AZ OKTÓBERI IFJAK MÁRCIUSI KONCERTJE
A Harmónia Jazzműhely péntekjén legutóbb a Soso Lakatos Quartet lépett fel a Budapest Jazz Clubban. Ebben, a többségében 30 alatti, fiatal generációs zenekarban, a sors szeszélye folytán, mindenki októberi. Ráadásul az 1987-ben született alapító, a leginkább altszaxofonon játszó Soso, és az 1990-es, három évvel későbbi, itt a fő hangszerén, zongorán játszó multi hangszeres Tálas Áron egy napon, október 8-án született. Rá egy napra, 9-én született Csízi László dobos, igaz 1989 októberében. A „korelnök” október 3-i születési dátumával az ezt a címet elsősorban 1977-es évjáratával kiérdemlő Oláh Péter bőgős.
A muzsikus családban született, tizenkét éves kora óta koncertező „Szoszóka” kivételes tehetségére Robi bácsi, azaz a Jazzma.hu alapítója, Maloschik Róbert figyelt fel. Meghívta a „Jazz a Márványteremben” sorozatba, ezután 15 évesen még mélyebb vízbe dobta, az általa hasonló korú srácokból összehozott „The Next Generation” zenekart benevezte a Baszkföldön, San Sebastianban a fiatal tehetségeknek rendezett Getxo Jazz Festival mezőnyébe, ahol 30 év volt a felső korhatár. A szervező bizottság egyszerűen nem hitte el, hogy ezek 14 év körüli gyerekek, így a demójuk után a frissen készült útleveleik másolatát is kiküldte bizonyságul. A 156 jelentkező zenekar közül egyből beválasztották őket a négyes döntőbe, ahol aztán végül harmadikok lettek, de a közönség addig tüntetett kitartóan a végeredmény ellen, míg a zsűri félelmében ott helyben létrehozott egy Közönség-díjat…
A csodagyerekként feltűnt „Szoszóka” egy időre kissé eltűnt a honi jazzéletből, Hollandiában, majd az Egyesült Államokban cserediákként tanult, de alkalmanként hazalátogatott. Bár ezek a látogatások is emlékezetesek maradtak, neve igazán az iskolák befejezése utáni hazaköltözése idején robbant be újra a szélesebb jazzköztudatba. Mára egyértelművé vált, hogy a cigányzenekarban bőgőző nagypapa, és a Németországban játszó jazz-zongorista apuka után a holland Conservatorium van Amsterdam, és a Tempe University Philadelphia egykori növendéke tovább viszi a család zenei vérvonalát. Az első ízben kiírt Csepregi Gyula szaxofon verseny győzteseként, számos kiváló formáció tagjaként fedezhettük fel újra. Németh János „Exodus” és a Bágyi Balázs New Quartet „Homage to Shakespeare” lemezén a koncertekre nehezebben mozdulók is megcsodálhatták játékát, az élő zene lankadatlanul lelkes és új követői pedig saját együttesei fellépésein is tapsolhattak neki. Többször változó összetételű kvartettjeibe olyan elismert, nála idősebb zenészeket sikerült meghívnia, mint Szakcsi Lakatos Róbert, Tzumo, Egri János, vagy a nála 1 évvel fiatalabb Pecek Lakatos Krisztián, de boldogan mondott igent Szakcsi Lakatos Bélanak is egy-egy alkalomra. Tavaly ősz környékén alakult ki a jelenlegi Soso Lakatos Quartet, amelyet a Harmónia Jazzműhely „jazzpéntekjén” láthattunk. Az altszaxofonon játszó zenekarvezető mellett, Tálas Áron zongorázott, Oláh Péter bőgőzött, és Csízi László dobolt.
Két részes programjukban mind a standard feldolgozások, mind a saját szerzemények helyet kaptak. Az 1944-ben bemutatott „Mexican Hayride” musical híres betétdala, a Cole Potter írta "I Love You" hangzott el elsőként. A Bing Crosby énekelte népszerű változat után többek között Bill Evans, majd John Coltrane is feldolgozta ezt a témát, a fiúk által játszott változat Coltrane szellemét idézte. A zenekar bemutatása után, Soso szerzeménye következett, a „coltrane-i úton” tovább haladva, de a kortárs jazz zene kifejezésmódjában íródott „Dirty”, amelyet a szerző „Retkes” címűre magyarított. A "Stars Fell on Alabama", Frank Perkins 1934-ben írt, több mint száz művész (köztük Armstrong, Webster, Garner, Getz) által előadott száma is a Coltrane - Adderley lemezen megismert változatból kiindulva, mai megfogalmazásban került bemutatásra. Az andalító, lassú melódiák után egy gyorstempójú saját szám, az „Unanswerable” rázta fel a lelkesen tapssal mégiscsak válaszoló közönséget. Ezt a hangulatot fokozta tovább a „Swinging at the Heaven”, Ellis Marsalis zongorista, a Marsalis klán 82 éves „alapítójának” szerzeménye, amely egyik fia, a szaxofonos Branford Marsalis féle feldolgozás szerint szólalt meg. A „Truth", ismét egy saját szám, ismét egy olyan kortársalkotás, amelyben határozottan körvonalazódott a kvartett zenei profilja, alkalmat adva a kitűnő zenészek tehetségének bemutatására. Coltrane mérföldkőnek számító „Giant Steps” című, egy új korszak kezdetét jelző műve méltó keretet adott az estének, mutatva, hogy ezek a fiatal muzsikusok nagyon jó irányba haladnak hatalmas lépteikkel. Eszembe jutottak Ráduly Mihály Mark Turner első, 2014 novemberi koncertje utáni értékelő szavai. „Ez olyan kortárs jazz volt, amit élőben csak New York klubjaiban hallhatsz” Hazaérve meg is hallgattam Turner „In This World” című, Brad Mehldau (p, ep), Larry Grenadier (b), Jorge Rossy, Brian Blade (dr), Kurt Rosenwinkel (g) felállású zenekarával készített lemezét. A zene hangulatát nehéz szavakkal visszaadni, de talán ezt a lemezt hallgatva valamilyen képet kaphatnak azok is erről a koncertről, a kvartett zenei irányvonaláról, akik nem tudtak eljönni. A Soso Lakatos Quartet ezt az ízig-vérig mai, Turner, Potter, a trombitás Avishai Cohen, és hogy egy altost is mondjak ebből a körből, Miguel Zenon képviselte, Coltrane örökségéből induló kortárs jazzt játssza, amelyet nekik köszönhetően most már Pesten is hallhatunk élőben. Saját számaikban nem az amúgy csodálatos ötvenes-hatvanas éveken nosztalgiáztak, és a régebbi időkből elővett standard darabokkal sem a múltba révedtek. Remélve, hogy következő koncertjükre Ráduly Mihály is el tud jönni, én is lezárom a múlt eseményeinek taglalását. A jövőbe tekintve, nehéz napok várnak a jazz rajongóira. Három estén keresztül, csütörtöktől kezdődően egészen szombatig, naponta két koncerten mutatkoznak be a Brit sziget legjobbjai magyar zenészekkel a Budapest Jazz Club, és a londoni 606 Club csereprogramjának köszönhetően. Érdemes tehát már most tájékozódni a BJC jövő heti programjait átnézve, amely honlapunkról is könnyen elérhető.
