A Rozsnyói Péter Trió izgalmas koncertje a Harmónia Jazzműhely rendezésében a Budapest Jazz Clubban október 14-én

A Budapest Jazz Club előterében nagy tömeg és vastag füst gomolygott, mikor beléptünk. Mint kiderült, egy párhuzamos rendezvény töltötte meg a földszintet. Kíváncsi voltam, hogy vajon lesz-e elegendő érdeklődő az emeleti rendezvényre is. Kár volt aggódni, kezdésre szépen megtelt a koncertterem. Hiába ez a trió már márkanévnek számít 2003-as megalakulása óta. Ahogy Palai Péter (a Harmónia Jazzműhely szervezője-vezetője) a bevezetőjében elmondta, "a jazz magas iskoláját" fogjuk az est folyamán hallani. A triót bemutatva -nagybőgőn Orbán Györgyöt, dobokon Mohay Andrást- kitűnő partnereknek ítélte a veszprémi születésű kiváló zongoristának, Rozsnyói Péternek (1980), aki ha New Yorkban születik, már világhírű lenne, mint mondta.

A "Close Your Eyes" című  standard-del nyitották a koncertet. Szép merengő zongoraszóló vezette fel az ismert kedves dalt, amelyben egymás minden rezdülésére figyelt és rögtön reagált a három muzsikus. És ez az egész koncertjükön jellemző maradt. Már itt hallhattunk egy szép bőgő szólót, érzékeny seprű kísérettel. Ezt "nyolcazás", majd a téma lezárása követte.

Rozsnyói Péter is bemutatta a kollégáit és dicséretes módon minden második szám után konferálta az elhangzott és a következő számot. Itt egy saját szerzeményt, a  "The Begining"-et. Ez is egy szép szabad barokkos zongora bevezetővel indult és az egész darabra jellemző volt a klasszikus zenei áthallás a 3/4-es lágy melódia érzékeny előadásán, nagyon szép zongora és bőgő szólóval, a dob finom játékával.

Ismét egy jól ismert melódia következett, a "There Is No Greater Love". De olyan elegáns és kifinomult előadásban, hogy bármelyik világhírű trió között megállná a helyét. (Rácáfolva némelyik zenész véleményére, mely szerint "minek morzsolgassuk a poros standerdek-et".)

A szünet előtti szám ismét Rozsnyói Peti egyik szerzeménye volt, az "Autumn Witch". Ez a dal,  tavaly a trió által elkészített CD címadó dala volt, amit Szőke Nikoletta a saját szövegével is műsorára tűzött. Ez egy nagyon szépen felépített, kicsit borongós, jó értelemben vett sláger ízű melódia, mert olyan fülbemászó dallam. Egyszeri hallás után is visszacseng az emberben.

Szünet után "Night Out" címmel egy újabb saját szerzeményt hallhattunk. A blues alapú, rövidebb nóta lendületesen gördült,  bebop szaggatásokkal.

Ezt ismét egy örökzöld, a "How Deep Is the Ocean" középtempójú darab követte kellemes bőgőszólóval, szenzitív dob kísérettel, elmerengő zongoraszólóval, majd olyan egymásból kiinduló"négyezéssel", mintha ugyanazt a történetet hallanánk csak a másik hangszeren.

Az utolsónak szánt darab szintén egy saját szerzemény volt, a már említett tavalyi lemez nyitószáma, a "Pray for Mother", amit a szerző (RP) az Édesanyjának ajánlott. Szépséges melankolikus dallamokkal, finom seprűs dobszólókkal, érzékeny bőgő kísérettel. A közönség nagy ovációja követte és követelte a ráadást, amit egy Monk szerzemény előadásával meg is kapott a lelkes társaság. Ez a darab kellemesen oldotta a két utóbb előadott szomorkásabb szerzemény hangulatát. De az ismételt visszatapsolás már nem hozott újabb játékot, csak megköszönte ez a remek trió a tapsokat, és a jam session-re invitálták a nagyérdeműt.

A trió játéknak az érdekessége és egyben nehézsége, hogy nem lehet a háttérben maradni, "elbújni" a társak mögé, csak az igazán magas színvonalú játék, az egymásra maximális figyelés, érzékeny játékmód, a társak egyenrangú kezelése eredményes. Rozsnyói Péter triója ezen az estén mindezt száz százalékig bizonyította.