JAZZ FUTBÓLIÁBAN

Luiza Zan és az őt kísérő magyar zenészekből álló formáció nagysikerű romániai turné után lépett fel ismét hazai közönség előtt. A Harmónia Jazzműhely meghívásának köszönhetően a Budapest Jazz Club szombat esti koncertjén mutatták be a román énekesnő „Heritage” című új lemezét.

Az egész országot uraló fociláz ellenére a jazz iránti érdeklődés töretlen maradt. Ha nem a saját szememmel látom, magam is kételkedve fogadtam volna, hogy a sorsdöntő magyar meccs után megtelik a BJC nézőtere. Nyilván ez az örömteli tény a nyári időszakban még jóval az EB előtt bölcsen fél kilencre tett kezdési időpontnak is köszönhető, de elsősorban természetesen a fellépő művészek miatt nem maradt üres szék. Luiza Zan & Hungarian All Stars, hirdették őket a lemezbemutató turnén. A hangulat valamennyi fellépésükön a rock koncertekéhez hasonló volt, és nem csak a magyarok lakta városokban. A hangulat most szombaton is forró volt, erről Luiza mellett a valóban sztárokból álló zenekar is gondoskodott, Gyafi, azaz Gyárfás István gitározott, Sárik Péter billentyűzött, Fonay Tibor elektromos bőgőn és basszusgitáron játszott, Gálfi Attila dobolt.

Az énekesnőt előző fellépésein sokféle stílusban hallhattuk. Markánsan énekelte a standard jazz számokat, Janis Joplin-ra emlékeztető hangterjedelemmel a rhythm & blues nótákat, de otthonosan mozgott a funky és a hip-hop világában is. Ezekbe a zenékbe finoman, jó érzékkel mindig „becsempészte” az őt körülvevő népek zenéjét, amelyek hatottak rá születésétől fogva. A „Heritage” érdekessége, hogy a sok sikeres album után ez Luiza első szerzői lemeze, valamennyi számot ő írta. Családi örökrészét, hagyatékát dolgozta fel. Emlékeket, történeteket, hallhattunk a mindig vidám, jó humorú nagymamáról, a folyón papírhajót úsztató testvéréről, nemrég elhunyt hegedűművész-tanár édesanyjáról, életének meghatározó pillanatairól. Dallamos, latinos vonulatú kompozíciók, meglepő ritmusváltásokkal, bő teret adva a kiváló zenészekből álló csapatnak az improvizációkra. Engem talán egy picit Chick Corea Return To Forever zenekarának „Hymn of the Seventh Galaxy”, és „Where Have I Known You Before” albumának zenei világára emlékeztettek. Egy standard azért bekerült a műsorba, Monk „Straight No Chaser” című klasszikusával indult a második rész. Az utolsónak szánt számban pedig a balkáni cigányzene hagyományai elevenedtek fel, a közönség ütemes tapsával kísérve. Természetesen jött a ráadás, de erre Luiza egyedül vonult ki, Sárik Péter elektromos zongorájához ülve, magát kísérve egy szép lírai dallal zárta az estét. Kedves mosollyal vallotta be, hogy nem igazán érdekli a foci, de tudja, hogy ez mennyire fontos a legtöbb embernek. Megköszönte, hogy egy ilyen meccsnapon is nagyon sokan eljöttek a lemezbemutatójára, és sok sikert kívánt a magyar válogatottnak. Kedves gesztus volt tőle, de higgyék el, a lemezt nem ezért érdemes megvenni!