Várallyay Petra a BJC-ben: szólókoncert és interjú – Egyszerűség a komplexitásban
A koncert 2022. november 14.én, hétfőn este volt! – A szerk.
Páratlan sokszínűség ő. A lendületessége elvarázsol a koncerten, stúdiófelvételeiben, dalklipjeiben, mindenhol.
Számos új saját kompozíciót, standardet szólaltatott meg a Budapest Jazz Clubban. Várallyay Petra kedvenc Korn dala is elhangzott, a „Freak on a Leash”.
„Az én drága öcsémet [Várallyay Benedeket] szeretném a színpadra hívni” – konferálta fel szeretettel. Tovább színesítették a harmóniakészletét, kiemelték egymás énekét, majd szólamot cseréltek.
Az első kérdésemre ezt válaszolta: „Azt a számot élveztem a legjobban, amit az öcsémmel énekeltünk.”
A „Contravision” című zongoraműve nyolckezes – igen, jól olvasta(d) – „Az eredeti darabban úgy ülnek körbe egy elektromos zongorát, mintha egy asztalnál söröznének, ketten szemben ülnek a billentyűkkel, ketten a másik oldalon” – mondta a konferálás közben. Várallyay Petra élőben játszotta fel looper-re a kíséretet, majd a többi szólammal sodort magával.
Hallhattunk tőle ír népdafeldolgozást is: „Ezt a dalt Kínában ismertem meg egy fesztiválon, ahol Yo-Yo Ma művészeti vezetésével dolgoztunk két héten keresztül. Életem egyik legmeghatározóbb élménye volt. Napközben a koncertekre próbáltunk, esténként pedig az úgynevezett chamber szalonokban volt, hogy Brandenburgi versenyeket blattoltunk, vagy világzenét játszottunk.” Minden szerzeményt követően mosollyal (is) megköszönte a tapsot.
Háromszor is visszatapsoltuk. „Végülis a diplomám szerint legalább 60 standardet el tudok eljátszani, tehát maradhatunk reggelig.” - nevetett. „Jó!” - kiáltotta valaki.
Talán még ma is ott ülünk, boldogan élünk, hallunk.
A koncert után is tartott a lendület, számos ölelés a rokonoknak, barátoknak – láttam az interjúra várva.
„Nagyon szerető családom van, hálás vagyok a körülöttem levő emberekért.” – mondta.
Hogyan változik a disszonanciához való viszonyod az előadóművészetben és a zeneszerzésben?
A húszas éveim elején volt egy erős free jazz korszakom, sok szabad improvizációs projektben voltam benne, nagyon éltem azt a világot. A triómmal is ebben az időszakban voltunk a legprogresszívebbek zeneileg. Szerintem ez is egy körforgás, mert bár ezek az élmények máig meghatározóak a zenélésemben, most éppen egy nyugalmasabb, kevésbé disszonáns világban vagyok. Nagy szabadságot ad, ha nem egy konkrét stílusra építesz karriert, hanem van lehetőséged időről időre megújulni, hogy mindig olyan zenét játszhass, ami természetesen jön.
Hogyhogy pozitív számodra a határidő lendülete?
Én abban érzem a határidő varázsát, hogy ha valami közeledik, egyre jobban tudsz arra fókuszálni, és egyre kevésbé foglalkoztatnak más dolgok. De az évek során már azért megtanultam, hogy működhet ez külső behatás nélkül is, és hogy hogyan tudom ilyen állapotba hozni magam enélkül is. Azt vettem észre, hogy a „Deadline Haze” lemez óta valamiért egyre kevésbé vagyok már „utolsó pillanatra hagyós”. Van egy csomó minden, amit napokkal határidő előtt befejezek.
Hogyan szárnyaltad túl a szünet nélküli munkával jövő stresszt?
Szerintem, ha alapvetően olyan életmódot folytat az ember, amivel nem nyírja ki magát teljesen, akkor belefér az, hogy időnként nagyon is rápörög valamire és rengeteget dolgozik. Persze egy ilyen sűrűbb időszak után mindig jól jön, ha van idő regenerálódni. Meg a legtöbb esetben azért bármennyire gyors is a tempó, a néhány perces szünetek mindig beleférnek, egy-két mély, nyugodt légzés és csönd csodákra képes.
A határidőről a szögletesség jut eszembe, Te miért ködöt társítasz hozzá a „Deadline Haze” lemezed kapcsán?
A köd kapcsán általában egy káoszos, zavaró dologra asszociálunk, ami inkább elhomályosítja az éleslátást, minthogy segítse a gondolkodást. A „Deadline Haze” viszont nekem sokkal inkább egy jótékony köd, ami elfedi a fölösleges köröket és kivilágítanak belőle azok a teendők, amikre fókuszálnod kell.
Mi volt a legemlékezetesebb koncerted a Budapest Jazz Clubban a vizsgáidon kívül?
2016-ban Sárik Petiékkel volt egy közös koncertem a BJC-ben, amiről nagyon jó emlékeim vannak. Úgy játszottunk végig egy másfél órás műsort, hogy sosem zenéltünk még azelőtt együtt és aznap próbáltunk csak a helyszínen. Hatalmas élmény volt velük játszani.
