A Harmónia Jazzműhely évadnyitó koncertje a Budapest Jazz Clubban - Csécsi Attila beszámolója
A Harmónia Jazzműhely -Pallai Péter és Kerekes György szervezésében- kezdetben egy Ráday utcai kávézóban, majd a Nyitott Műhelyben, és egy pár éve a Budapest Jazz Clubban rendezte/rendezi nagy sikerű jazz estjeit.
Az idei évadnyitó koncertre is ez utóbbiban került sor szeptember 16-án.. Mint ahogy Pallai Péter a bevezetőjében elmondta, nagyon büszkék arra, hogy minden évadnyitót a kitűnő jazz zongorista, Szakcsi Lakatos Béla és triójának játékával kezdhetik. Partnerei ezúttal: a nagyszerű dobos, (aki korábban már Pet Metheny elismerését is elnyerte) Balázs Elemér és a trió benjaminja, a remek bőgő játékos, Orbán György voltak.
Az est jó hangulatát egy élénk tempójú standard-del alapozták meg, a szokásos téma-improvizációk-téma zenei vázzal. Ezután Szakcsi magához ragadta a mikrofont és komoly szavakkal emlékezett meg a nemrégiben hosszas betegség után elhunyt (az ő szavaival: "elköltözött") pályatárs, a kiváló zongorista, Szabados Györgyről. A következő számot az ő emlékének ajánlotta. Mint említette semmit nem rögzítettek előre az egész darab improvizáció. A zongora szabad (mondhatnám "szabados") futamaival indult, helyenként népzenei motívumokkal, bartóki harmóniákkal, majd a dob kézzel megszólaltatva, a bőgő finoman csatlakozott a dallam vonulathoz. Ezután a feszültséget és a tempót fokozva, free kavalkádba torkolt. Szakcsi fergeteges futamai közben kezei keresztezéseivel pikáns akkordokat produkált. Ezt elsöprő dobszóló követte. Remek átkötéssel egy lenyugtató ballada elmesélése következett. A zongora szépséges melódiái, mintha mátrai képeket idéztek volna. Egy gyönyörű bőgő szóló következett, majd újra egy középtempójú, kézzel kísért dob mellett, a zongora virtuóz futamai, majd egyujjas lecsendesedése után halt el a gyönyörűséges darab. Mint a végére kiderült, több tételes, 24 perces káprázatos jazz szvitet hallhattunk, amit, szinte hihetetlen, hogy nem beszéltek meg előre. (Szakcsi meg is kérdezte a végén, hogy "ugye jó, hogy nem beszéltük meg?") Csak remélni tudom, hogy a BJC technikusai rögzítették ezt az izgalmas, nagyszerű darabot és nem "száll el az űrben". Ez a jazzesszencia méltó emléket állított a Kossuth-díjas Szabados Györgynek, egy másik Kossuth-díjas művész, Szakcsi Lakatos Béla és triója előadásában ezen az estén.
Lazítandó, a következő nóta a „How High the Moon” című standard volt új köntösben. A lassú téma után szép bőgő szóló, majd ritmus- és tempóváltás után "new age"-es zongoraszóló követte, majd a téma lezárásával ért véget a kedves melódia.
Szünet után Szakcsi középtempójú szerzeménye csillogó futamokkal, fúziós alappal indított, majd húzós swingre váltottak és a zongora-dob kérdés-felelet játéka után lelassulva ért véget a darab.
Ezután egy hosszú zongora bevezetést követve felcsendült a jól ismert „All the Things You Are” című „jazz sláger”, és beindult a modern mainstream gépezet. A darab közepén felgyorsítottak, majd egy hosszabb zúzós dobszóló után Szakcsi szóló játékával fejeződött be a dal, nagy tapsot kiváltva.
A következő darab is (úgy gondolom, bár sajnos nem konferálták itt sem a számokat) Szakcsi szerzemény. Középtempós swinggel indult. A zongora után vidám koreográfiás bőgőszólóval. Orbán György a testével is jelezve, hogy igen jól érzi magát, és egymást. Ezt nyolcazás követte. Ritmusváltással tempót dupláztak és Balázs Elemér kurjantása kíséretében felhangzott egy átkötéssel a Coltrane-től ismert „Mr. PC.”. Ezzel ért véget a hivatalos koncert.
Ráadásként a hosszú című „I Can't Give You Anything But Love” standard hangzott fel, ezúttal rövid előadásban.
A Szakcsi Trió koncertje iskolapéldája volt a magas színvonalú trió játéknak, és amit szintén fontosnak vélek, a nagyon jó műsorszerkesztésnek. Itt megvolt a kitűnő saját szerzemények, a komoly odafigyelést igénylő, spontán improvizációs jazz szvit és a népszerű jazz standard-ek egyensúlya.
