Djabe: Down and Up 2013. június 10., Bereczki Bálint
A Djabe zenekar „Down and Up” című lemeze igazán kellemes hallgatnivalónak ígérkezik azoknak a zenebarátoknak, akik szeretik a bonyolultabb dallamvezetésű, elsősorban jazz alapú, de széles zenei palettán kalandozó, befogadható muzsikát.
A zenekartól már régen megszokott profizmus jellemzi a korongot elejétől a végéig, és ez nemcsak a produktum tartalmára (vagyis a lemez anyagára), hanem a kiadvány megjelenésére is igaz: ugyanis a megszokott formátumok mellett (cédé, elpé) DVD-audio korongon is kijött, a lehető legélvezhetőbb minőségben, 5.1-es surrond keverésben.
A Djabe ezen album megjelenése előtt 2008-ban rukkolt ki utoljára stúdió anyaggal, ezért is volt piros betűs ünnep a rajongók számára a „Down and Up” megérkezésének napja. A zene egy kicsit eltér a korábbi, elsősorban Égerházi Attila és Kovács Ferenc által meghatározott népzenében merítkező világtól, nagyobb szerepet kap Barabás Tamás, mind zeneszerzői, mind hangszerelői vonatkozásokban.
A nyitó „Down and Up” című nótában megadják az irányt, a koncepció nagyjából végig ezen a vonalon halad. Különböző hangulatokból építkező zenei textúrákra építkező párbeszédek: egyrészt a szólókat játszó hangszerek, másrészt a gyakran és sokszor hirtelen változó darab-karakterek között – ez sok Djabe lemez sajátja és itt is nagyon jól kidomborodik. A „Take a Deep Breath” funkosabb groove-okkal nyit, az „Awakening City” lágyabb hangvételű, behízelgő uniszónó témája felkészít a „No Chance for Dance” komplikáltabb szerkezetének tanulmányozására, talán ez a kompozíció lesz a legkedveltebb a nehezebb jazz kedvelőinek. A lemez további kiemelkedő pillanatai az „Almi&Kitti”, ez Barabás lányainak komponált kedves és vidám nóta. A „Dark Soup” nyitóakkordjaiban keleties hangulatot áraszt, később magyar népdalokra hajaz Kovács Ferenc énekének és hegedűjátékának köszönhetően. Érdemes megemlékezni a zárószámról, ebben ugyanis Steve Hackett gitározik és énekel.
A „Down and Up” mindenek előtt egy nagyon friss hangulatú lemez, egy újabb mérföldkő a Djabe sikerekben gazdag pályafutásában. Ötpontegyben bitang jól szól, úgyhogy akik erre, valamint a fantáziadús, jazz-zel, prog-rockkal kacérkodó, összetetten könnyed, és rendkívül egyedi zenei élményre gerjednek, azoknak a lemezpolcon a helye.
