Dresch Mihály: Labirintus 2013. június 03., Hetessy Csaba
Dresch Mihály – Lukács Miklós: Labirintus
Kiadó: Fonó Budai Zeneház (2013)
A népzene - a 20. századi értelmezésben -, ahogy Bartók erről írásaiban is megnyilatkozott: tisztaságával, egyszerűségével, formáival jelentős hatásokat gyakorolt a műzenére. A népzene gyökere, táplálója, s inspirálója is volt egyben az alkotásnak Bartók és Kodály idejében. S ez ma is. Az, hogy egy zenész a népzene autentikus eszközeivel él, vagy abból kiindulva átformálja, transzformálja, lényeges különbségeket megalkotva új zenét hoz létre, csak más-más ösvényen éri el célját.
Dresch Mihály (népi furulya, szaxofon) és Lukács Miklós (cimbalom) nemrég megjelent lemeze a Labirintus ebbe a világba viszi el a hallgatót. A megírt és az improvizált részek összhangban vannak egymással, s érdekesen hozzák felszínre a népzenei réteget. Mindketten kiváló muzsikusok. Ez már eleve garancia a kiadványra, de nézzük végig, hogy mi szerepel ezen az albumon.
A „Trió” egyik rétegét - címét vélhetően hármas tagolása inspirálhatta - a „Debrecenben kidobolták...” dallama adja. Rendkívül izgalmasan nyúlnak hozzá az eredeti témához. Egy ötletes felvezetővel nyitják a lemezt és a kompozíciót. Kiformált, letisztult Dresch és Lukács játéka, semmi sallang, önmutogatás. Játszanak a hangokkal, a dinamikákkal. A gyors rész után következő rubato rész jazz-féle akkordikát sejtet. Lukács cimbalom szólója nyugodt, átgondolt. A furulya kezdettől összekapcsolódik a cimbalom hangzásával, pregnánsan.
A „Kettős”, karakteres dallamvezetésével, pontozott ritmusaival, tempóváltásaival, energikus előadásával, s a cimbalom rendkívül feszes játékmódjával, matt hangszínével az egyik legjobb darab a korongon. Lukács egy rövid, koncentrált szóló erejéig felvillantja hangszerén a Kárpát-medence népzenéinek széles palettáját. Balkáni vagy román lemezeken hallani hasonlóan intenzív cimbalmozást, a remek furulya-cimbalom közös játék mellett. Közösen tudnak dinamikában kilépni és visszatérni a virtuozitás mentén.
A lemez negyedik darabja a „Héjsza” egy moldvai furulyadallam, az „Este jő...” dallama, de nem is ez a fontos, hanem az, ahogy a furulya és a cimbalom lendülettel telve, szép zenei folyamatot alkotnak közösen együtt. Nem az ütemvonalakat, hanem a zenét érezzük, ami tisztán, kristályosan jön át. A letisztultság az egész lemezre jellemző. Aki meghallgatja többször is, az fel- és megfejtheti az említett zenei rétegeket, de zárja is vissza gondolatban. A szaxofon a cimbalommal ugyanúgy jól szól, mint furulyával. S nem idegen a párosítás. Egy duó lemezt művészien kitölteni hangokkal és kompozíciókkal, nem kis feladat. Dresch rubato játékmódja a nyugodt, tiszta elementáris erőt sugározza. Tudja, s átgondolja, mit milyen hang után tesz fel, szólaltat meg a kompozíciókban. De ez mindkét előadóra igaz, így a „Hazafelé” melankolikus számban is. A furulya megszólaltatása annak a magyar népzenének is a megjelenítése, mely egyben őseink spirituális megidézését is jelenti.
A címadó „Labirintus” Lukács Miklós kompozíciója, egy lassú, elmélkedő darab. A dallam alatt finom akkordikus kíséretet ad a cimbalom, majd atonális érzetekkel veszi át a számot. Sokszínű hangszer a cimbalom, sokféle játékmód és sokféle stílus megfér rajta. Szólóra is alkalmas nagyon, de a kísérete adja azt az ezerféle hangulatot, ami meghatározóvá teszi. Persze csak avatott kezekben, mint Lukácsnál.
A „Futás Miska” egy jól kitalált zárása a lemeznek. Ahogy nyit, úgy zár. Ötletes, de a kompozíció is az, nagyon. Dresch remek furulyahangja mellé belefér egy virtuóz - Taraf de Haidouks-érzetű - cimbalomszóló is, s végig kergeti a két előadó ezt a magyar, román, bolgár és más népzenékkel átitatott kompozíciót.
Nagyon jól megírt, komponált etno-zenéket hallunk a „Labirintus” című albumon. Aki gyűjti az effajta jó hallgatnivalókat, s Dresch Mihály és Lukács Miklós lemezeit, annak ajánlom. Zene a javából.
