1) Pont 20 éve történt... Emlékszik még valamire?

Természetesen emlékszem, annál is inkább, hogy ez volt az egyetlen gitár verseny, amin indultam. 

2) A zsűriben olyan nagy nevek ültek, mint Pat Metheny, Snétberger Ferenc, László Attila, Gyárfás István,  Borbély Mihály, Csányi Attila. Kb. 1 méterre ültek magától. Nem frusztrálta ez?

Inkább azt mondanám, hogy nem ez frusztrált. Olyas valakivel találkozni, mint Pat Metheny, aki nem csak csodás gitáros és alkotó, de emberként is nagyon szimpatikus számomra inkább inspiráló, mint frusztráló élmény volt. Minden helyzetből, így ebből is megpróbáltam tanulni. Az egyik döntős gitárosnak Metheny el akarta mondani a díjkiosztó után, hogy Amerikában epigonnak lenni kifejezetten negatív felhangú. Konkrétan John Scofield-ot, mint a barátját említette, akire a szóban forgó fiatalember játéka nagyon emlékeztette, és mivel én tudtam angolul rám jutott a feladat, hogy mindezt lefordítsam. Nem tudom, számára ez bírt-e információ értékkel, én elraktam egy életre. Attilát és Misit jól ismertem addigra, hiszen tanáraim voltak a főiskolán, szerencsére jó kapcsolatom volt és van is velük. Feri és Gyafi olyan kedves emberek, hogy nem tudom elképzelni, bárki is frusztráltnak érezné magát miattuk. Csányi Attilát nem ismertem fel, akkor és később sem volt alkalmam megismerkedni vele, sajnos.

3) Miket játszott a döntőben és ki működött közre? I mean, ki volt a zongorista, a bőgős és a dobos?

Nagyon fontos volt számomra, hogy a tehetségkutató verseny Zoller Attila nevét viselte, aki nem sokkal, talán két évvel korábban hunyt el. Ezért a döntőben a kötelező „Stella by Starlight” mellett az ő számát játszottam. A „Birds and Bees”-t, amit Metheny is lemezre vett Jim Hall társaságában. Tzumo zongorázott, Barcza Horváth Józsi bőgőzött, aki később évekig játszott a Nigun nevű formációmban, és Mohay Andris volt a dobos.

4) Miután lejátszotta a két számot, mit éreztt, hogyan sikerült?

Nagy megkönnyebülést, hogy túlestem rajta. Annyira izgultam előtte, hogy a Márványterembe is alig tudtam bemenni.

5) Miután kihirdették az eredményt, milyen érzései voltak?

Számomra nem volt kérdés, hogy nem fogom megnyerni a versenyt, így ez nem ért meglepetésként. Mivel tizenöt éves koromban kezdtem gitározni komoly lemaradásaim voltak kortársaimhoz képest, öröm volt számomra, hogy bekerültem a döntőbe, amit szerintem sokkal inkább az egyéni íznek, mint csillogó technikai tudásomnak köszönhettem.

6) Volt a helyezésének valami jutalma?

Szégyellem, de erre nem emlékszem. Úgy rémlik minden döntős kapott valamilyen díjat.

7) Így 20 év távlatából mit gondol, volt ez a verseny valamilyen hatással a későbbi pályafutására?

Ez volt az első alkalom, hogy felléphettem a Márványteremben és így a Magyar Rádióban. Mindenképpen fontosnak gondolom, hogy ekkor hallhatott először a Bartók Rádió hallgatósága, amiket azóta szerencsére további fellépések és riportok követtek.

8) Az idén augusztusban a Debreceni Jazz Napokon ünnepeljük a 20. évfordulót. Remélem, el tud jönni…

Remélem, hogy meg lesz tartva a Fesztivál! Rajtam nem fog múlni, én már nagyon várom a koncertet, örülök a meghívásnak!