BESZÁMOLTAK AZ ÖSZTÖNDÍJASOK

A Lakatos Ablakos Dezső jazz előadó-művészeti ösztöndíj három idei nyertese, Karosi Júlia, Serei Dániel, és végül Ludányi Tamás mutatta be a támogatás elnyerése óta megvalósított munkáit a Budapest Jazz Club és a CAFe Budapest Kortárs Művészeti Fesztivállal közös programjában szereplő hétfői koncertjén. Este héttől mindhárom kimagasló tehetségű fiatal muzsikus saját zenekarával lépett fel.

A fiatal jazz előadóművészek részére kiírt ösztöndíj célja, hogy segítséget nyújtson tehetséges, 35 év alatti fiatalok pályakezdéshez. Az egy évig tartó ösztöndíjas időszak alatt havonta bruttó 100.000 forint jár a pályázatot elnyerőknek. Az ösztöndíjasok munkatervük megvalósításáról, eredményeikről 2017. november 28-ig be kell számolniuk röviden írásban a támogatás idején végzett munkájukról, továbbá kötelesek minimum tíz, különböző műsorú, tiszteletdíj nélküli, koncert fellépést igazolni. Ezen felül még egy – a pályázat szakmai lebonyolítója, a Filharmónia Magyarország Nonprofit Kft. által szervezett – nyilvános ösztöndíjas beszámoló hangversenyen kell részt venniük, saját műveiket előadva.

Hétfőn tehát a három nyertes beszámolóinak lehettünk tanúi a Budapest Jazz Clubban. Nagyjából ennyit érdemes tudni az 1944. június 14én Kiskunhalason született, és 1997. január 22-én Budapesten elhunyt legendás altszaxofonos nevét viselő ösztöndíjról. Aki a teljes hivatalos leírásra kíváncsi, megtekintheti Maloschik Róbert múlt pénteki beharangozójában, ahol a 2007 óta kiírt ösztöndíj eddigi nyerteseinek névsorát is megtalálja.

A hölgyeké az elsőség, tartja az illem, ennek betartása azonban ez esetben nem biztos, hogy örömmel töltötte be az elsőként fellépő Karosi Júlia szívét, mikor a nézőtérre pillantott. Mi tagadás, lehettek volna többen is. Az este nyolc órás kezdéshez szokott BJC-s közönség azonban menet közben gyarapodott, és a végén már majdnem teltháznyian tapsoltak lelkesen az énekesnőnek és zenekarának. Júliától megszokhattuk, hogy csak tiszta forrásból merít, ezúttal Bartók ihlette átiratait, szerzeményeit, és Bartók gyűjtötte népdalfeldolgozásait hallhattuk. Az instrumentális daraboknál hangja improvizatív hangszerként szólalt meg. Ilyen volt a nyitószám, a Tálas Áronnal duóban előadott „Csodaszarvas”, és a zongora, bőgő, dob mellett előadott „Szavakon innen és túl” című több tételes saját szerzeménye is. Bár „a zene ott kezdődik, ahol a szavak véget érnek” volt az ezen a koncerten először elhangzott, és egyben a remélhetőleg novemberben elkészülő új lemezen megjelenő anyagok mottója, de a New York-i Dot Time Records kiadónál 2014-ben megjelent „Hidden Roots” lemezről az „Imhol kerekedik” népdalfeldolgozás természetesen szavakkal lett elénekelve. „A cím jelentése magyarul rejtett gyökerek. Ez arra utal, hogy feltettem magamnak a kérdést: hogyan határoznám meg magamat magyar jazzénekesként? A jazz hagyományain túl melyek azok a zenei gyökerek, amelyekhez a legerősebben kötődöm? Ezt próbáltam felkutatni és zeneileg megfogalmazni ezen az albumon, úgy, hogy benne legyenek azok a legfontosabb szálak, amelyek engem zeneileg meghatároznak”.- nyilatkozta három évvel ezelőtt a Magyar Narancs internetes oldalán. Ma biztosan kijelenthetem, hogy Júlia kutatása sikerrel járt, megtalálta saját névre szóló helyét a világ jazzéletében, magyar jazzénekesnőként. Ülve a nézőtéren, nekem úgy tűnt, hogy Júlia kezében a mikrofon egy fölösleges kellék, mert hangjával egy operaháznyi termet is lazán be tudna énekelni, ennek ellenére nagyon bölcsen nem szállt be versengésbe a „fekete hangokkal”, nem akar feketét imitáló szürke lenni. A saját hangján szólal meg, és a jazz nyelvét beszélők az egész világon értik, mit üzen. Régóta kialakult, összeszokott kvartettjében Tálas Áron zongorán, Bögöthy Ádám bőgőn, és Varga Bendegúz dobokon csodálatos partnerként működtek közre ennek az üzenetnek a továbbításában.

