A ROAD SIX SAX szaxofon quartet különleges koncertje a Budapest Jazz Clubban, december 6-án
Tóth Viktor, újabb és újabb útkeresése során, minden alkalommal izgalmas zenei csemegét ígér koncertjeivel. A különböző formációival igazolta ezt az elmúlt évek során. A Tóth Viktor Tercett (Szandai Mátyással és Hamid Drake-kel, később Orbán Györggyel és Hodek Dáviddal), a Tóth Viktor Quartet (Cseke Gábor, Szandai Mátyás, Mohai Andrással, vagy Hamid Drake, Szandai Mátyás, Kovács Ferenccel, az utóbbi csapattal két lemezük is készült: „Tartim” és „Climbing With The Mountaine” címmel.) Vagy a Mahasimbavi Players (Szandai Mátyás, Simple One, Bart Maris és Hamid Drake összeállításban.) A Road Six Sax szaxofon quartet (amelyben Tót Viktor alt-, Haaz Imre és Sólymosi Milán tenor-, valamint Weisz Gábor baritonszaxofonon játszik) szintén különleges jazzestet ígért. Kíváncsivá tett, hogy, ahogy a BJC beharangozójában írták, hogyan tudják a hangszereléseikkel megoldani a ritmusszekció nélküli játékot? Ahogy az est folyamán kiderült szellemesen, hiányérzetmentesen oldották meg.
Ennek az együttesnek az összeállításánál gondolom, a minta a World Saxofon Quartet lehetett. Az 1977-ben alakult legendás szaxofon együttes összeállítása a klasszikus vonósnégyes mintájára két alt-, egy tenor-, és egy baritonszaxofonból állt, a másod, harmad hangszerek előtt. (Az alapító tagok: Julius Hemphill alt- és szopránszaxofon, fuvola, Oliver Lake alt és szopránszaxofon, David Murray tenorszaxofon és basszusklarinét, valamint az együttes vezetője, Hamiet Bluiett baritonszaxofon és klarinét. Az évek során több mint tíz csere történt a különböző posztokon, csak a leader maradt, sikereiket húsznál több lemez fémjelzi.) Tóth Viktor együttesének összeállítása, az alt- és baritonszaxofon mellett, két tenorszaxofon alkalmazásával tér el a nagy elődöknél alkalmazott két altszaxofon helyett. (Vagy négy éve már volt egy hasonló összeállítású hazai próbálkozás a tizenhatodik kerületi zeneiskolában tartott Szaxofon Napon.)
Bevonult a négy zenész a szépen megtelt Budapest Jazz Club pódiumára. Ezt az estet a Harmónia Jazzműhely rendezte, de Pallai Péter londoni tartózkodása miatt Tóth Viktor néhány mondattal vezette be. Bemutatta zenész társait. Elmondta, hogy Weisz Gáborral, Solymosi Milánnal és Haaz Imrével már csaknem húsz éve együtt játszanak, mert együtt nőttek fel Pakson. A zenéjükről annyit mondott, hogy számára mindenfajta zene, lehet az jazz, népzene, hip-hop, vagy bármi, egy tőről fakad, ha szívből jön. Ne ijedjen meg senki, ha olyan zenét hall, amit még nem hallott, vagy nem szeret, mert ez még változhat! Jó szórakozást kívánva el is kezdték műsorukat egy gyönyörű saját szerzeményű balladával. A baritonszaxofon óramű pontossággal hozta a walking bass alapot, a két tenor kitartott hangokkal festette alá Viktor témát játszó, majd improvizáló altszaxofonját. Ezt kis átkötésekkel egy szintén saját szerzeményekből álló blokk követte. A gyorsabb tempójú darabban volt egy Coltrane „A Love Supreme” idézet, majd egy alt-bariton barokkos duett. Elhangzott egy sirató, benne egy megrendítő baritonszólóval. Újabb átkötő híd után egy vidámabb funky téma, itt a tenorszaxofonnak volt egy remek szólója. A hallgatóság eddig nem kapott esélyt a tapsra a zenefolyam miatt, de ezen a ponton feltört az ujjongó tapsvihar. Sajnos, ahogy Tóth Viktor koncertjein már megszokhattuk, nem sokat árult el a darabokról, csak sallang mentesen hasson a zene! A következő blokkban elhangzott egy standard újabb alt-bariton duettel, majd átkötésekkel egy lábakat megmozgató latinos szamba. (Ezt a különleges hangszereléssel olyan remek ritmikával játszották, hogy nem maradt hiányérzete a hallgatónak a ritmushangszerek iránt.) Egy tradicionális New Orleans-i darab után még a Flinstone család rajzfilm zenéje is felhangzott up-tempóban, sok zenei humorral. Újabb feltörő taps jutalmazta a négy fiú színes blokkját. Ezt egy aszimmetrikus ritmusú bolgár népdalfeldolgozás követte.
Ezen a ponton Tóth Viktor kivételesen a mikrofon elé lépett és a nemrég elhunyt kitűnő szaxofonos pályatársra és barátra, sokuk tanárára, Csepregi Gyulára emlékezett. Búcsúztatására egy gyönyörű siratót játszottak, amiben az altszaxofon a tárogató hangját idézte, a többi hangszer pedig folyamatos fújástechnikával (körkörös lélegzés), kitartott hangokkal borított szőnyeget a szólista alá. Az elhangzott darab után néhány másodpercnyi szomorú csend után tört fel a taps.
A második részben is zenei blokkokat hallhattunk, amiben a dalokat átkötésekkel fűzték egybe. Egy feszes tempójú darabbal nyitottak, melynek a szaggatott ritmusát a bariton szabta meg, majd egy szépséges ballada következett, Viktor altszaxofonja Johnny Hodges-ra emlékeztetett, a hangszerelés pedig… mintha az Ellington szaxofonkórus szólalt volna meg. Ezt egy Karády Katalin sláger felidézése követte. Majd a „Night in Tunesia” különlegesen ritmizált és hangszerelt változata zárta. A következő blokkot a zenei humor és karikatúrának szentelték. Felhangzott itt kocsmadal, sramlizene, görög szirtaki, bolgár aszimmetrikus ritmusú nóta is. Majd a műsoruk vége felé visszatértek a jó öreg standardekhez . Az „If You Smile”, a bebop nóta, a „Salt Peanuts”, végül ismét egy dél-szláv 9/8-os népdalfeldolgozás. A siker nem maradt el, vastaps zúgott fel, nem mehettek el ráadás nélkül, ami egy Tóth Viktor szerzemény volt.
A kétszer egy órás programot a nagyszerű hangszereléssel és a változatos műsorválasztással, tökéletes összjátékkal olyan élvezetessé tette a Tóth Viktor vezette Road Sax Six együttes, hogy nem hiszem, hogy bárkiben is maradt volna hiányérzet a ritmusszekció nélkülözése miatt. Tóth Viktor ezzel az együttesével is járja a mindig újat kereső útját és minden alakalom egy újabb izgalmas felfedezéssel szolgál a hallgatóinak. Haaz Imre és Solymosi Milán nagy zenei alázattal és egy-egy remek szólóval járult hozzá a sikerhez. Az is érdekessége volt a koncertnek, hogy végre a baritonszaxofont egy egészestén hallhattuk, teljes kibontakozásában, méghozzá Weisz Gábor kitűnő előadásában. Ami nagyon hiányzik a hazai jazz pódiumokról. (Nemrég ugyanitt Zana Zoli remekelt ezen a hangszeren, Víg Tomi együttesében, úgy, hogy van még remény.) Érdeklődve várhatjuk Tóth Viktor legközelebbi újabb projektjét.
