Triójáték felsőfokon a Gayer Mátyás Trió szuggesztív előadásában a Budapest Jazz Clubban június 7-én
A Nagykanizsáról származó Gayer Mátyás zongorista még csak 21 éves, de már 19 éves korában megnyerte a 2011-es Balogh "Csibe" Jenő emlékére meghirdetett zongoristák versenyét. Tegnap este a triójában vele játszó ugyancsak nagykanizsai Farkas Norbert bőgőssel és a Kijevből származó Oleg Markov ukrán dobossal mind a hárman Grazban tanulnak. De a Gayer Trió már Ausztriában és Londonban is nagy sikerrel szerepelt. Ez utóbbi metropolisz 606-os Jazz Clubjában 2012 szeptemberében volt egy emlékezetes koncertjük. (Akkor a dobokon Juhász Márton játszott.) A londoni koncert szervezőjének, Pallai Péternek azt mondta egy lemezcég tehetségkutatója, Gayer Mátyást jellemezve, hogy :"Nem szeretek ilyesmit mondani, de ez a fiú potenciális világsztár".
Ezen az estén a Gayer Mátyás Trió kizárólag standard-eket játszott a saját arculatukra hangszerelve, és mondhatom rendkívül színvonalasan, elragadóan és szórakoztatóan. Ezzel is igazolva, hogy némely zenész körökben elcsépeltnek tartott standard-eket lehet kimagaslóan jól játszani. Az önmegvalósítás nem csak (az esetlegesen botladozó) saját szerzeményekkel érhető el. Ez a három fiú olyan kifinomult, érzékeny együttjátékot mutatott be, a trió játékban, hogy az csak keveseknek sajátja ebben a műfajban.
Kerekes György, a Harmónia Jazzműhely és az est egyik szervezője (Pallai Péter a másik) mutatta be a trió tagjait. Az első standard a "Milestones" volt. A középtempójú swing megalapozta a jó hangulatot egy kellemes bőgőszólóval, "négyezéssel". A következő nóta, a "You Stepped Out of a Dream", érdekessége, hogy nyolctaktusonként swingről bossa novára váltott és ezt az improvizációk alatt is tartották, színesítve a játékot. Az eljátszott két szám után Matyi bemutatta partnereit és megköszönte a hallgatóságnak, hogy ennyien eljöttek. (Tele volt a BJC.) Bekonferálta a következő "Woody’n You" című számot. Ez egy lendületes darab, csillogó zongoraszólóval, majd egy hosszabb dobszólóval, amiben Oleg Markov technikájával, ritmikai leleményeivel bizonyította, hogy miért nevezik őt őstehetségnek. Ezt a lehengerlő számot egy nagyon szép ballada, a "My Ideal" követte. Matyi ezt olyan kifinomult billentéskultúrával, olyan lelki érzékenységgel adta elő, hogy a lélegzetek elálltak a teremben. A kíséret is visszafogott, belesimuló volt. Egy Bud Powell be-bop szerzeménnyel, a "Hallucinations"-szel folytatták, pörgősen, ragyogó szólókkal, a közönség hujjogatását, tapsát kivívva. A szünet előtt még eljátszották a "Sweet and Lovely"-t. A bossa nova itt is váltogatta magát a swing-gel vidáman színesítve a nótát.
A második részt a "Gingerbread Boy" című szaggatott ritmikájú témával kezdték. Fergeteges zongoraszólóval. Majd a dobbal 12 ütemes váltott szólókkal folytatott párbeszédet a zongora, nagy tetszést aratva. Ezután egy Monk szerzemény jött "Pannonica" címmel. Egy elmerengő szóló zongora balladát játszott Gayer Matyi rendkívüli szuggesztivitással, érzékenységgel. A következő darab a "We See", szintén Monk szerzemény volt. Itt is lehetett érzékelni Matyi játékán, hogy a jazztörténet nagy elődeit átszűri magán, és az esszenciájuk mutatkozik meg játékán. Jelen esetben Monk pikáns akkordjai, de balladajátékán Bill Evans billentéskultúrája, érzékenysége, vagy a pörgősebb daraboknál Erroll Garner csillogása, vagy Keith Jarrett ötletgazdag játéka süt át. "Oblivion" volt annak a tempós darabnak a címe, amit nagy lendülettel, "jól megrázva" szólókkal adtak elő, füttyös tapsvihar kíséretében. Majd a kicsit lenyugtató bossa nova, a "Triste" hangzott el.
Az utolsónak szánt szám, az "Avalon" előtt Gayer Matyi újra bemutatta a trió tagjait, megköszönte a közönség tapsait. Azután belevágtak a fergeteges tempójú darabba, csillogó, keverős zongoraszólóval, remek bőgőszólóval és egy újabb kiadós, zúzós dobszólóval, amelyeket a közönség egyenként kitörő tapssal fogadott. A szám végére megfelezve a tempót, majd lelassulva fejezték be a darabot. Minthogy a tapsvihar nem szűnt, a három tehetséges fiatal jazzmuzsikus újra a hangszerekhez ült és ráadásnak eljátszották a kellemes melódiájú "East of the Sun, and West of the Moon"-t zongora bevezetővel, majd levegős témaismertetéssel, elringatva a nagyérdeműt. Egy teremnyi csillogó szemű jazzrajongó búcsúztatta a tapsával a Gayer Mátyás Triót.
Jó érzés hazai színpadon, ilyen európai színvonalú koncertet hallgatni. Habár ezek a fiatalemberek még tanulnak, de már profi a produkciójuk. Ők is fenntartják a reményt a hozzám hasonló ős jazzrajongókban, hogy lesz utánpótlása a műfajnak. Csak így tovább fiúk, csak gratulálhatunk a BJC elragadtatott közönsége nevében is!
