Vukán György emlékest a BJC-ben

Balázs Elemér, Berkes Balázs és Szakcsi Lakatos Béla a nemrég elhunyt Vukán Györgyre emlékezett a Budapest Jazz Club színpadán, szeptember 27-én.

A Harmónia Jazzműhely erre az estére eredetileg Creative Art Trio koncertet szervezett, azonban közbejött a szomorú esemény, ami megrázta a magyar zenei életet: a zenekar zongoristája, hazánk jazz-színterének kiemelkedő egyénisége, Vukán György, életének hetvenkettedik évében elhunyt. Zenésztársai azonban úgy döntöttek, hogy mégis színpadra lépnek, a billentyűk mögé pedig Szakcsi Lakatos Bélát, Vukán jóbarátját hívták. Az eseményből jó hangulatú, hamisítatlan örömzenélés kerekedett ki, olyan, melyet csak a legjobbak tudnak produkálni; nagyszerű tisztelgés volt Vukán személye, élete és muzsikája előtt.

A hármas igazán elemében volt, főleg Szakcsi: a számok között sztorizgatott, vicces anekdoták hangzottak el „Gyuriról”, hamar családias hangulat alakult ki. A dobos Balázs Elemér által összeállított programban Szakcsi és Vukán szerzemények csendültek fel elsősorban, de játszottak egy Gershwin számot is („Love Is Here to Stay”), megidézve ezzel Vukán egyik kedvenc komponistáját (ez volt Gershwin utolsó szerzeménye). Kiderült, hogy a „J. C. K.” című Vukán kompozíció hogyan született, és mi a rövidítés feloldása (a történetet Szakcsi előadásában érdemes hallani, a sorok írója nem fogja lelőni a poént!).  A zenei „házastárs”, Berkes Balázs nagybőgős spanyolos „Madrid” című darabjával járult hozzá az estéhez, valamint nagyszerű szólóival: a „Lélekharang” című Szakcsi szerzeményben csodálatos összjátéknak lehetett fültanúja a közönség a zongorista és a bőgős között. Balázs Elemér egy balladát „szólózott” a dobokon. A koncert nagyrész ilyen pillanatokból állt; a szomorúság helyett a felszabadult örömzenéé volt a főszerep, jazz a legmagasabb fokon. Amikor azonban felcsendült a „Last Message” című Vukán szerzemény (melyet egyfajta utolsó üzenetnek szánt) a zenészek és a közönség is meghatódott. Ráadásként a „Somewhere Over the Rainbow” hangzott el, Vukán kedvenc ráadásdarabja: Szakcsi gyönyörűen búcsúzott barátjától az akkordok között. A két zongoristát a zene mellett a hit is összekötötte: Szakcsi biztos volt benne, hogy egyszer még találkoznak. A végső taps ugyanannyira szólt a triónak, mint Vukán Györgynek (Szakcsi, Berkes és Balázs is tapsoltak).

Három csodálatos muzsikus tisztelgett ezen az estén Vukán Györgynek, de négy lélek volt a színpadon.