JazzMa - Hírek - JAZZ CSILLAGVIZSGÁLÓ

JAZZ CSILLAGVIZSGÁLÓ

2015. április 02., Somogyvári Péter

A Harmónia Jazzműhely évente ad lehetőséget a zenész utánpótlás legtehetségesebbjeinek közönség előtt fellépni, sorra véve a különböző hangszereket. Idén ismét a jazz egyik legjellegzetesebb hangszerére került a sor, így szerdán egy jó hagyomány folytatásaként a fiatal szaxofonosok közül négyen mutatkozhattak be a Budapest Jazz Club közönségének, Borbély Mihály és Elek István tanítványai, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Jazztanszékének hallgatói valamennyien. Az est házigazdája, Pallai Péter ezúttal a szokásosnál is tömörebben konferálta fel az eseményt, rögtön átadta a mikrofont a nézőtéren helyet foglaló tanár uraknak, akik ezután felváltva ismertették a színpadon következő műsorszámokat.

Teljes létszámmal kezdett a csapat, a kottaállványokkal alaposan körülbástyázott színpadon. A szaxofonosok - Ördög Krisztián (tenor és bariton, fuvola), Uher-Győrfi Bálint (alt), Ludányi Tamás (alt és szoprán), és Garay Anna Elza (tenor és szoprán) - mellett Tálas Áron zongorázott, Bögöthy Ádám bőgőzött, Czirják Tamás dobolt. Elsőként a Budapesten legutóbb a Modern Art Orchestra vendégeként fellépett amerikai szaxofonos, Bob Mintzer szerzeményét játszották, melyet Elek István hangszerelt. A ritmusszekció előtt a rezesek cserélődtek, Ludányi Tamás és Garay Anna maradt a színpadon. Mongo Santamaria John Coltrane által világhírűvé tett száma, az „Afro Blue” következett, majd saját szerzemények kerültek elő, Ludányi Tamás „Rush”, Garay Anna „April”, Ördög Krisztián „Four for Four” című szerzeményei a szerzők előadásában. A fiatalok szerezte kompozíciók jól illeszkedtek a rangos válogatásba, a zenészek szerzőként sem vallottak szégyent. Végül minden idők legnagyobb tenorosa, John Coltrane szerezte „Grand Central” zárta az első részt, melyet minden idők egyik legnagyobb altosával, Cannonball Adderley-vel játszott sokat. Ördög Krisztián és Uher-Györfi Bálint a mesterekhez méltóan szólaltatták meg ezt a darabot. Borbély Mihály köszöntötte a nézőtéren figyelő Németh Jánost, aki meghatottan köszönte meg a szép gesztust. A Németországban élő legendás szaxofonosunk a húsvéti ünnepekre látogatott haza, első útja a jazz klubba vezetett. A lelkes tapsokból érezhette, hogy a közönség megőrizte emlékezetében.

Wayne Shorter szám, a „Night Dreamer” került a második rész elejére, Garay Anna Elza játszotta szopránon. Ismét John Coltrane szám, az „Impressions” következett, ezúttal két altszaxofonra bontva, Ludányi és Uher-Győrfi szólóit csodálhattuk. Bálint maradt a zenekarral, egy ballada, David Raksin leghíresebb filmzenéje, a „Laura” dallamai csendültek fel. A fináléra ismét megtelt a színpad, az Ellington zenekar klasszikusa, a Juan Tizol által komponált a „Caravan” is nagy sikert aratott, a ráadás sem maradhatott el, Monk örökzöldje a „Straight, No Chaser” volt a búcsúszám. A tapsból nem csak a négy frontembernek jutott, a kitűnő ritmusszekció is megérdemelte, a háttérből időközönként előkerülve szólóikkal színesítették a szaxofonok parádéját. Borbély és Elek tanár urak büszkék lehetnek tanítványaikra. Ahogy elmondták, nekik az a legnagyobb öröm, ha tanítványaik jól szerepelnek. Ezen az estén a legnagyobb örömben lehetett részük. Az időközben megérkező, és szerényen a háttérbe húzódott Ráduly Mihály is, Németh Jánossal egyetértve, elismerően beszélt a fiatalokról a koncert után.