Szabó Sándor: Perspectives 2016. október 16., Juhász Gábor
Kevin Kastning & Sándor Szabó – Perspectives (Greydisc Records)
Örültem, amikor megkaptam Maloschik Robitól Szabó Sándor és Kevin Kastning lemezét. Kíváncsi voltam, hogy most milyen utat jár be kedves kollégám. Még a nyolcvanas évek közepén láttam Sanyit szóló koncertet adni a pécsi Ifjúsági Házban. Füstölővel, indiaias hangulattal. Máig emlékszem a koncert atmoszférájára, nagyon megérintett. Később sokszor volt szerencsém hallani a SzaMaBA triót és Sándort szólóban is. Többször játszottunk egymás után jazz- és world music fesztiválokon. Talán mondhatom, hogy barátok lettünk az évek során. Lantos Zoltán barátomtól is sokat hallottam Sanyi nemzetközi sikereiről. Magyarországra csak kevéssé szűrődik be a híre, de úgy tűnik, hogy van egy jelentős akusztikus gitár mozgalom, irányzat Amerikában, aminek Sanyi megbecsült tagja. Sok húros gitárjaival, elmélyült kísérletezéseivel és a tökéletes hangzás iránti elkötelezettségével taposta ki magának ezt a nagyívű utat. Valószínűleg hosszú és rögös ez az út is, mint majd' minden út, de jó örülni neki, hogy egy barátunk elismert művész az újvilágban. Sanyiról talán kevesen tudják, hogy hangtechnikát is tanít egyetemen, és a legrangosabb cégek használják algoritmusait. Erről én sem tudnék, ha nem lenne olyan, minőségi német eszközöm, amiről kiderült, hogy Sanyi programozta az effektjeit. A „Pespectives” című lemez is gyönyörűen szól. Tűélesen hallani az érdekes gitárok minden rezdülését. A lemezen kerülik a dalszerű formákat, az afro-amerikai ritmusokat és a közhelyes dallamokat. Talán nem is jazz ez, hanem kísérleti, kortárs akusztikus gitárzene. Miért is próbálom kategorizálni az albumot? Régóta észrevettem, hogy a precíz műfaji kategóriák nem a zenészeknek szólnak. Az igazi útkereső művészek, amilyen Szabó Sándor is, sűrűn áthágják ezeket a kategóriákat. A közönségnek kellenek a kategóriák, ha durvábban fogalmazok a vásárlóknak.
Régen, amikor még írtam recenziókat, egy kedves ismerősöm azt ajánlotta, hogy ne azt írjam meg, hogy jó vagy rossz-e a lemez, hanem, hogy ki rohanjon megvenni a lemezt, és ki maradjon otthon. Most természetesem leírom, hogy aki szereti az elgondolkodtató, kicsit melankolikus, gyönyörűen szóló, kortárs akusztikus gitárzenét, az vegye meg ezt a lemezt, de ezzel a néhány sorral többet is szeretnék tenni; felhívni a figyelmet egy szép, példaértékű pályára, Szabó Sándor életútjára.
