A 2012-es Jávori Vilmos Jazz Dob Tehetségkutató döntője a Budapest Jazz Clubban február 26-án
Mint ahogy azt már korábban megírtuk, a három fordulós versenyt 2011 novemberében hirdette meg a Budapest Jazz Club és a Jazzma.hu internetes újság, Jávori Vilmos tiszteletére és halálának ötödik évfordulójára.
A 27 előzsűrizett versenyző közül 11 fő jutott a január 29-i középdöntőbe, majd 5 versenyző a február 26-i döntőbe. A zsűri tagjai voltak: Maloschik Róbert elnök, Kőszegi Imre társelnök, Jávori Dávid, Kaszás Péter és Bóna László. A döntőn ez utóbbi betegsége miatt nem vehetett részt, ezért a zsűri négytagúra fogyatkozott. Az öt döntőbe jutott versenyző alfabetikus sorrendben: Benkő Ákos (1983 - Rév-Komárom, Szlovákia), Csizi László (1989 - Nyustya, Szlovákia), Hodek Dávid (1997 - Rév-Komárom, Szlovákia), Laskay Péter (1990 - Tatabánya) és Nyírő Áron (1984 - Mezőtúr).
Az elődöntőn és a döntőn is két nagyszerű kísérőjük volt a versenyzőknek: Cseke Gábor zongorán és Egri János bőgőn vagy basszusgitáron segítette minden tudásával és rutinjával a versenyzőket. A kísérők és a versenyzők kifogástalan teljesítményének köszönhetően a döntőben elhangzott összes darab felvétele megérdemelne egy CD kiadást.
A kezdés előtt egy órával a zsűri kisorsolta a résztvevők sorrendjét. Minden versenyzőnek egy köteleződarabot, Jávori Vilmos kedvenc örökzöld témáját, a "Never Let Me Go"-t (Jay Livingston-Ray Evans) és egy szabadon választott darabot kellett eljátszani. A verseny díjait 25 szponzor ajánlotta fel, összesen 2 millió Forint értékben.
MC Myrtill
A versenyt Micheller Myrtill énekesnő vezette le bájos humorral. Igyekezett sikerrel úrrá lenni a sokszor kaotikus adatokon, rendezői bakikon. Mert a verseny alatt nagy csáberőt képviseltek a földszinten az egyik támogató (a Roland cég) által felállított elektromos dobok, amik még a rendezőket is oda vonzották:
A verseny előtt Benkó Ákos és Hodek Gábor próbálgatta a Roland dobokat, Baló tanár úr elnéző mosolya kíséretében
A zsűri tagok elérzékenyült szavakkal megemlékeztek Jávori Vilmosról a pályatárs, nagyszerű zenész és kitűnő tanárról, a verseny névadójáról.
Ezután Myrtill bekonferálta az első számot húzott versenyzőt, Hodek Dávidot. A tizennégy és fél éves fiú a kötelező szép balladát kezdetben seprűvel, majd verővel, de akkor is nagy érzékenységgel, finoman kísérte. Ezután Miles Davis "So What" című szerzeményét adták elő, amit megelőzően Dávid egy dobszólóval vezetett be, korát meghazudtoló technikai tudással, dallamgazdagsággal. A zongora- és virtuóz bőgőszóló alatt is jól alkalmazkodott a partnereihez.. (A "négyelések" körül lehetett tapasztalni egy parányi múló bizonytalanságot) Egy frappáns befejezéssel zárta le a programját, a közönség nagy ovációja közepette.
A kettes számot Laskay Péter kapta. Ő is a balladával kezdte programját. Finom seprű és lágy tányér érintésekkel hangzott el a "Never Let Me Go". A szabadon választott darabot egy változatos színes dobszólóval kezdte, majd átúszott Michael Brecker "Nothing Personal" című darabjába. Az élénk tempójú, ritmusváltásokkal tűzdelt darabot pontos periódusokkal, színes kísérettel oldotta meg a két partnerével és kidolgozott pontot tettek a darab végére.
Némi szusszanásnyi szünet után Myrtill újra bemutatta a versenyzők két kiváló kísérőjét (ahogy Robi bácsi bekiáltotta: "the one and only"...) Cseke Gábort és Egri Jánost.
Ezután a harmadik számot húzott versenyzőt, Nyírő Áront mutatta be. Ő a szabadon választott darabja (Chick Corea: Humpty Dumpty) előtt egy fergeteges dobszólót produkált ezután pedig, felvonultatta a modern dobolás minden színét, megnyerő technikai tudással, egy hosszabb szólót is beiktatva a darab két témája közé, megérdemelt sikert aratva. Ezután következett a kötelező ballada, amit lehiggadva szép seprűjátékkal, finoman kísért.
Az egyik átszerelésnél Maloschik Robi látva a versenyzők mindegyikét nyüzsögni a szerelésen, a közönség felé fordulva mondta, hogy tetszenek látni ez nem is igazán verseny, mert itt a résztvevők amennyire csak lehet, segítik egymást.
