Világsztárok Magyarországon – Jack DeJohnette Magyarországra jön 2002 tavaszán

2019. április 07., Maloschik Róbert

2002 tavaszán rendezte munkahelyem, a Bartók Rádió a Kovács Gyula Jazz Dob Tehetségkutató Versenyt. Már 2001 őszén kitaláltam, hogy Jack DeJohnette lesz a zsűri díszelnöke.

Többszöri levélváltás után Jack felesége Lydia 2002 januárjában visszaküldte az aláírt szerződést, így biztossá vált, hogy 2002. május 17-én a dobverseny döntőjében ott fog ülni az első sorban DeJohnette, mint a zsűri díszelnöke!

Miután ez biztossá vált, a 17 évvel ezelőtti január 24-én lementem with my lovely wife Gabriella az akkor még létező Jazz Garden-be, ahol ott volt Szakcsi Lakatos Béla és az aznap születésnapját Budapesten ünneplő New York-i Ráduly Mihály. Gondoltam, egyszerre két legyet ütök. A szünetben átmentünk Szakcsiék asztalához, és két kérdést tettem fel: az első így szólt „Szeretnél májusban Jack DeJohnette-tel játszani?”. Béla erre azt felelte: ”Ne hülyéskedj Robi. Tudod, hogy ez az egyik álmom.”. „Akkor máris felébredhetsz! El van intézve!” – válaszoltam én. Elmeséltem, hogy január 21-én megjött Amerikából az aláírt szerződés. Ezután Ráduly Misihez fordultam: „Misikém, tudom, hogy szereted a dobosokat, a Jack-et különösen. Leszel a verseny zsűrielnöke?”. Misi teljesen paff lett, de mielőtt válaszolni tudott volna, a szintén az asztalnál ülő közös barátunk, Halász Iván azonnal jelezte, hogy ő fedezi a New York-Budapest-New York repülőjegyek árát.

Aztán ahogy szoktam, április elején felhívtam a Magyar Rádióból a zsűri amerikai díszelnökét.

MR: Beszélhetnék Jack DeJohnette úrral?

JDJ: Yeah-yeah-yeah! This is Jack.

MR: Maloschik Róbert vagyok. Remélem, minden rendben májusi budapesti látogatásával...

JDJ: Igen. Biztos lehet benne, hogy minden rendben lesz.

MR: Mert mi már nagyon izgatottan várunk Önre.

JDJ: Higgye el, én is nagyon várom már, hogy ott legyek.

MR: Ez egy különleges dolog az Ön életében, tiszteletbeli elnöknek lenni egy jazzdobos vetélkedőn?

JDJ: Nem úgy mondanám, hogy különleges, hanem hogy ez egy másfajta dolog, mint amiket egyébként csinálok. Egy kicsit speciális az életemben.

MR: És milyen érzés lehet Önnek játszani számára oly ismeretlen muzsikusokkal, mint a magyarok? Gondolok itt a zongorista Szakcsira és a bőgős Egrire, de első sorban a verseny győztesére, akivel zongorán játszik majd.

JDJ: Azt hiszem jó lesz. (Should be nice.)

MR: Lehetek egy kicsit büszke magamra, hogy sikerült Önt rábeszélni erre a különleges projectre?

JDJ: A-ha! I think I understand what you said. Ha-ha.

MR: És akkor most hadd mondjam el Önnek, évekkel ezelőtt én is ott voltam a közönség soraiban, mikor először járt nálunk a Keith Jarrett Trio-val. Emlékszik arra a koncertre?

JDJ: Ne haragudjon, de nem. Az elmúlt harminc évben annyi koncertet játszottam, tudja.

MR: Láttam és hallottam Önt Debrecenben is az 1980-as évek elején a Gateway Trio-val.

JDJ: Oh ya!

MR: És arról sincs semmi emléke?

JDJ: Ó, ember. Annyi helyen és annyi koncertet játszottam már életemben, hogy nem emlékezhetek mindegyikre.

MR: És azt tudja-e, hogy hányszor járt Magyarországon?

JDJ: Nem tudom biztosan. Úgy három-négyszer lehettem Önöknél, különböző együttesekkel.

MR: Úgy vélem, Ön egyike a legtöbbet foglalkoztatott jazzmuzsikusoknak. Fellépés fellépés hátán, aztán a stúdiómunkák. Hogyan tolerálja ezt a családja?

JDJ: Nos, tudja, ebből élek. Megpróbáljuk úgy alakítani, hogy ez működjön. Amikor mennem kell, megyek. Aztán meg visszajövök.

MR: Mikor van egyáltalán ideje komponálni?

JDJ: Akkor foglalkozom vele, amikor van rá időm. Nem olyan nehéz erre módot találni.

MR: Repülőgépeken dolgozik a műveken, vagy szállodai szobákban, netán otthon?

JDJ: Igen. Általában szállodákban, vagy itthon.

MR: Tudom Önről, hogy olyan jazz világsztárok kedvenc dobosa, mint Keith Jarrett, Michael Brecker, Herbie Hancock, vagy a tavalyi év nagy vesztesége, a tenorszaxofonos Joe Henderson. De miért kell évek óta várnunk a következő Jack DeJohnette CD-re?

JDJ: Mostanában nem túl sok időm volt ezzel foglalkozni. Helyette inkább vannak duó projectjeim. A legutóbbi John Surman-nel, már meg is jelent. Berlini és finnországi koncertfelvételeket tartalmazó CD. Ez duett project. Ez egy közös vállalkozás, amit húsz éve csinálunk együtt. Az első lemezünk 1981-ben az „The Adventures of Simon Simon” volt.

MR: És milyen tervei vannak a közeljövőre?

JDJ: Tovább dolgozunk Keith-szel. És épp most fejeztem be egy munkát a gambiai Fodé Moussa Susu-val, aki jelenleg Chicago-ban él. Évekig dolgozott a Kronos Quartet-tel és Philip Glass-szal. Ezt a közös munkánkat itt nálunk a házi stúdiómban vettük fel.

MR: És mikor jön legközelebb Európába?

JDJ: Épp most a hétvégén kell Angliába utaznom koncertezni John Surman-nel. Surman írt egy darabot egy tíztagú fúvós együttesre, amelynek neve Love and Brass, és azt a darabot tavaly nyáron vettük fel. Ebből csinálunk három koncertet Angliában. Ez igazából egy szvit, amelynek címe: „That’s Right”. Az Egyesült Nemzetek Emberi Jogi Deklarációjának megzenésített változata.

MR: És mikor dolgozik legközelebb Pat Metheny-vel?

JDJ: Nem tudom. Elképzelésem sincs, hiszen ő mostanában nagyon el van foglalva a saját dolgaival.

MR: És Michael-lel, vagy Herbie-vel?

JDJ: Nem tudom. Nem beszéltem velük semmiről sem. Egy csomó dolgom van Keith-szel, és lesz néhány koncertem itt Amerikában is John Surman-nel. És szeretnék koncentrálni néhány közös duó projectre, például Susu-val és talán Bill Frisell-lel.

MR: Tervezi, hogy komponál valamit direkt a budapesti fellépésére?

JDJ: Még nem tudom. Majd meglátjuk.

MR: És kitalálta már mi lesz az a darab, amit a verseny győztesével játszik majd?

JDJ: Még nem döntöttem el, de biztos kitalálok valamit.

MR: Végül pedig meg kell kérdeznem Önt, mi a nevének a helyes kiejtése?

JDJ: didzsánet, didzsánet.

MR: Thank you.

JDJ: Bye-bye.