Winand Gáborra emlékezik a szakma

Június 15-én, kedden délután 2-kor kaptam a szomorú hírt, 57 évesen elhunyt Winand Gábor. Közel 30 éven át voltunk jóbarátok. Egyből megkértem az énekes kollégákat, hogy emlékezzenek Gáborra. A leveleket beérkezési sorrendben teszem közzé. Eddig tizenhárman válaszoltak.

Egri János Jr.

A magyar jazz egyik legnagyobb ikonja, a jazz-éneklés, az énekes improvizáció legnagyobb mestere, aki az én drága példaképem távozott el közülünk.

Hatalmas veszteség az egész muzsikus társadalom számára.

Hihetetlen, még most sem tudom elhinni.

Köszönöm a Jó Istennek, hogy ismerhettem Őt, és hogy tanulhattam Tőle a szombathelyi Lamantin Jazz Táborban.

Hatalmas zseni és nagyon jó ember volt.

Nyugodj békében és Jézus szeretetében, Gabi!

Berki Tamás

Gábor?! Gabikám!!!

Nem hiszem el!!! Ez NEM LEHET!!!

A minap köszöntöttük egymást születésnapra...és most...?!

Mi történt?! Hogy lehet ez?!!!...A legjobb, a jazzéneklés HERCEGE...a multihangszeres, a szerény, a csendes...bezzeg a mikrofonba TÜNDÖKLŐ!!!

A tanár, az énekes, a muzsikus, a kolléga, a barát...a TÁRS !!!

Nem! Gabi...ilyen nincs...

Hol vagy?!

Karosi Júlia

Nehèz szavakba önteni mindazt, amit Gábortól kaptam. Nála kezdtem meg jazzének tanulmányaimat. Hihetetlen inspirációt adott számomra az ő személye, hangja, muzikalitása, világszinten is egyedülálló improvizációs tudása. Az útravaló, melyet kezdő énekesként tőle kaptam, úgy érzem, egész pályámon elkísér majd. Mérhetetlenül hálás vagyok érte. Nyugodj békében Gábor!

Lakatos Ágnes

Vannak olyan emberek, akik kiválóságukkal szinte beleégetik magukat a napi életünkbe, gondolatainkba, munkánkba, szinte a retinánkba. Ő ilyen volt. Gábor a jazz éneklésben, improvizációban világklasszisként remekelt,  mindannyiunk felett állt. Szinte lestük a reakcióit, minden szavát, vajon mi a véleménye szakmailag rólunk, másokról. Én mindig jobban izgultam, ha ő is ott volt egy koncerten, nagyon fontosnak tartottam a véleményét önmagammal, és másokkal kapcsolatban is. És a humora.... és az imitációs, utánzási képessége, mellyel minden énekest ki tudott figurázni, na  persze jóindulatúan. A tanítványok, akik nem is tanultak nála, rengeteget hallhattak róla az órákon, pl. ilyen megjegyzések formájában: nem vagyok egy Winand, de megpróbálom megmutatni, hogy hogyan kellene ebben rögtönözni, vagy: úgy kössed ezeket a motívumokat, mint ahogy a Winand szokta csinálni, figyeld a szótagjait. Ez a jövőben is így lesz, próbáljuk megfejteni hogyan csinálta azt, amit senki sem tudott, és bocsánat, talán nem is fog. Gábor itt marad velünk, a felvételeken, az emlékekben, a rengeteg közös Lamantinos sztoriban, itt marad a retinánkban, a fülünkben, utánozhatatlan technikájával, a zenei alázatával, humorával, hatalmas szívével.

Kovács Linda

Gábor óriási zeneiség nemcsak itthon, hanem világviszonylatban. Igazi improvizatőr, ami minket jazzistákat hihetetlen módon inspirált.

Egy alkalommal, amikor jazztanszakos voltam, s ő helyettesítette Lakatos Ágit, csoportos énekórát tartott. Végigimprovizáltuk az egészet, mindenkinek mondott valami hasznos tanácsot. Emlékszem nagyon jó, laza hangulat volt, pedig azt hiszem mindannyian tartottunk tőle kicsit, hiszen jön a "fül". Kedves volt és segítőkész. Isten nyugtassa!

Pátkai Rozina

Már kétgyerekes anyuka voltam, amikor kézhez kaptam Winand Gábor „Different Garden” című lemezét. Rendkívüli hatást tett rám ez a zene és nagyon szerettem volna Winand Gábortól énekelni tanulni, így kerültem az Etűd Zeneiskolába, így kezdtem el az énekléssel komolyabban foglalkozni. Mindmáig sokszor eszembe jut, hogy Gábor zenéje, személyisége mekkora hatással volt az életemre és a pályámra, biztos vagyok benne, hogy sokunkkal volt ez így. Hány és hány fantasztikus zenészt indított útnak, és micsoda zenészóriás volt ő maga!

Köszönöm, hogy ilyen csodálatos mestertől tanulhattam, nyugodj békében Gábor!

Fenyvesi Márton (örülök neki, hogy gitárosként Marci is írt!)

