versace – zongora
Drew Gress – bőgő
Nasheet Waits - dob
