Pozsár Eszter: Találkozás 2012. szeptember 26., Feuerstein Réka

Pozsár Eszter-Révész Richárd: Találkozás

E pillanatban is Pozsár Eszter és Révész Richárd új lemeze szól a lejátszómból, a borító pedig itt pihen mellettem a kanapén. A „Találkozás – Encounter” nagyon szép és igényes korong – kívül és belül egyaránt. Tíz remek kompozíció található rajta, amelyek közül – igazságosan - öt Eszter, öt pedig Ricardo szerzeménye. A dalok egytől egyig szépen kidolgozottak, tele vannak ötletes, lendületes és jól kivitelezett arrange-okkal, unisonokkal; az improvizációk élvezetesek, szép ívűek.

Egyelőre nem tudom eldönteni, hogy Eszter vagy Ricardo dalai tetszenek jobban, de talán nem is kell, hiszen mindketten rengeteget tesznek hozzá játékukkal a másik szerzeményéhez, átitatva azt saját stílusukkal, egyéniségükkel. Hallatszik, hogy a két művész nagy örömmel és ugyanakkor rengeteg energia-befektetéssel dolgozik együtt.

Ha nem tudnám, hogy Esztert hallgatom, akkor is azonnal rájönnék, hogy fuvolista hölgyről van szó. Kellemes, „kerek” hangon szól a hangszer (kétségtelenül komolyzenei alapokon nyugszik a tudás). Nem öncélú a játék, érzelmeket közvetít, visszafogott és szenvedélyes egyszerre. Virtuóz és könnyed, kiválóan „imbolyog” a latinos sodrású zongorakíséreten a szólók alatt is. Az „Altató Védának” igazán gyönyörű, a „Blues Emilnek” pedig olyan bájos, mintha egy édesanya írta volna gyermekének.

Ha mindenképpen kötözködni szeretnék, akkor azt mondanám, hogy az intonáció némelyik dalban nem egészen tökéletes, de mindez talán csak azért érdemel említést, mert ugyanakkor jó néhány kompozícióban teljesen a helyén van. Csak sejtem, hogy ennek hátterében stúdióidő-hiány lehet.

A „Zapateo”-ban a zongoraszóló telitalálat! Ez a kompozíció lett személyes kedvencem a lemezről. Ricardo játékában egyébként sem tudnék kivetni valót találni. Érzem és hallom a latin mesterek hatását, és ezt a legjobb értelemben mondom. Kiváló partnere Eszternek, csak ritkán érzem úgy, mintha a zongorajáték szűkebb korlátok közé lenne szorítva, mint azt megszokta.

Összegezve, nagyon örülök, hogy azt a feladatot kaptam, hogy véleményt írjak a „Találkozásról”, és így megismerkedhettem Pozsár Eszter és Révész Richárd kettősével. A belső borítón olvasható ajánlás végén az áll, hogy Eszter és Richárd találkozása emlékezetes élménnyel gazdagítja az igényes hallgatót. Maximálisan egyetértek! Szívből gratulálok a produkcióhoz és a lemezhez!