Milyen tanszakokra jártál?
Először a Bartók Konziban tanultam jazz-zongorát és jazzéneket, aztán a Zeneakadémián a jazz-zeneszerzést és klasszikus hegedűt, majd Hollandiában, a Conservatorium Maastrichtban [ösztöndíjjal] jazz-zeneszerzés és jazzéneket.
Tervezel-e visszamenni Hollandiába?
Most egy ideig itthon vagyok, aztán meglátjuk. Nagyon jól éreztem ott magam.
Mi alapján döntöttél a tanszakok sorrendjéről?
Nagyon sokáig klasszikus hegedűsnek készültem, érettségi után majdnem felvételiztem a bécsi Zeneakadémiára, aztán rájöttem, hogy nem ez lesz az én utam. Akkoriban írtam már saját zenéket, és úgy éreztem, hogy inkább ebbe az irányba mennék. Ekkor jött az ötlet, hogy a jazz tanszakon tanulok tovább. Jó döntés volt a jazz-zongorával kezdeni a jazz-tanulást, mert egyrészt átláthatóvá teszi az elméletet is, meg megtanulsz kétfelé gondolkodni a két kéz miatt. Zongorázom kicsi korom óta [kevesebb, mint 4 éves korától (!)], sok jazzt is játszottunk otthon [6 testvére van], így ez nem állt távol tőlem. A Zeneakadémián Binder Károlynál és Oláh Kálmánnál tanultam tovább, akik mindig támogattak abban, amilyen zenei világban éppen voltam, hegedűtanárom pedig Környei Zsófia (a Concerto Budapest koncertmestere), akinek szintén rengeteget köszönhetek.
Az inspirációk zeneszerzéshez témájú videódban (ami itt tekinthető meg: https://www.youtube.com/watch?v=dZdM-yLTHbQ) beszéltél az alkotói folyamataidról. Hol van nálad a határ, mikor jó elveszni a részletekben? A részletességhez lassúság kapcsolódik, hogyan kerülöd el az utóbbit?
Szerintem fontos tudatosítani, hogy bizonyos dolgoknak nincs akkora jelentősége, és egy darab megírásánál/kidolgozásánál nem egy tökéletes valamit kergetünk, hanem sokféleképpen lehet jó. Vannak helyzetek, amikor jobban járok egy lendületből jövő gyors döntéssel, mint azzal, hogy végigpróbálom az összes lehetőséget. A jó döntésekben persze nyilván segít, hogy már sokkal gyorsabban átlátom a dolgokat és magamat is jobban ismerem, mint mondjuk tíz évvel ezelőtt. Nyilván sokat számít, hogy éppen milyen hangulatban, mentális állapotban vagy, de az évek során megtanulod, hogy bizonyos rutinfeladatokat hogyan tudsz egyre kevesebb energiabefektetéssel egyre jobban csinálni. Aztán persze vannak zenék, amikbe nagyon is érdemes újra és újra részletesen belemerülni, Bach darabjai például ilyenek.
Zeneszerzőként és előadóművészként szerinted milyen arányban kell lennie a gyakorlásnak és az elméleti tanulásnak?
Jazz-zenészként szerintem ez kéz a kézben jár, a tanulmányok során is sokszor elméleti dolgokat gyakorlunk a hangszeren. Az, hogy éppen mi a prioritás, az leginkább attól függ, hogy éppen milyen projektek futnak; van, amikor a technikai felkészültségre kell rágyúrni, van, hogy inkább a kutatómunkára, olvasásra zenehallgatásra van szükség.
Mikor koncertezel a közeljövőben?
Most lesz egy szusszanásnyi szünet, de decembertől újra koncertezem, a Petra Várallyay Trio facebook-oldalt érdemes követni, ott mindig látszanak az aktuális események.
Utánaolvastam a rengetegnél is több díjnak:
Várallyay Petra 15 és 17 évesen kiemelt arany díjat kapott a Rados Dezső Hegedűversenyen, meghívták a Közép-Európai Ifjúsági Zenekarba, melynek két évig tagja volt.
A legjobb zenész díjas lett a marosvásárhelyi Nemzetközi Ifjúsági Jazz Verseny és Fesztiválon.
Triójával meghívást kapott a 2015-ös Müpa Jazz Showcase-re.
Az SZFE 2016-os dalversenyén a legjobb dalnak járó díjat vehette E. A. Poe: „Álom az álomban” megzenésítésével.
„Deadline Haze” című kompozíciójára a Magyar Zeneszerzők Egyesületétől Orszáczky Miklós-díjat kapott.
Igen más világ, hogy a „Fall like Rain” A Dal magyar eurovízióban a legjobb négy közé jutott.
Junior Artisjus- és Junior Prima-díjas.
Bekerült a La Femme 50 Tehetséges Magyar Fiatal mentorprogramba.
A Nagyszebeni Nemzetközi Jazzversenyen a ’legjobb hangszeres előadó’ volt.
A „Deadline Haze” albumot az amerikai Independent Music Awards is díjazta. Zongora-improvizációjának köszönhetően Creative Art-díjas, melyet Vukán György alapított.
