Franz Meets Ferenc - A weimari Franz Liszt Music Hochschule és a budapesti Liszt Ferenc Zeneakadémia Jazztanszakai diákjainak közös koncertje a Budapest Jazz Clubban, november 7-én

Franz találkozik Ferenccel. Ez a talányos cím egy roppant nívós ifjúsági jazz örömünnepet fed - írta előzetesében a Harmónia Jazzműhely szervezője, Pallai Péter. (Aki ennek az estnek is egyik szervezője volt a Budapest Jazz Clubban.) A két felsőfokú zenei intézményt, a weimari Franz Liszt Music Hochschule-t és a budapesti Liszt Ferenc Zeneakadémia Jazztanszékeinek növendékeit (a név azonosság mellett) összeköti az a kapcsolatépítő workshop, ami tavaly ősszel kezdődött Weimar-ban. A budapesti diákokat a tanáraik is elkísérték. (Csuhaj Barna Tibor vezetésével és szervezésével, Lakatos Ágnes tanárnő, valamint négy jazztanszakos és két népdalszakos diák járt kint.) Közös munkával nagy sikerű koncertekkel koronázták meg Weimar-i tartózkodásukat. Ennek a programnak most érkezett el a budapesti folytatása. November 5-én az iF Kávézóban, 7-én pedig a Budapest Jazz Clubban mutatkoztak be külön-külön és a vegyes felállású együttesek is. A Weimar-i iskolában sokféle nemzet diákjai tanulnak, van közöttük orosz, portugál, ukrán, francia, litván és dél-koreai is. Így még izgalmasabb a különböző kultúrákból érkező tehetséges ifjú muzsikusok megszólalása a jazz nemzetközi nyelvén.

A péntek esti koncertre várakozók között, jóleső érzéssel láthattuk, hogy a résztvevőkön kívül, többek között Binder Károly jazztanszékvezető, Márkus Tibor, Berkes Balázs tanárok, Pallai Péter, Kerekes György szervezők, valamint sok kedves törzsvendég és érdeklődő volt kíváncsi a tehetséges fiatalok bemutatkozására.

Csuhaj Barna Tibor bőgőművész-tanár lépett a mikrofon elé és elmondta, hogy ennek a mai estnek a szálai négy évre nyúlnak vissza. Amikor egy Erasmus ösztöndíj jóvoltából megismerkedhetett Manfred Brudel-lel a Weimar-i Franz Liszt Music Hochschule bőgő tanárával, aki egy tanár csere programot ajánlott, amelyben ő ide jönne, Tibor pedig kiutazna egy hétre tanítani. Így indult a kapcsolat a Weimar-iakkal. A tavaly őszi sikeres egyhetes németországi együttműködésük és sikeres koncertjük után, most a Weimar-iak viszont látogatásának lehettünk tanúi ezen a koncerten. Az első részben a Weimar-i együttes mutatkozott be saját szerzeményekkel. A két professzor, Wolfgang Bridle tanár altszaxofonon, Manfred Brudel tanár bőgőn játszott. (Elnézést, ha a nevüket nem helyesen írtam, és a diákok neveit sem kísérlem meg leírni, mert az előzetesek nem tartalmazták azokat…) Orosz származású zongorista, dél-koreai gitáros, német-argentin énekesnő és kolumbiai dobos játszott az első részben. Az első szerzemény a szaxofonos Wolfgang szerzeménye volt, a téma ismertetése után az orosz zongorista keménykalapban vetette bele magát a lendületes szólójába. Remek szaxofon- és dobszólókkal mutatkoztak be egyenként. Itt Wolfgrang lépett a mikrofon elé, néhány kedves szóval megköszönte a meghívást ebbe a gyönyörű városba. Bekonferálta a következő darabot, ami a dél-koreai gitáros szerzeménye volt. (A hangszerelése engem a Chick Corea - Flora Purin féle Return To Forever lemezen hallható hangzásra emlékeztetett.) A bájos német-argentin énekesnő a gitárral, szaxofonnal együtt  szöveg nélküli vokállal (scat) ismertette a témát. A gitártól egy bravúr szólót hallhattunk, a végén pedig egy éteri duettet játszott a vonózott bőgővel. Ezt a kolumbiai dobos "Missing You" című darabja követte. A lágyabb hangulatú darabban is kitett magáért a gitáros és az énekesnőnek is jutott egy vokális szóló. A következő darabot az orosz zongorista szerezte, a címe "Three Days in America". Ebben is jutott szerep a vokálnak, majd egy romantikus zongoraszóló koronázta meg. Műsoruk utolsó darabja előtt Manfred, a bőgő tanár is kedves szavakkal köszönte meg a meghívást és az itt eltöltött emlékezetes napokat. Majd eljátszották a saját szerzeményét, ami egy John Coltrane emlékére írt parafrázis volt. Szaggatott témával, ritmus és tempóváltásokkal, nagy figyelmet igénylő kiállásokkal, remek szólókkal, amiket a közönség nem csak udvarias tapssal jutalmazott.