A négyes szám Csízi Lászlónak jutott. Az ő ballada kötelezőjét egy gyönyörű bőgőszólóval vezette be Egri Jancsi. Ezt kifinomult "brush work" kísérte érzékenyen. A szabadon választott darabnak Herbie Hancock: "One Finger Snap"-je hangzott fel. Csízi László a téma elhangzása után játszott egy bámulatosan felépített, technikailag is megalapozott, szín és dallam gazdag szólót, nagy ovációt kiváltva a közönségből.
Az utolsó versenyző Benkó Ákos volt. Ő is a balladával indított, szinte együtt lélegzett a két partnerével, visszafogottan, lehelet finoman követve a megunhatatlan szép melódia fordulatait. A szabadon választott dalát Charles Mingus "Dry Cleaner from Des Moines"-t Jaco Pastorius feldolgozásában adta elő.
Egy seprűs dobszóló közepette mindenkit meglepve dalra fakadt és meglepő feeling-gel, meglehetősen széles hangterjedelemmel adta elő a dalt. Kiállások, lassítások-gyorsítások tarkították az izgalmas előadását. Egri János ennek a produkciónak a kedvéért basszusgitárra váltott és egy olyan "pastoriusos" szólót produkált, hogy elállt a nagyérdemű lélegzete.
Benkő Ákos ezt egy káprázatos, technikás dobszólóval fejelte meg, ami után még egyszer elénekelte a témát beleiktatva egy "üveghangot" is. Mindezekkel joggal aratott zajos sikert.
A versenyzők produkciója után Myrtill felhívta a közönség figyelmét a közönség-szavazó lapokra, melyeket kitöltés után összegyűjtöttek. Ezek a szavazatok és a Jazzma.hu-hoz elküldött internetes szavazatok összesítése képezte a Közönségdíj alapját. Itt jókora szünet következett, hogy a zsűri meg tudja hozni egyáltalában nem könnyű döntését.
A nehéz döntés után, (és "heveny anyázás után", ahogy Robi bácsi mondta, mint megtudhattuk fél pontokon múltak a helyezések) a versenyzőket a színpadra szólították. A feszültség szinte vágható volt.
Marczell Katalin saját könyvét, a "Verőfogás"-t, majd a Dobos Magazin példányait, végül a Dobmánia Tábor DVD-jét osztotta ki a dobosoknak
A Cartaphilus képviseletében Bajtai Zoltán (stílszerűen háttal a közönségnek) osztotta ki Miles Davis "So What" című önéletrajzi regényét
A támogatók sorban átadták a felajánlásaikat. Szép lassan sorjában kiderült a végeredmény: A zsűri értékelte a versenyt és méltatta a versenyzők erényeit, tehetségét. Majd a zsűri elnöke köszönetet mondott a két fantasztikus muzsikusnak, Cseke Gábornak és Egri Jánosnak, akik az elődöntőben és a döntőben is mindent elkövettek a versenyzők sikeréért.
Meghívás a Debreceni Jazznapok 2012-re
Universal CD-ajándékcsomag főmunkatársunk, Szász Gabriella prezentálásában
Az első helyezést és a legtöbb ajándékot Benkó Ákos nyerte. Itt épp a Roland gyakorló dobot veszi át Nagy Sándortól, a cég képviselőjétől
Szuperméretű Dobos torta a szuperdobosnak, átadja Keleti Kristóf a BJC nevében
Pallai Péter (Harmónia Jazzműhely) miután átadta a 150.000 forintos pénzdíjat a II. helyezett Csízi Lacinak, a verseny győztesének, Benkó Ákosnak gratulál
Schwarz Gábor, a FonTrade ügyvezetője egy Szakcsi-Kőszegi CD-vel és egy 40.000 forintos vásárlási utalvánnyal "kínálja meg" Csízi Lacit
Második lett Csízi László, őt a Magyar Jazz Szövetség képviseletében Bágyi Balázs hívta meg egy fellépésre
Harmadik: Nyírő Áron. A BMC CD-csomagot Zsófika adta át neki
A negyedik helyen Hodek Dávid végzett, akit Bosnyák Ilona hívott meg az idei Sambosi Fesztiválra...
és Fodor Péter (BluePort Alapítvány) 100.000 forintos különdíjában részesült
Az ötödik Laskay Péter lett. Neki is járt a puszi Zsófikától...
és a 100.000 forint Aranyos Károlytól (Hungária Jazz Alapítvány) a Közönség-díjért
A sok támogató, díj és különdíj felsorolása hosszú lenne, részleteit megtalálhatja a kedves olvasó a Jazzma.hu oldalain.
A feszültség oldódása után egy kötetlen, hosszan tartó jam session következett, amiről az elkövetkezendő, hasonlóan magas színvonalú tehetségkutató verseny reményében távozhatott a közönség.
A "jam"-elés előtt a gyerekek hálásan megtapsolták zenei istápolóikat
