Abrams, Casey: Jazz 2019. június 20., Simády Béla
Casey Abrams – Jazz (Chesky Records 2019 június)
Casey Abrams egy igazi celeb az Egyesült Államokban. A modern kor televíziózásának terméke, egészen pontosan az „American Idol” tízedik szezonjának hatodik helyezettjeként szerzett hírnevet 2011-ben. Az említett sorozat egy Simon Fuller által készített énekverseny.
Egy évvel a verseny után a magát pop-jazz-blues énekesnek valló Abrams bemutatkozó lemezét a Concord kiadó jelentette meg. A későbbiekben vendégként szerepelt Scott Bradlee „Postmodern Jukebox” zenekarában, és színészként feltűnt a „Love & Debt” című mozifilmben, illetve a „Flipside” TV sorozatban is.
Legújabb ötletét a Chesky Records karolta fel, hogy létrejöjjön egy olyan album, amely visszarepíti a hallgatót a jazz aranykorába, Manhattan 52. utcájába, ahol „záróra utáni jam session gyűjtötte össze a zenésztársakat, hogy a lelküket mélyen megérintő zenét kijátszhassák magukból”. Az „I Put a Spell on You” után ez már a második Abrams album, amit a kiadó prezentál. A Chesky mindig nagyon sokat adott arra, hogy a kezükből kikerülő anyag az audiofil hallgatók kedvence legyen. (Időnként ez a hangzásbeli tökéletességre törekvés a zene rovására ment, mert pont azokat az ihletett pillanatokat nem rögzítették, amikért egy igazi jazzrajongó még a gyengébb minőséget is megbocsájtja.) Jelen esetben az albumot a divatos nagy felbontású módszerrel (HiRes) rögzítették. Az énekhang kristálytisztaságát egy sztereo szalag-membrános mikrofonnal biztosították, a többiek játékát pedig két, minden irányból rögzítő mikrofon vette, így kihasználva a felvétel helyszínéül szolgáló templom akusztikáját. A közreműködők Giveton Gelin (trombita), Anne Drummond (fuvola), JImmy Greene (szaxofon), és Mark Whitfield (gitár) voltak. (Greene érthetően nagyon lassan tér vissza a zenei életbe, miután 2012 decemberében a Sandy Hook általános iskolai lövöldözésben elvesztette 6 éves kislányát, aki a 26 áldozat egyike lett.) A legismertebb név talán Whitfiled, aki valóságos csodagyerekként kezdte pályafutását, az utóbbi időkben saját lemezein kívül Chris Botti zenekarában hallhattuk, láthattuk (jó néhány éve a Kongresszusi Központban, Budapesten is).
Abrams bőgőzik és énekel a felvételeken, azon az érdekes, időnként rekedtes (nekem olykor „mű-rekedtesnek” tűnő) hangján, ahogy a közönség megszerette. A zenésztársai nagyon odateszik magukat, így aztán valami halovány köze van a hallottaknak a lemez címéhez. A repertoár mindenesetre leginkább jazz örökzöldekből áll, aminek előnye, hogy sokan ismerik, hátránya, hogy könnyű benne hibázni…
A remek technikának hála, úgy érezzük hallgatás közben, mintha a zenészek egy-két lépésre lennének tőlünk. Már csak ezért is érdemes rászánni az időt, és legalább egyszer elmerülni az ismert dallamokban.
Megjelenése után az album múlt szombaton rögtön a Billboard Jazzlista második helyén nyitott.
https://www.jazzma.hu/regi-musoraim/jazzlista/2019/06/15/jazzlista
Tracklist:
1. Autumn Leaves
2. I’ve Got the World on a String
3. Need Your Love So Bad
4. You Are So Beautiful
5. Why Don’t You Do Right
6. Hound Dog
7. One Note Samba
8. L-O-V-E
9. Girl from Ipanema
10. Fly Me to the Moon
11. Round Midnight
12. Blackbird
