Szabó Sándor: Átokűző zene 2017. május 10., Molnár Csaba
Szabó Sándor-Major Balázs - Átokűző zene (AGZE)
2016-ban jelent meg „Átokűző zene” címmel a Szabó Sándor és Major Balázs alkotta duó új albuma.
Egy ideig gondolkodtam, hogy leírjam-e a bevezetőben azt a megfogalmazást, ami előszörre jutott eszembe. Gyors csörte zajlott le a fejemben összeszikrázó gondolataim között, majd úgy döntöttem, hogy merészelem megosztani az olvasóval.
Íme: Szabó Sándor boszorkánykonyhájából párállott fel ez a gyönyörű muzsika, melyet bitekkel kommunikáló titokzatos gépezetek rögzítettek és nyomtattak műanyag CD korongokra.
Igen, itt a „boszorkánykonyha” a meredek. Hogy jön ide egy ilyen negatív kicsengésű megfogalmazás? Ráadásul egy – előrevetítetten - gyönyörű muzsikáról való beszédben?!
Bevallom ebben semmiféle tudatosság nem volt. Nem az írói trouvaille agyafúrt terméke, hanem a kapott szavak történéséből született meg. Én is kissé megilletődve és rácsodálkozva álltam a boszorkánykonyha megfogalmazás előtt. Magamnak is feladat volt ennek felmerülésének és ideillőségének tisztázása.
A mostani megfejtés a zenehallgatástól indul. Ezt megelőzően igen sokszor tettem be a lejátszóba a korongot. S mindannyiszor megfogott, ellenállhatatlan erővel merített meg újra és újra valami furcsa sugallatszerű állapotokban. Egészen belém hatolt, mondhatni tanyát ütött bennem. Kicsit eltávolodva ettől a – nevezzük -lelki folyamattól, a ráció szintjén azt kell mondjam: ennek logikus következménye lett a tudatalattiban végbement akaratlan összekapcsolódások felszínre kerülése.
Hirtelen világossá vált, hogy az album címében szereplő „átokűző” kifejezés hívhatta elő a boszorkány, boszorkányság gondolatkört. Itt azonnal meg is kell jegyeznem, hogy nem csak ártó, gonosz boszorkányok léteznek – ha csak a népmesék és újkori mesék toposzaira gondolunk -, hanem jó boszorkányok is.
Viszont akár jó, akár rossz boszorkányról van szó, mindegyik egy olyan jelenséghez, cselekvéshez, hatókörhöz kapcsolódik, amelyik meghaladja az átlagember képességeit, lehetőségeit. Benne van a titkos, a mágikus, az értelemmel felfoghatatlan működés is. Ugyan úgy, mint az átok esetében is.
Az „átok” különösen erős, ősrégi jelentéssel bíró szavunk. Egyértelműen az embert közvetve, vagy közvetlenül nagyon negatívan érintő dolgot jelenti. Ennek megerősítése is van: átokverte, átokverés. A „verés” félreérthetetlenné teszi a romboló erők jelenlétét. Akit, vagy amit megátkoznak, arra sorsrontó hatása van. Ha emberről van szó, végleg belenyomorodhat az életbe egészen, mígnem a halál martalékává válik. Ha pedig például egy darabka földre vonatkozik, akkor az alkalmatlan lesz tovább táplálni a tőle függő Életet. Végül is az élő minőséget. Egy parányi Rész romlása, több Rész romlását is előidézheti. Hogy a romlás romlásának folyamata hogyan érintheti az Egészet, ennek megválaszolását most meg sem kísérlem.
Nem véletlenül írtam az előbb nagy betűkkel néhány szót.
Szabó Sándor lenyűgöző könyvében, a Zenélő Őskeletben tárgyalja a Rész és Egész fogalmát, annak mély értelmezését. „Az ember teljes lényét tekintve az Egész része. Tudata csak rész tudata az Egész tudatának, saját korlátozott tudatán keresztül áll kapcsolatban az Egésszel […]”
Ennek alapján tisztán érthető, hogy a nem evilági dolgok, vagy történések igenis megérinthetik, befolyásolhatják az ember életét, még ha nem is érti, értheti, hogy mi is zajlik körülötte és vele. Azonban, amikor a saját bőrén érzi meg ezek keserves voltát, előbb-utóbb meg is akarja fogalmazni, leírni, leképezni a vele, vagy a másik emberrel történt megdöbbentő eseményeket. Ehhez jöhet még alapélményként, ha részese, vagy szemtanúja ezen dolgok gerjesztőjének, előidézőjének.
”A világban minden rezonál, azaz a benne lezajló változások periodikusan történnek. A rezgés természetére jellemző, hogy a folyamat külső hatásra, más szóval gerjesztésre indul el egy másik rezgésre hajlamos rendszerben. Amennyiben a gerjesztés rezgésszáma és a gerjesztett rendszer ugyanazon a rezgésszámon érzékeny, úgy a kettő között rezonancia jelenség lép fel, a gerjesztő rendszer átadja rezgéseit a gerjesztett rendszernek.” – írja Sándor.
