INTIM ÖRÖMÖK
A Váci utca és az Irányi utca sarkán álló ház Irányi utcai oldalán található FÉM Arts & Café, a színházi előadások, képzőművészeti kiállítások mellett egyre rendszeresebben biztosít fellépési lehetőséget kisebb létszámú jazz formációknak is. A Belváros legújabb kulturális közösségi terében még keresik az eredetileg hétfőkre tervezett jazzprogramok végleges napját, így Vázsonyi János és Dely Róbert duója is csütörtökön lépett fel a kávézó pódiumán.
A szaxofonon játszó Vázsonyi János 1970-ben, a gitáros Dely Róbert 1971-ben született, a jazztanszakon is évfolyamtársak voltak. Mindketten a jazz kortárs, új áramlatait követték, és már huszonévesen komoly sikereket értek el. Vázsonyit még az Akadémia előtt, húszévesen meghívták zenekarával a Pori Jazz Fesztivál egyik kisszínpadára, Delyt 1995-ben a diploma előtt a svájci Lausanne-ban rendezett verseny jazz kategóriájában több mint háromszáz gitáros közül választották a legjobbnak. Bár ismeretségük idestova 30 éve kezdődött, zeneileg csak pár éve találtak egymásra. Számos saját zenekart alapítottak, számos formációban játszottak. Dely inkább maradt a jazz szerencsére igen tág keretei között, a magát kivételesen szerencsésnek érző Vázsonyi játszik orosz kocsmazenét, marokkói muzsikát, hip-hop, és barokk zenét, valamint fellép irodalmi esteken, és színházi előadásokon is. Mint egy interjúban elmondta, a változatosság gyönyörködteti, és a Műcsarnoktól a Kék Lóig bárhol szívesen játszik. Nyilván örömmel fogadta a FÉM Arts & Café meghívását is, és a zene iránt érdeklődők is kíváncsian várhatták a koncertajánló szerinti saját stílusban, bohém felfogásban játszott standard bemutatót.
A titokra nem kellett sokat várni, mert az este nyolc után pár perccel kezdődött koncert első hangjaiból kiderült, valóban a nagy örökzöldek közül válogatott igazi örömzenében lesz részünk. A „Take Five”, Paul Desmond szerzeményétől, a „The Girl from Ipanema”, Antônio Carlos Jobim ugyancsak mindenki által ismert dallamaiig a jazz legnagyobb slágereiből kaptunk egy jó ízléssel összeállított válogatást, virtuóz szólókkal és zenei párbeszédekkel, jó kedvvel előadva. Azért a jazz iránt nagyobb szenvedéllyel bírók is ellazíthattak, mert a közismert balladák és gyorsabb ritmusú számok néha finoman „bedurvultak”, és így egészen jól engedtek betekintést az ötvenes-hatvanas évek zenéjének mélyebb bugyraiba is.
Ez a koncert eredetileg az este hétkor a kezdődődő színházi előadás utánra lett tervezve, bízva abban, hogy a darab végén többen kedvet kapnak majd a kávézóba átsétálni egy kis zenehallgatásra. Az előadás betegség miatt elmaradt, így csak a koncert iránt érdeklődők foglalták el helyeiket a kávézó pódiuma előtt, magamat is beleszámolva, voltunk hatan. A közhelynek számító „tök mindegy, hogy teltházas stadionban, vagy pár ember előtt játszunk” igazságát mindannyian megtapasztalhattuk, a muzsikusok úgymond valóban szívűket, lelküket adták. A nemrég két lelkes művészetért elkötelezett ember álmából született FÉM most nehéz időket él, ha túléli, van esélye a fennmaradásra. Főszerkesztőnk, Maloschik Róbert és jómagam ezen az oldalon mindent megtesz a profiljába beleférő jazz ágban, hogy ez sikerüljön. Most is felhívom olvasóink figyelmét a közelgő, április 29-én és 30-án zajló első Pepita Oroszlán Jazz Fesztiválra, melyen az Oláh Krisztián Quartet, a SoLaTi, a Kanizsa-Lamm-Szalay Trió és Oláh Kálmán kvartettje lép fel. Remélem, többen leszünk!
