A NAGY FOLYÓN NEW ORLEANS-TÓL MEMPHIS-IG

A szombati koncertkínálatok között szerényen bújt meg a K11 programja. A Király utcában nyílt klubba hosszú idő után tért vissza a jazz, ráadásul egy afro-amerikai énekesnővel fellépő, kitűnő fiatal muzsikusokból álló együttessel. Az Amerikából hazalátogató Farkas Norbert bőgős vezette formációban a Bécsből érkezett Gayer Mátyás zongorázott, a Budapesten élő Czirják Tamás dobolt, és az est főszereplője, Clotile Yanna énekelt.

Az Egyesült Államok leghosszabb folyóján New Orleans-tól indulva, egy képzeletbeli zenés hajókirándulásra hívtak a zenészek. A Mississippi észak felé csaknem teljes hosszában szeli át Amerikát. Minnesota és Louisiana közti, 4070 km-es útja során tíz állam területét érinti. A XIX. század elején elterjedt gőzhajók gyorsan teret nyertek az Egyesült Államok folyóin. A gőzhajózás lendítette fel a gazdaságot a Mississippi-n, ahol egészen a XX. század közepéig a szállítást túlnyomórészt kerekes gőzösökkel bonyolították le. A jelen században a folyón közlekedő óriási luxusgőzhajók a gazdagabb turistákat viszik nosztalgiautazásra. A régi, és az új hajók közti különbséget az alábbi kép is illusztrálja.

A mai gőzhajók az évszaktól függő rövidebb, hosszabb út alatt végig gondoskodnak utasaik szórakoztatásáról. A program fő eleme a zene, az út során érintett városokból elterjedt zenéket eleveníti fel a hajó zenekara, és a saját show műsorral is fellépő énekesnő. Egy ilyen hajó zenekarában játszik a hazai jazzrajongók szeme elöl eltűnt, egy rövid időre családlátogatásra hazatért Farkas Norbert, akit erre az útra a show műsor énekesnője, Clotile Yanna is elkísért. A Las Vegas-ban született énekesnő és a nagykanizsai bőgős a világ egyik legnagyobb luxusgőzhajóján ismerte meg egymást, idővel a munkakapcsolat szorosabbá vált kettőjük között. Farkas Norbert először turistaként, de már a jazz klubokat tudatosan kutatva töltött néhány hetet Amerikában. Szülővárosában, a nagykanizsai Farkas Ferenc Zeneiskolában kezdte tanulmányait, majd Cserfőn, Tiborcz Ivánnál folytatta, aki a basszusgitár helyett bőgőt adott kezébe. Ő mutatta meg neki Miles Davis „Bags Groove” című 1957-es albumát, amely végül a végső lökést adta a jazz felé. A bőgővel örök szerelmet kötve rendszeres látogatója volt a szombathelyi LAMANTIN nyári improvizációs táboroknak, ahol Csuhaj Barna Tibor volt a bőgőtanár. Budapestre költözve Barcza Horváth Józseftől tanult klasszikus és jazz-bőgőzést az Egressy Béni zenei szakközépiskolában. 2009-től a grazi University of Music and Performing Arts egyetemen folytatta zenei tanulmányait, Wayne Darling volt a mestere. Fellépett Európa több városában, de a diploma átvétele után visszavágyott Amerikába. Grazi tanárai is biztatták, az ő kapcsolatrendszerüknek köszönhetően könnyebben tehette meg az első lépéseket a jazz szülőhazájában. Miután megkapta a rendkívüli tehetségek vízumát, New Yorkba költözött, a legendás Tommy Dorsey Orchestra tagjaként turnézott több államban, majd játszott egy Amerika és Európa között járó óceánjáró fedélzetén is. Két éve az American Steamboat Company gőzösének zenekarában játszva rendszeresen hajózik a Mississippi-n New Orleans-tól Memphis-en át Minneapolis-ig. Az elmúlt években azért párszor láthattuk őt hazánkban is, többek között az Amerikát szintén megjárt Juhász Márton zenekarában is feltűnve, de leginkább a Gayer Trio tagjaként.

Bécs közelebb van egy kicsit Budapesthez, mint a Mississippi, így a Berklee College of Music ösztöndíját, és a Balogh Csibe Jenő jazz zongora-versenyt (2011) is nyert Gayer Mátyás jobban szem előtt van. Legutóbb éppen az előbb említett Juhász Marci koncertjére látogatott haza, és ugrott be a ráadásban Bartha Mátyás mellé négykezesezni. Most Farkas Norbert hívószavára érkezett, akivel kezdetektől együtt zenélt, bár az élet úgy hozta, hogy egymástól távoli kontinensekre kerültek, de a barátság megmaradt.

A Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem jazzdob szakán 2016-ban végzett Czirják Tamás. A fiatal dobos nemzedék egyik legtehetségesebbjeként a korosztályába tartozók mellett olyan legendás nagy öregek is szívesen hívják zenekaraikba, mint Babos Gyula és Németh János. A Farkas–Gayer párossal most játszott először, de rögtön megtalálta a hangot velük.

„Szeretnék ízelítőt adni azokból a zenékből, amiket a Mississippi folyón játszunk a gőzhajó fedélzetén. Szeretném elhozni New Orleans hangulatát és elindulni fel a folyón, egészen Memphis-ig.” – kezdte koncert előtti bevezetőjében Farkas Norbert.

Hárman kezdtek, a jazz bölcsőjétől indultunk, a nyitány ennek megfelelően a „Bourbon Street Parade”, Paul Barbarin 1955-ben írt híres, a korszakot hűen felidéző szerzeménye volt. Továbbra is instrumentális felállásban következett az "As Long as I Live", ez már a történelmi hőskorszakban, 1934-ben íródott. A ragtime után a swing felé hajóztunk, Duke Ellington „It Don't Mean a Thing”, három évvel korábbi, 1931-es, mérföldkőnek számító kompozíciója egy új korszak kezdetét jelezte. Az Irving Mills írta szöveget a színpadra érkező Clotile Yanna énekelte, aki már az első hang kieresztése után kiváltotta a közönség csodálatát. Mi, akik nem ott élünk, még ebben a szabad információáramlásban is csak a legszűkebb elitet ismerjük. Az ottani klubokban feltűnő, vagy már rangos, magas szintet követelő helyeken játszó, de még az ottani több tízmilliós nézettségű országos tévé csatornák zenei műsoraiban fellépő, egész Amerikában népszerű zenészek, énekesek is ismeretlenek számunkra. Ebből a félelmetesen erős hátországból néha ide kerül valaki, és hanyatt dobva magunkat bevillan, te jó ég, ez hogyhogy nem kapott még egy Grammy- jelölést sem? Sok idő azonban nem maradt töprengeni, mert egymásután jöttek a nagy „slágerek”, mint az Etta James énekelte „At Last”, majd a New Orleans-i egyvelegben eljátszott „Tutti Ma Was a Big Fine Thing”, a „Just a Closer Walk with Thee”, és a világon legismertebb gospel, a „When the Saints Go Marching In” is elhangzott természetesen. Jerome Kern volt a szerzője az első részt záró latin ritmusokkal kezdődő, majd swngbe átmenő "Can't Help Lovin' Dat Man" című dalnak. „Wrap Your Troubles in Dreams”, énekelte Clotile Harry Barris 1931-ben írt számában, majd angolul betűzte a szerelmet, „L is for the way you look at me, O is for the only one I see, V is very, very extraordinary…” dúdolgattuk mi is, igen, igen, a L.O.V.E., következett. A közönség is meg lett tapsoltatva, a show részeként egy kis szerelmi évődés is el volt játszva egy színpadra hívott nézővel, de azért Norbertnek nem volt oka a bőgőjét letenni. Memphis felé közeledtünk, az eredetileg „Big Mama” Thornton énekelte számot Elvis is repertoárjába vette, itt az eredeti, „Big Mama” változat repesztette szét majdnem a falakat. Egy igazi „big black” blues klasszikus, a „Down Home Blues” ritmusaira dobogtunk lábunkkal, majd egy country dal, az „I Am a Woman” jazz feldolgozását hallhattuk. Ezután jött a nagy meglepetés, a country után folk song, azaz egy népdal, mégpedig a „Tavaszi szél vizet áraszt”. A magyar népdalt magyarul, apró akcentussal énekelte a Magyarországon első ízben járó amerikai énekesnő. A Hungarian folk blues után a „Bye Bye Blues” lett volna a búcsú, de a vastapsnak engedve még egy ráadást is játszottak. Igazán nagy élmény volt egy kis ízelítőt kapni egy Mississippi-n úszó luxusgőzhajó profi szinten összeállított műsorából. Ragtime, gospel, blues, swing, a jazztörténet egy-egy fejezete elevenedett fel, mai fősodorral előadva. Clotile Yanna nevét megjegyeztük, káprázatos énekesnő, hihetetlen hanggal, előadókészséggel, ő biztos megjegyezte az amerikai szinten játszó magyar Gayer Mátyás és Czirják Tamás nevét, a jól ismert Farkas Norbert név mellett. Én pedig hazafelé gyalogolva bosszankodtam, mert elfelejtettem megkérdezni Norberttől, hogy esetleg van-e valamilyen olcsó, harmadosztályú jegy is a hajóra. Persze odáig is el kéne jutni valahogy…