A rezgés energia. Az energia sok mindenre képes, akár általunk felfogható, akár ismeretlen dimenzióban fejti ki hatását, vagy akár e kettő valamelyikéből származik. Ilyen egy megpendített húr, egy megütött feszes bőr, vagy akár egy ránk szabadított átok.
A „boszorkányos gyorsaság” bevett fogalom a zenében. Olyan pregnánsan megjelenő cselekvést jelöl, ami a már-már felfoghatatlan köréhez tartozik.
A „boszorkánykonyha” pedig a titokzatos, a megmagyarázhatatlan erőkkel együttműködő, azokat felhasználó tettek „műhelye”.
Jelen esetben ez utóbbi vonatkozik a külcsínre és a belbecsre is egyaránt.
Az Átokűző zene CD korongját kezünkbe véve, máris egy meglepő dolog látható. Hutton László optikailag gömbformává hajlított lombos fát ábrázoló fotója. A fának a gyökere is látszódik. Viszont, ha a korongra nyomtatott szöveget olvasható irányban tartjuk, akkor bizony a lomb van alul és a gyökér felül. A földgolyót formázó kép szavak nélkül is átadja a Hermes Trismegistos-tól ránk marad lényeget: „Ami fenn van, ugyanaz, mint ami lenn van, és ami lenn van, ugyanaz, mint ami fenn van, így érted meg az egy varázslatát.”
A külső és belső borítók szférikus hatású fotóik segítségével finoman idézik Szabó Sándornak a Rész és Egész-ről képviselt gondolatiságát. Egyúttal akaratlanul is felkínálják a rávezetést, a bevezetést a Szabó-féle teljesség-zene birodalmába.
A CD hangzása is méltó a jó előjellel ellátott boszorkánykonyhára. Nem lehet elégszer leírni, hogy a Szabó Sándor-féle lemezek mennyire kifinomult és a 21. századnak is becsületére váló hangminőséget képviselnek.
És most visszatérnék egy kicsit még az album címére. Az eddig írtak alapján már érződik, hogy nem egy trendi reklámfogásról van itt szó. Nagyon is átgondolt üzenettel van dolgunk, ami Sándor egész életéből, zenei munkásságának és zenetudományi írásainak összességéből fakad.
A zene is energia, és mint energia kiben így, kiben úgy, de működni fog. Tárgyalt zenénk irányultságát tekintve nem hagy kétséget afelől, hogy mi ellenében (átok) szólal meg. Azt sem rejti véka alá, hogy miként fog működni. Nem a ráció, nem a mérhető tudomány, nem a „zeneértő” emberek révén, hanem, úgy ahogyan kell, ahogyan elrendeltetett. Abban a dimenzióban, abban a minőségben, ahol és ahogyan az átok megfogan, mert az átkot csak űzni lehet. Az átokűzés pedig már a misztériumok, az avatottak, a varázserővel bírók dolga.
”A zenei kommunikációban lezajló jelek megosztása megvalósulhat a zenét előadó és a zenét befogadók között, két egymással zenélő ember között is, de itt fontos hangsúlyozni, hogy a zenében való „párbeszéd” azonos avatottsági szintet feltételez a résztvevő muzsikusok között is csakúgy, mint a verbálisan kommunikálók között.” – olvashatjuk a Zenélő Őskeletben.
Szabó Sándor és Major Balázs hosszú évtizedekre visszanyúló kettőse ennek a feltételnek mindenben megfelel. Ezért működik kiválóan a soha le nem írt zenét játszó duójuk. Valóban értik és művelik annak a dimenziónak a nyelvét és eszközét, amivel – ha csak egyetlen dologként említve is - energia szinten képesek úgy rezonálni a gerjesztő (átokszóró) felé, hogy a saját „rezgésre hajlamos rendszerükkel” kioltsák, elűzzék a pusztító erőt.
Joggal kérdezhetik, akik ezeket a sorokat olvassák, hogy miért kell ennyire „elszállni” egy egyszerű lemez recenzióval?
Válaszként ismét két Szabó Sándor idézettel szolgálhatok.
”A zene mindenki számára individuális és közvetlen megtapasztaláson alapuló kommunikációs lehetőség. Valami, aminek a verbális fogalmi tartalmakhoz nem hasonlíthatóan komplex érzelmi hangulati tartalma csak a megtapasztaláson át kapható meg. A „zeneértő” kifejezés tehát legfeljebb idézőjelben használható, mert sok zenére érzékeny embert félrevezetett ez a felülről jövő fogalmi tartalom, ugyanis az emberek elhiszik és egész életükben arra a pillanatra várnak, hogy mikor értik meg a zenét. A megértés egyébként is a fogalmi gondolkodásra jellemző. A megértésre aztán hiába is várnak, mert az sohasem fog bekövetkezni, csakis a közvetlen érzés.”
”Ha a zene eredendően pontos tartalmat közvetítene, már régóta leváltotta volna a pontatlan, alacsony megértési hatékonyságú verbális kommunikációt.”
