ÜNNEPI HÉTVÉGE
Ez a hét az évfordulók, és születésnapok heteként fog a magyar jazz történetébe bevonulni. A jeles eseményekről oldalunkon részletes beszámolók olvashatók, a sort megnyitó Elek Pista sztárparádét felvonultató 60. születésnapját ünneplő koncertjéről, valamint a sajnos csak 12 példányt megélt MaJazz 20 évvel ezelőtti első megjelenéséről. Az ünnepi folyamat azonban nem szakadt meg, a Budapest Jazz Club színpadán pénteken este a tíz éves fennállását ünneplő Vörös Niki Quartet lépett fel. A kerek évfordulóhoz méltóan, két énekes vendéggel kiegészülve adtak egy nagysikerű koncertet, amire valószínű, hogy az újabb tíz év elteltével is szívesen emlékeznek majd.
Rendhagyó módon, a Harmónia Jazzműhely mindkét tagja a színpadra állt a szokásos felvezető konferálásnál. Nem szereplési kényszer miatt állt Pallai Péter és Kerekes György is a mikrofonok mögött. Péter egy csokor virágot, Gyuri egy könyvet szorongatott a kezében. Egy rövid kitérőben ajánlották nyáron megjelent „A jazz évszázada” című könyvüket, mely immár a BJC-ben is megvásárolható. A találó cím munkatársunknak, Márton Attilának köszönhető, aki megnyerte a Jazzma.hu oldalán is megjelent erre kiírt pályázatot. Mindenkinek ajánlom, haladó jazzrajongóknak és a műfajjal ismerkedni vágyó kezdőknek egyaránt. A témáról még pár személyes mondat talán elnézhető nekem, ez itt a reklám helye. Annak idején az újságot hátulról kezdték olvasni a férfiak, az utolsó oldalon található sportrovat miatt. Ennek a könyvnek a hátsóborítóján is köthető valami a sporthoz, mert a sok kitűnő zenész mellett, egy olimpiai bajnok, Faragó Tamás is az ajánlók között szerepel. Mindez eltörpül azonban a szerzőpárosról látható csodálatos fotó mellett, amit én készítettem. Úgyhogy TESSÉK FORGATNI, minél többet!!
A virágcsokrot természetesen az ünnepelt zenekar vezetője, Vörös Niki kapta, aki másféléves kihagyás után boldog anyukaként térhetett vissza a jazzéletbe. A rendhagyó dolgok folytatásaként egy rövid vetítéssel kezdődött a program. A saját készítésű videó összefoglalta a tíz év jelentősebb eseményeit. Az Erkel Ferenc Zeneiskola növendékeiből alakult együttes az évek során több tagcserén esett át, ahogy Niki főszerkesztőnkkel készült riportjában is elmondta, a koncert előtti napokban. Az összeállításban felvillantak a régebbi sikerek emlékei, fesztiválok, turnék állomásai. A végén elérkeztünk napjainkhoz, így az énekesnő virágcsokorral a kezében meghatottan konferálhatta be az est szereplőit. Nagy taps közepette léptek színpadra a kvartett tagjai, az alapítók közül Niki testvére, a zongorista Vörös László, őt két tanár úr a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemről, a bőgős Csuhaj Barna Tibor és a dobos Jeszenszky György követte. Egy ismert örökzölddel, az 1964-ben bemutatott film, a Cherbourgi esernyők (Les Parapluies de Cherbourg) betétdalának angol nyelvű változatával, az „I Will Wait for You” című Michel Legrand szerzeménnyel kezdtek. A kitaposott ösvényen járva a folytatásban is a standard dalokból válogattak, elhangzott többek között Cole Porter híres "What Is This Thing Called Love” című száma, Billy Strayhorn alapműve a „Lush Life”, Oliver Nelson kompozíciója, a „Stolen Moments”, és ebből a sorból kihagyhatatlan „Sumertime”, George Gershwin legtöbbet énekelt dala. Több számban a fuvolán és szopránszaxofonon játszó Strausz Eszter is jó ízléssel adott új színeket a zenéhez. Az első részben a tanárok közül, akik a tanszakon voltak az énekesnő mesterei 2006 és 2010 között, elsőként Lakatos Ágit szólította színpadra a nem titkolt lámpalázzal konferáló Niki. Ági Joni Mitchell „Big Yellow Taxi”, 1970-ben írt számát férjével, Csuhaj Barna Tiborral kettesben adta elő. Tibor szellemesen hangszerelte át jazz duóra az eredetileg folk-rock stílusban írt dalt. Az annak idején country énekesnőnek indult, mára 71 éves kanadai legendától amúgy sem áll távol a jazz, az éles társadalombírálattal fűszerezett költői „protest” szövegeit különleges hangján előadó dalszerző Mingus halálára írt albumával a jazz világába is berobbant, majd a legnagyobb jazz zenészek társaságában készült további lemezeivel ebben a műfajban is a legnagyobb elismeréseket kapta. A siker itt sem maradt el, sőt még folytatódott, mikor visszatért a zenekar, és a mester, és tanítványa együtt énekeltek. A második részben Berki tanár úr került sorra, ő a „Bika” című szerzeményével ragadott ki a mainstream, a jazz főáramlatának világából. Fájó szívvel, de el kellett búcsúznom a kitűnő zenészektől, és az egyre lelkesebb közönségtől. Távozásom okáról a következő cikkben írok, a témát érintő felnőtt tartalom miatt. A főszerkesztői előzetes jókívánságok közül a teltház bejött péntek estére, az addig hallottak alapján kijelenthetem, hogy a beharangozókban olvasottak megfeleltek a valóságnak, Niki igazi jazzénekesnő, minden porcikájában érzi ezt a zenét, „füstös” hangja mindenkit megfogott. A szülés után visszatérve ezekkel a partnerekkel biztos szép sikereket arat továbbra is, és biztos vagyok abban is, hogy a második főszerkesztői jókívánság is bejött ennek a koncertnek a végére, azaz standing ovation volt.