Tegnap óta keresek egy felvételt a YouTube-on, illetve az MTVA archívumában. Winand Gábor és Gadó Gábor duózik, tizenhat évesen láttam. Emlékszem, ahogy állnak egy lépcső tetején, talán egy múzeumban, vagy aulában, és játszanak. Előttem van a kép, fel tudom idézni azt a hangzásélményt, arra is emlékszem, hogy ez egy szombat délelőtt volt, ültem a kanapén a nagyszobában, Édesapám is gyorsan leült a fotelbe, amikor megszólalt a zene, hogy együtt hallgassuk azt a csodát, ami miatt ott akkor azon a délelőttön végleg eldöntöttem, hogy zenész szeretnék lenni. Első alkalommal, amikor együtt játszhattam vele, nagyon fontos dolgokra hívta fel a figyelmemet a koncert után, azóta is sokszor eszembe jutnak azok a gondolatok, amiket tényleg csak a legnagyobb mesterektől kaphat meg az ember az igazán ritka pillanatokban. Köszönök mindent, Gábor!

Claudia Castagno

Amikor legelőször olvastam a hírt, nem akartam elhinni…sőt még mindig nehezemre esik, és nem is szeretném, de sajnos megtörtént.

Winand Gábor a magyar jazzélet egyik legkiemelkedőbb alakja itt hagyott minket.

Azt érzem, hogy kezd a “fenti” zenekar egyre jobb muzsikusokkal bővülni…..DE hiszem azt, hogy egyszer még mindannyian találkozunk ott fent, és nem fogjuk senki, illetve semmi hiányát sem érezni…boldogan fogunk együtt zenélni mindannyian…

Gábor! Köszönjük azt a mérhetetlen tudást, szeretet, amit adtál nekünk. Ezt soha senki nem veheti el tőlünk.

Albert Kati (Berlin)

Csak egy emlék jut eszembe Gáborról, ami sok év után is élénken él az emlékezetemben. Néhány évvel járt fölöttem a jazztanszakra, és akkoriban egyetlen maroknyi énekes volt csak az egész tanszakon. A végzős évfolyamban csak ketten voltak, Gábor és egy Robi nevű másik fiú. Én kezdőként mindig csodálkoztam, hogy hogyan lehet ennyire elegánsan és virtuózan improvizálni, és időnként Garay tanár úr óráira belopózva-bekéredzkedve "hospitáltam" az óráin. Ma is őrzök egy kazettafölvételt a "Round Midnight" című szerzeményről.

Szőke Nikoletta

Winand Gábor a mesterem, legnagyobb példaképem volt, akinek rengeteget köszönhetek. Olyan szeretettel, odafigyeléssel adta át a hatalmas tudását, amire csak nagyon kevesen képesek. Józsi mutatott be minket egymásnak, mivel pont akkoriban vették fel Gábor egyik szólólemezét, és elmesélte, hogy egy új iskolában, az Etűdben tanít. 18 éves voltam, akkor kezdtem el éneket tanulni és jártam egy ének tanárhoz, akinek a módszerei nem tetszettek, ezért váltani szerettem volna. Sosem felejtem el, ahogy beléptem a terembe Gáborhoz és elkezdtem énekelni a „Killing Me Softly”-t, mivel egy jazz standard-et sem tudtam akkor még. Felvett persze, és amikor félve, izgulva elindultam az első énekórámra hozzá, rögtön mélyvízbe dobott. Az első dal, amit tanított, az „In a Sentimental Mood” volt, és már az első sorok után annyit mondott: "Improvizálj". Azt sem tudtam, hogy kell azt. Megmutatta, hogy mire gondol, együtt énekeltünk. Abban a pillanatban tudtam, hogy a helyemen vagyok, a legjobb tanárhoz jöttem. Elszállt minden félelmem, felszabadultan rögtönöztem a kis kezdetleges ötleteimmel. Kinyitott, de sosem erőltetett rám semmit, ő mindig a tanítványai saját egyéniségét hagyta kibontakozni. Nagyon sokszor gondoltam arra, hogy milyen kiváltságos helyzet, hogy ebben a kis országban tanulhattam egy olyan énekestől, akinél jobbat az egész világon sem találhattam volna. Nagyon nagy formátumú művészt, és mindenekelőtt egy csodálatos embert veszítettünk el. Hatása és emléke örökké élni fog bennünk.

Náray Erika

Ó, azok a 90-es évek, amikor szinte minden nap összefutottunk valahol. Könnyes szemmel hallgattalak minden alkalommal, nem tudtam betelni a muzikalitásoddal. Ha lejöttél valamelyik bulinkba és beálltál, nézővé váltam a saját koncertemen. Vajon tudtad, hogy mennyire különleges vagy? Vajon mondtuk-e eleget? Nagyon fogsz hiányozni.

Szolnoki Dóra

Alig tudom elhinni, hogy Winand Gábor nincs már köztünk, szörnyű veszteség ez a jazzvilágnak. Sajnos nem születnek már ilyen komplex tehetségek, mint amilyen ő volt!

Bábiczki Boglárka (Bécs)