Mivel én csak zeneérzékeny ember vagyok, nem tudom és nem is akarom egy zene hanglemezen történő megjelenése apropóján magát a rajta lévő muzsikát elmondani, elmesélni. Főleg nem szakavatott módon elemezni, leírni, összhangzat, belső zenei struktúrák, hangnemek és hangszeres játékmódok alapján. Nem vonom kétségbe, hogy számosan lennének erre képesek jelen kiadvány esetében is.
Én azonban úgy gondolom, hogy már jó ideje megértettem Szabó Sándor gondolkodását (legalább is az alapattitűdjét) a zenéről, az Egész felől közelítve. Így hát nem mondhatok ellent mindezeknek.
Valóban úgy gondolom, hogy amit ezen a lemezen hallhatunk, az jóval több, mint egy kellemes relax zene, vagy meditációs zene. Nem „meditációs”, hanem maga a meditáció szülte zene ez. A meditáció itt nem jelzője ennek a muzsikának, hanem a teremtője. És most a meditációt gyorsan kössük is össze a rezonanciával. Egyelőre csak fejben, e sorokat olvasva, mert a CD-t meghallgatva biztosan meg fogjuk tapasztalni. Nem mindenki ugyanúgy, de ezt már azt hiszem, magyaráznom sem kell.
Miféle átkot kell elűzni?
Az erre adandó választ mindenki magában hordozza. Rezonálás kérdése. Meg a lelkünk szférikus meghajlításának a kérdése.
Csábító lenne az egyes zenei egységek (szokványos szóhasználattal „zeneszámok”) címei alapján megemlíteni egy lehetséges szellemi utazást.
Amikor először merült fel bennem az igény, hogy zenehallgatás közben a bennem megszülető gondolatokat lejegyezzem, bizony ilyen úton indultam el. Aztán rájöttem, hogy maga az „utazás” az egyik legnagyobb élmény, amit egyrészt lehetetlen megosztani – lásd a szavak elégtelensége -, másrészt miért befolyásolnám előre bármilyen irányban is a leendő hallgatót. Az viszont érdekes lenne, ha utána elmesélhetnénk egymásnak, hogy miről szólt, milyen „mozit” láttunk. Igazából hová jutottunk és hogyan „utaztunk” a segítségével.
Apropó utazás. Nem elhallgatható, hogy a címek alapján egy valós fizikális utazás is bekódolódott a zenébe. A Csuvas dal, vagy a Baku is erre utalnak.
A Samarkand már nyílt utalás Sándor 2013-ban, Üzbegisztánban tett utazására, ahol egy zenei konferencián vett részt. A Közép-Ázsiában eltöltött két hét a valaha volt ősi magyar zene gyökereinek eredményes kereséséhez is nagyban hozzájárult. Mind a fellelt hangszerek, mind a zenei motívumok, valamint a 45 koncert, amin több mint 50 ország zenészei vettek részt, megerősítették Sándorban azt, ami már Bartókban is felmerült, hogy mindezek a zenék egyetlen közös forrásból erednek.
Azonban a Kezdetben, A hold képe a víz tükrén, az Egy másik világ határán, az Elmélkedés címek határozottan egy belső utazás élményét is kifeszítik. Mindez visszatükröződik a zenében is, nem kevés feszültségpontot elhelyezve a történetben.
Számomra ez a zenei megfogalmazás – inkább mondanám történésnek - egyértelműen hitet tesz a mindenkori átkokkal szembeni egyetlen méltó pozíció mellett, ami a Béke és a békesség. A nagy Egész Békéjéhez való törhetetlen ragaszkodás, oly felsőbb erőkhöz való hűséget jelenthet, ami az Élet mellett áll.
Az Átokűző zene, bármilyen kellemesnek is hat, nem háttérzene, nem lazító zene. Kétségtelen, hogy pillanatok alatt képes nyugalmat árasztó bűvkörébe vonni. Azonban egyáltalán nem játszik rá a hallgatót körbevevő környezet kizárására. Azt tapasztaltam, hogy egy idő után megnyit olyan „ajtókat”, amitől ő maga beengedővé válik és a hallgató vagy belép, és ezáltal kizárja az őt körbevevő világzajt, vagy elzárja a zenét.
Szerintem ez rendjén is van így.
Azt írtam, hogy Szabó Sándor és Major Balázs soha le nem írt zenét játszik. Még annyit tennék hozzá: folyamatosan.
Ők oly tudatos és érző Részei az Egésznek, hogy az ebből fakadó élő kapcsolat eredményeként, „csak” ezt tehetik. A mindenkori jelenlét erejével, rezgésével rezonálva folytatják, amit egyszer valaha elkezdtek.
Ez pedig oly mélységekhez vezetett, hogy a legtermészetesebb és legősibb rétegekből emelnek hozzánk hangokat, olyan hangokat, amikre a zsigeri válasz az Igen.
Ha úgy gondoljuk el az átok működését, hogy az egy Nem, akkor zenéjük valóban a megfelelő varázslat – ha úgy tetszik – misztikus gesztus ahhoz, hogy elűzhessük.
