Szőke Niki szárnyalása nem sokkal Karácsony előtt a BJC-ben
A Harmónia Jazzműhely december 20-án ismét bizonyította, hogy hazánk legjobb duója. Sajnos, a JazzMa.hu szavazólistáján nem szerepel a koncertszervezés kategória (are you kiddin’, hát azt a szavazólistát épp Te SP állítottad össze… - a szerk.), mert én biztos a Pallai - Kerekes kettősre szavaznék. Egész évben gyönyörű ajándékokkal kényeztettek el, így a Karácsony előtti pénteken sem volt meglepetés, hogy a fa alá is nagyon különleges és szép dolog fog kerülni általuk. A csomagolásról ezúttal is a Budapest Jazzklub remek csapata gondoskodott.
Az ajándék Szőke Nikoletta és az ő együttese volt a tegnapi estén. A quartet igazi nagyágyúkból tevődött össze, kiknek neve külön-külön is garancia a jó zenére, hiszen mindegyikük zenekar vezetőként is meghódította a közönséget az évek során. Nagyszerű dolog, hogy most Niki szolgálatába álltak.
A zongoránál Szakcsi Lakatos Róbert foglalt helyet, a bőgőt Barcza Horváth József vette kezelésbe, míg a dobokhoz Juhász Márton ült. Magánügyekkel nem foglalkozom, de itt kivételt teszek, mivel egyáltalán nem titok, hogy a bőgős és az énekesnő harmonikus duót alkot a színpadon kívül is, ennek immár két gyönyörű gyermek a gyümölcse. Egy Patricia Barber számmal kezdődött a műsor, hogy aztán sorra csendüljenek fel a Nagy Amerikai Daloskönyv ismert és kevésbé ismert dalai. Egyedi fűszerezéssel kaptuk a standard-eket, Niki hangja szárnyalt, könnyed biztonsággal énekelt a változatos nótákban. Az „Invitation” (Bronislau Kaper) dallamaival hívtak a szünetre, hogy aztán a második részt egy jazz koncerten ritkán elhangzó Jules Massenet dallal, az „Elegy”-vel (Elégia) kezdjék. A múlt század elején elhunyt francia zeneszerző elsősorban operáival vált ismerté, de dalai is méltán maradtak fent az idők során. Remélhetőleg sokáig fogunk emlékezni a két saját dalra is, melyeknek zeneszerzői Szakcsi Lakatos Róbert és Barcza Horváth József, a szöveget Nikoletta írta. Megszületett a magyar gospel, mondta Pallai Péter barátom a koncert után, és vele jazz ügyekben nem érdemes vitatkozni. Én nem csak azt sajnálom, hogy ez a frappáns meghatározás nem nekem jutott eszembe, hanem azt is, hogy nem hangzott el több ezekből a saját dalokból az est folyamán. Sajnálkozásra azonban nem hagytak időt, mert a folytatás fergeteges volt, amit a közönség kitörő lelkesedéssel fogadott. A zenekar ötlete bevált, ugyanis a koncertre készülve elhatározták, hogy Karácsony előtt azokkal a számokkal lepik meg a közönséget, amelyeket ők a legjobban szeretnek, és a legszívesebben játszanak. Nem akartak lemezbemutató koncertet - januárban vagy februárban megjelenő, jelenleg még cím nélküli lemezükről mindössze két dal került a műsorra -, gondolom az új számok még nem annyira értek meg bennük, mint a koncerten előadottak. Így valódi örömzene volt, jó ízlésű válogatás a kedvencekből és ezt a publikum is megérezte. A már természetesnek vehető ráadás után továbbiakat követelt, melyet Niki örömmel és meghatódva teljesített.
Így került sor a második ráadásban előadott Beatles szerzeményre, a „Two of Us”-ra, melyet családi duóként Barcza Horváth Józseffel adott elő.
A harmadikra már egyedül jött ki, és egy csodálatos eredeti gospel dallal zárta az estét. Búcsúzóul nyugodtan írhatom, hogy nagyon várjuk a rövidesen megjelenő lemezt, és boldog Karácsonyt kívánunk a Quartet tagjainak és minden kedves Olvasónknak!
