Voice and Bass: Into the Groove 2013. június 14., Fenyő Fruzsina

Rögtön az elején szeretném megemlíteni a külalak letisztultságát, és nemes egyszerűségét.

Úgy gondolom, hogy nagyon fontos a külső megjelenés, hozzáadás is, Lakatos Áginál és Csuhaj Barna Tibornál ebből nincs hiány.

A műfaj maga nehéz, kihívásokkal teli, és izgalmas.

Énekesként tudom, hogy harmónia hangszer nélkül, egy bőgőre hagyatkozni mennyire sokféle, és összetett figyelmet igényel. Ők nem csak ezt a támaszt oldják meg, hanem különös, és egységes zenét alkotnak belőle. Hallatszik továbbá a jól összeszokott, közös munka is, ami szintén elengedhetetlen egy lemez megjelenésekor.

Sokféle szerzeményt hallhatunk a lemezen, ami nekem különösen tetszett, hogy szélesebb skálán gondolkodtak.  Joni Mitchell-től kezdve, Brian May-en át saját számok is elhangzanak. Jó, hogy ez a nyitottság jelen van.

Ha már a szerzőket említettem, különös kedvencem volt a „Big Yellow Taxi” (Joni Mitchell szerzemény), ahol úgy éreztem Ági szeretete Mitchell iránt is nagyon tapintható volt. Ezt nagyon fontosnak tartom. Hiszen nem csak saját dallal lehet „hódítani”, egy interpretációval éppúgy.

Saját szerzeményeknél nekem a „Serenade of March” című dal nyújtott még szép zenei élményt. Tükröződött benne a tisztelet és szeretet Regős István felé.

Összességében letisztultnak, sokszínűnek és érdekesnek tartottam a lemezt, és örülök annak, hogy ennek az igen ritka és nehéz műfajnak Magyarországon is vannak képviselői.

(Én meg csak annyit fűznék hozzá, hogy miután meghallgattam ezt a CD-t, és pár nappal később találkoztam Lakatos Ágnessel a BJC-ben a Bartók konzi évvégi koncertjén, az előtérben megbeszéltük, hogy ez jobb, mint az első Voice and Bass… A lemezbemutató koncert pedig holnap, június 15-én lesz a Fonóban! – A szerk.)