Alessi, Ralph: Baida 2014. február 04., Gáspár Károly
Ralph Alessi - Baida (ECM - Hangvető)
"Átjárt a Jazz!"
Ralph Alessi trombitás "Baida" című albumát hallgatva -már az első, címadó dal kapcsán- éreztem a címben leírt fenséges állapotot. Igazi, hamisítatlan modern jazz-t hozott el szobámba a nagyszerű quartett. Alessi társai: Jason Moran zongorista, Drew Gress bőgős és Nasheet Waits dobos. Tíz, a "zkv" által írt szerzeményt ismerhetünk meg a felvételen. Leginkább Wayne Shorter legutóbbi project-jére emlékeztető muzsika ez. A Shorter, Perez, Patitucci, Blade féle zenekarra gondolok, de Miles Davis késői korszakai is megidéződnek.
Nehezen kibogozhatóak a témák és mégsem tűnnek megterhelőnek vagy öncélúnak. Olyan hatást keltenek, mintha teljesen improvizatívak lennének, de mégis összeszedettek és kerekek a zenei mondatok. Jó értelemben véve (!) az "Őrültség, de van benne rendszer!" jellemző Alessi-ékre. Hatalmas feladatot hajtanak végre, jelesre vizsgázva. (Legalábbis én ötöst adnék Nekik.) Mire gondolok? A free jazz elemeit is felvonultatva produkálnak dallamos, élvezhető anyagot. Ezzel csak a legnagyobbak dicsekedhetnek! (De nem teszik, mert az igazi ikonok szerények...)
Komolyan elkezdtem "filózni", hogy mitől ilyen jó ez a lemez. Azt gondolom, a zenét megfejteni nem lehet. Misztériuma, titkai vannak, melyek sosem derülhetnek ki, mert elveszítené varázsát. Ezért nem is szeretem, mikor "darabokra szednek" klasszikus vagy jazz darabokat, elsőtől az utolsó hangig kielemzik összhangzattanilag, és a Jóisten tudja még milyen szempontok alapján, miközben a lényeg csupán annyi, hogy a szerző és/vagy előadó(k) ráéreztek egy-egy motívum kapcsán valami magyarázhatatlan dologra, amiből remekmű lett. Nos, így lehetnek Alessi és barátai a "Baida" kapcsán.
"Együttmuzsikálás"
Szándékosan írtam egyben (helytelenül) az együtt és muzsikálás szavakat, mert kifejezéssé nemesíti a quartett. Minden rezdülésükből kiderül az egymás iránt érzett tisztelet, szeretet és alázat. Négy egyenrangú ember játszik és ebből "sül ki" a finomság, melyet mi is ízlelhetünk, köszönhetően az ECM kiadónak. (Újra nagy "danke" Herr Eicher-nek!)
A dalok között találkozunk "groove-os" lüktetésűvel ("Chuck Barris"), líraibb jellegűvel ("Sanity" és "Maria Lydia"), free jazz hatásúval ("In-Flight Entertainment") és swingessel ("Shank"). A címadó "Baida" nem a bevett szokás szerint felépülő téma-impro-téma szerkezetet követi; "mindössze" egy magával ragadó, balladisztikus melódia, mely két változatban is elhangzik, első és befejező számként. Alapjában véve nem érdemes "track"-enként szemlélni az albumot. Egységes, kifinomult "jazz-szimfóniát" kapunk, tíz tételben.
"Van remény!"
Van bizony! Mostanság sokan "temetik" az akusztikus jazz-t és egyáltalán az "áram nélküli" zenét. Figyelem, most kinyilakoztatni fogok! Soha, de soha nem lesz vége a klasszikus értelemben vett jazzmuzsika létének, legyen az mainstream, modern vagy épp free! Jöhet-mehet world music, crossover, gyárthatnak elektronikus "csodakütyüket" -hihetetlen hangzások érdekében- az Ember által megszólaltatott, "igazi" hangszerek és a nagy hagyományokkal rendelkező stílusok mindent túlélnek és "überelhetetlenek".
Ezen hitemben erősített meg a Ralph Alessi Quartet. Korszerű hangzás és ritmusvilág, emóciókat keltő dallamok, tradíció és modernitás megfelelő egyensúlya. Hangszerükkel és egymással tökéletes szimbiózisban levő zenészek, akik nagy természetességgel pattintják ki magukból az isteni szikrát, sőt szikrákat. Alessi a géniuszok által épített úton jár, de már készül az Ő szakasza is, ami nem kis dolog!
Ralph Alessi: Baida (ECM 2013)
1. Baida
2. Chuck Barris
3. In-Flight Entertainment
4. Sanity
5. Maria Lydia
6. Shank
7. I Go, You Go
8. Throwing like a Girl
9. 11/1/10
10. Baida (reprise)
Ralph Alessi - trombita
Jason Moran - zongora
Drew Gress - bőgő
Nasheet Waits - dob
