IDŐUTAZÁS EGY ÁTVÁLTOZÓMŰVÉSSZEL
Rendhagyó előadás került péntek este a Budapest Jazz Club műsorába. A Harmónia Jazzműhely (Nem tudom, hogy szabad-e ezt a nevet leírni a JazzMa.hu-ban? Remélem, nem lesznek belőle jogi bonyodalmak… – A szerk.) ezúttal nem egy szokványos koncertre hívta a közönséget. A jazz egyik alaphangszerévé vált zongora történetét mesélték el, a játékmód változásait bemutatva ebben a műfajban, a kezdetektől napjainkig. Az érdekesnek tűnő időutazáshoz egy igazi átváltozó művészt találtak, aki bemutatta a csaknem száz év alatt formálódott játékmódokat a hangszeren, a jazz legmeghatározóbb zongoristáinak stílusában.
Szakcsi Jr. kitünő választás volt erre a nem mindennapi feladatra. Szakmai körökön kívül kevesen tudják róla, hogy nem csak nagyszerű zongorista, de két lábon járó lexikonként a jazz történetét is betéve tudja. Ezen az estén ugyanis nem egy-egy klasszikus darab saját értelmezésű, újragondolt, kortárs feldolgozását szólaltatta meg. A zongoristalegendák bőrébe bújva, azok stílusában játszva, korhűen kellett bemutatni a műveket. Csak azokat a trükköket, azt a technikát, és billentést alkalmazva, amit ők is annak idején. A jazz kialakulásának kezdetén a játék nagyszerű egyszerűségének visszaadása volt a legnehezebb, megállni, hogy semmi új elem ne kerüljön a hangok közé. Ezért például az elsőként bemutatott, magát szerénytelenül a jazz kitalálójának valló Jelly Roll Morton száma hangfelvételről szólt, mert őt ma már nem lehet igazán hitelesen visszaadni, ahogy a későbbiekben Pinetop Smith boogie woogie játékának gramofon hangulatát sem. Az első részben a hőskortól, a mai jazz zene alapjait lerakó óriások játéka elevenedett fel. Morton, Fats Waller, Pinetop Smith, Earl Hines, Art Tatum, Teddy Wilson, Bud Powell, Erroll Garner, George Shearing és Thelonious Monk. A kezdetektől a modern jazz megjelenéséig jutottunk. A szünet után tovább utaztunk az időben. A bebop korszaktól eljutottunk napjaink legendáihoz. Lennie Tristano, Oscar Peterson, Bill Evans, McCoy Tyner, Chick Corea, Herbie Hancock és Keith Jarrett bemutatásához Béci kíséretet is kapott. Bőgőn Pecek Lakatos Krisztián, dobon Balázs Elemér közreműködésével érkeztünk a jelenbe.
A házigazda Pallai-Kerekes páros (Jajjaj! Lásd, mint fent! – A szerk.) végig a színpadon maradva a számok közti szünetekben pár sztorival fűszerezve mesélték el a soron következő zongoristák életútját, kiknek fényképe a háttér kivetítőn megjelent.
Béci is párszor kiegészítette a történeteket megcsillantva lexikális tudását. A „tananyagot” jól összefoglalva, lényegre törően, de nem szájbarágósan adták le, így szórakozva tanulva gyarapodhatott ismerete azoknak is, akik korosztályuk sajátosságaként már rá sem szoktak az olvasásra. Bepillanthattak olyan zongoristák életébe és munkásságába, akiknek neve nem igen szerepel az sms üzenetekben. Talán így a nagy elődök sem lesznek ismeretlenek számukra ezután. Azok is sok újat, és érdekeset hallottak, akik járatosak a jazz világában, és olvastak egypár könyvet a témában. Az érdekesnek tűnő előadás beváltotta a hozzá fűzött reményeket. Mind az időutazásban felelevenített zenék, mind a számok között elhangzó történetek lebilincselték a hallgatóságot. Béci először Fats Waller-ként, az utolsó szám után Keith Jarrett-ként hajolhatott meg, de a végén a ráadásban a saját szerzeményét játszva a szépszámú közönség megénekeltetése után Elemér és Krisztián társaságában meghajolhatott Szakcsi Jr.-ként is.