Itt egy rövid átállás következett és a hazai tehetségek foglalták el a színpadot. Először Oláh Krisztián zongora, Dénes Ábel bőgő és Serei Dániel dob összetételű trió játszotta el Corea "Bud Powell" című darabját meggyőző erővel, vérbeli jazz feelinggel, szép szólót hallhattunk a még csak elsőéves Ábeltől. (Krisztián összeszokott triójából Schildkraut Vilmost Ábel zökkenőmentesen helyettesítette, sőt az est formációiban a továbbiakban is remekül helyt állt.) A nagyszerűen sikerült instrumentális szám után Palágyi Ildikó énekest hívták színpadra. Ő bemutatta a trió tagjait és elmondta, hogy négy darabot adnak elő. Az első Steve Swallow "Stormy Day" című érzelem gazdag szerzeménye volt. A másodiknak a "Yellow Bird" hangzott el latinos hangulattal, pazar zongoraszólóval. Ezt egy Palágyi Ildikó szerzemény követte "Make'n Brothers" címmel. Az ifjú énekesnő itt azt is bizonyította, hogy nem csak jól énekel, hanem a zeneszerzéshez is van tehetsége. Remek programjukat Chick Corea "Highway" című lehengerlően előadott darabjával zárták, nagy sikert aratva.

Szünet után egy vegyes felállású csapatot hallhattunk. Az előbbi Oláh Krisztián trió képezte a ritmusszekciót, a koreai gitáros, egy hegedűs hölgy (Matisz Flóra) játszott és egy hazai ifjú énekesnő énekelt. Ez utóbbi két hölgyszereplőt elmulasztották bemutatni, pedig különösen az énekesnő (Kész Petra) nagyszerűen énekelt és scattelt. Elsőnek a ""Whisper Not" című standardet hallhattuk, jó húzós swingesen. Majd miután a gitáros távozott a színpadról, a "Waltz for Debbie" című Bill Evans szerzeményt játszották érdekes feldolgozásban. A darabot hegedű vezette be, és az énekesnő folytatta a témát. A 3/4-et 4/4-del váltogatták izgalmas feszültséget keltve. Ezt egy szintén remek hangszerelésű és feldolgozású Gillespie "Night in Tunesia" követte, amiben a téma egy részének tempóját megduplázták. Ez az énekesnőt komoly feladat elé állította, de ő nagyszerűen megoldotta. Ebben a számban a Weimar-i dobos és az orosz zongorista ült be, a dél-koreai gitáros játszott, Dénes Ábel bőgőzött  és a hazai énekesnő énekelt.  A gyakori személycseréket már alig lehetett követni. A következő darabra, ami egy nagyon szép Bartók népdalfeldolgozás volt, "Ne hagyj itt" címmel a két magyar és a Weimar-i énekesnő lépett a mikrofonokhoz. A Weimar-i kisasszonynak dicséretére legyen mondva, megtanulta magyarul a szöveget és kánonban nagyon szépen elénekelték. Dénes Ábelnek itt volt egy csodás vonós bőgőzése a zongora szólója alá. Ezt egy instrumentális darab, az orosz zongorista szerzeménye követte, szamba ritmusban, a koreai gitárossal, kolumbiai dobossal és a hazai Ábellel bőgőn. Az est záró száma egy standard volt, amit a Weimar-i énekesnő, az orosz pianista, a venezuelai dobos és a mi Ábelünk bőgőn adott elő, szamba lüktetéssel. A könnyed darabbal búcsúztak el a hálásan tapsoló közönségtől és mindenkit invitáltak a kezdődő jam session-re.

Az együttműködés eredményeképpen, a jazz nemzetközi nyelve ezúttal is ledöntötte a határokat a sokféle kultúrából érkezett nagyszerű ifjú jazzmuzsikus között. Egy emlékezetes remek koncertet produkáltak. Beigazolta a szervező Csuhaj Barna Tibor törekvését, hogy érdemes ilyen kooperációkat szervezni. Az is hangsúlyt kapott, hogy van tehetséges utánpótlása a jazz műfajnak határainkon innen és túl.