A BALKÁN JAZZ PROJECT
A Harmónia Jazzműhely szokásos pénteki rendezvényén ezúttal Borbély Mihály Balkán Jazz Project formációja lépett fel a Budapest Jazz Clubban. A jazz, kortárs, nép- és világzenét ötvöző hattagú zenekarban a szaxofonokon, tárogatón, basszusklarinéton és furulyákon játszó zenekarvezető mellett Lukács Miklós cimbalmozott, György Mihály gitárokon és buzukin játszott, Agatics Krunoszláv harmonikázott, Horváth Balázs bőgőzött és G.Szabó Hunor dobolt.
Talán olvasóink is eljátszottak a gondolattal, melyik lenne az az egy lemez, amelyet egy lakatlan szigetre magukkal vinnének. A kérdést nekem is feltették, akik látták a mintegy 3000 darabos gyűjteményemet. Hosszas gondolkodás után rájöttem, hogy bármelyik lemezt egy idő után megunnám, ezért én Borbély Mihályt választanám. Változatos, műfaji korlátok nélküli zenéje megunhatatlan, és még áramforrás után sem kéne kutatnom. Borbély Mihály kulturális életünk egyik legszínesebb egyénisége, aki az LFZE tanáraként, elismert zenészként, és emberi kisugárzásának is köszönhetően maga köré vonzotta a hasonló szellemű és gondolkodású muzsikusokat. A Borbély Műhely, a Borbély-Dresch Quartet, az amerikai-magyar Eastern Boundary Quartet, valamint a duója Binder Károllyal, mind meghatározói kortárs zenénknek. Ő volt a hazánkban élő délszláv nemzetiségek, elsősorban a szerbek és horvátok gazdag népzenei hagyományát ápoló, 1974 tavaszán, Pomázon alakult, és 2014-ben Kossuth-díjat kapott "Vujicsics Együttes", és a jazz, valamint a Kárpát-medence és a Balkán népzenei örökségét kortárs zenei elemekkel fűszerező „Quartet B” zenekar alapító tagja is. A „Balkán Jazz Project” ez utóbbi két zenekar közös koncertjei során alakult ki. A Quartet B-ben György Mihály, Horváth Balázs, G. Szabó Hunor és vendégként még Lukács Miklós játszott Borbély mellett, Agatics Krunoszlávot pedig a Vujicsics együttes vendégszólistájaként láthattuk a jelenlévők közül, így jött össze tehát a pénteken fellépő hatos felállás.
Bemelegítőként egy népi, rögtön utána egy kortársihletésű zene hangzott el, megmutatva, milyen határok között fognak játszani. Borbély örömmel nyugtázta, hogy a kortárs mű alatt senki nem hagyta el a termet, sőt a tapsvihart hallva sikert aratott, így kellő biztatást kaptak a továbbiakhoz. A folytatásban a bemutatott két határvonal között vitték a közönséget egy nem szokványos balkáni körutazásra. A Balkán földrajzi határait átlépve, a szomszédos népek zenéjéből is merítettek. Az évszázadok során a nemzetiségek kapcsolatba kerültek egymással, a zenéjük is keveredett közöttük. Így kerülhetett magyar és szláv népdalfeldolgozás is a balkáni csomagba, és egyáltalán nem lógott ki a sorból. A bolgár égbolt hasonló érzéseket válthat ki a feltekintőből, mint a hortobágyi, legfeljebb más ritmusokban fogalmazódik, más hangszereken szólal meg. Régi barátjuk, a koncertjeiken sokszor vendégként fellépő Teodoszij Szpaszov, a bolgár kaval világszerte elismert virtuózának szerzeménye, a 2011-es „Live at Fonó” című lemezükön is megjelent „My Bulgarian Sky”, jól megfért a görög ritmusokat idéző Lukács Miklós kompozícióval. Előkerültek a Quartet B játszotta régebbi számok, és jöttek az újak, amelyek már ebben a felállásban születtek. A feldolgozások és saját szerzemények közben finoman egyre hangsúlyosabbá vált az együttes nevében szereplő „Jazz” szó, egymást követték a virtuóz szólók. A Balkán Jazz Project zenéje egyre improvizatívabbá vált, utolsó számukban például a „My Favorite Things” Coltrane játszotta változatát szőtték a balkáni ritmusok közé. Jött is a ráadás, így Borbély Mihályék a meglepő dallamfordulatokban bővelkedő, olykor finoman áttetsző, máskor erőteljes ritmusú, kétrészes koncert végén még egy búcsúrepülésre vitték a közönséget a Balkán felett.