Szünet után, a második harmadban Serei Dániel került sorra. Az ő kvintettjének tagjai sem aznap találkoztak egymással először. A zenekar magját képező zongora–bőgő-dob trió már az LFZE-s évek előtt és alatt komoly elismerést szerzett. Oláh Krisztián, Schildkraut Vilmos és Serei Dániel mára mindhárman meghatározó egyéniségeivé váltak jazzéletünknek. A trombitás/szárnykürtös Pecze Balázst is számos formációban ismerhettük meg az évek során, a Lakatos Ablakos Dezső ösztöndíj egyik tavalyi nyerteseként ez év januárban lépett ugyanitt színpadra kvartettjével, melynek tagjai Oláh Krisztián, Schildkraut Vilmos és Serei Dániel voltak… Danival egyébként mindketten a Budapest Jazz Orchestra oszlopos tagjai, úgyhogy eléggé ismerik egymást. A fókuszba most természetesen az idei ösztöndíj nyertes Serei Dániel került, aki a pályázat kiírásának eleget téve saját kompozícióiból állította össze műsorát. Az „In Perpetuity” hangzott el elsőként, mely minden bizonnyal a közeljövőben elkészülő lemezére is felkerül, így majd örökre meg tudjuk jegyezni dallamait. Ez instrumentális szám volt, a négy fiú adta elő, a következő számhoz viszont csatlakozott Pálmai Panna is, aki többek között a Pankastic, és az új formáció, a Jazz-Thirteen énekesnőjeként vált ismertté szélesebb körben. Saját szerzeményét énekelte, a több feldolgozásban hallott „Életben” címűt, amely most kapta a legjazzesebb formáját. Panna a színpadon maradt, a hátralévő számokban többnyire vokálozott, aládúdolt Pecze Balázs és Oláh Krisztián szólói közben, hangjával különleges színt adva a zenének. „Church Sound” - még ideiglenes a címe a harmadikként játszott, a templom hangulatát megidéző Serei szerzeménynek, amely után az Oláh Krisztián Hajdu Klárával készített közös lemezén megjelent, „A Lonely Road” következett. Krisztián kompozíciójához az Al Jarreau és producere írta szöveget Pálmai Panna mély átéléssel énekelte. Végül Dani Avishai Cohen bőgőshöz írt száma, a „Mr. A.C.” zárta volna a koncertjüket, de a nagy sikerre való tekintettel a ráadást nem kerülhették el, amelyben oldásként Monk egyik standard-jét játszották.

Harmadikként Ludányi Tamás került sorra. Zenekarában a zongorista Tálas Áront és a bőgős Bögöthy Ádámot ezen az estén Karosi Júlia kvartettjében is megcsodálhattuk, a doboknál Czirják Tamás foglalta el helyét. Kezdésként a „Dear Kenny”, Tamás példaképének, Kenny Garrett-nek írt több tételből álló szvitjéből kaptunk ízelítőt. Még nem készült el teljesen a mű, de amit halottunk belőle, az lenyűgöző volt. Csodálatosan idézte meg Garrett leginkább az utóbbi tíz év alatt megjelent lemezeiről megismert világát. „Beyond the Wall”, „Seeds from the Underground”, „Pushing the World Away”, „Do Your Dance”, szerintem ezeken a lemezeken forrt ki igazán a világ egyik legjobb altszaxofonosának jellegzetes sound-ja, és mindegyik hangulatából került egy kicsi Tamás készülő művébe. A lehengerlő virtuozitással előadott szvit hiányzó darabjai is hamarosan elkészülnek, mert meghatározó anyagai lesznek az ösztöndíjból megvalósuló új lemezének. Ezután Gary Jules 2001-ben megjelent „Trading Snakeoil for Wolftickets” című albumának nagy slágere, a „Mad World” feldolgozása következett, ehhez írt Tamás lírai arranzsot, ahol kifinomult szopránszaxofon játékát élvezhettük. A Ludányi Tamás Quartet Tálas Áronnal, Bögöthy Ádámmal és Czirják Tamással tomboló sikert aratott a végére teljesen bemelegedő közönség előtt. Sok külföldi jött el a jó propagandának köszönhetően, távoztukkor a bejárat előtt frisslevegőre kijött zenészek vállát veregették, mosolyogva integettek nekik.

A három ösztöndíj nyertes új programmal, saját szerzeményekkel, egyedi hangzással aratott sikert. Karosi Júlia, Serei Dániel, és Ludányi Tamás, hasonló korú kitűnő muzsikusokból állította össze saját zenekarát. Nem könnyű darabokkal próbálták a közönség kegyeit elnyerni, magasra tették a lécet. A tehetséggel, bámulatos tudással előadott műveket kitörő lelkesedéssel fogadták a nézőtéren, akár kortárs, akár szabad improvizációs darabok hangzottak el. A Lakatos Ablakos Dezső jazz előadóművészeti ösztöndíjat mindegyikük nemes célokra, értelmes tervek megvalósítására használta fel. Jelentem az ösztöndíjjal járó kötelezettségüknek a nyilvánosság előtt eleget tettek!