Kaltenecker Zsolt - 1705: 1705 2012. december 19., Maloschik Róbert
Mindig is szerettem, ahogy Kaltenecker Zsolt zongorázott/zongorázik. Aki azt hiszi, hogy most csak festem magam, az olvassa el a MaJazz 1995 őszén megjelent első példányát. Különösen figyelmükbe ajánlom a „The Great White Hope” című írásomat, amely az akkor épp 25 éves Kutas Zsoltot (akkor úgy hívták, később visszavette ősei nevét!) süvegeli meg.
Aki nem tudná, Kaltenecker Zsolt 1999 őszén határozta el az együttműködést az ütőhangszeres Dés Andrással. Az „In the Beginning There was the Rhythm” című CD-t 1999 decemberében vették fel, s nálam a Jazz a Márványteremben sorozatban mutatták be 2000. április 7-én. „Ugorgyunk!” – mondaná Pósalaki úr, oszt lehet-e ennek a kérésnek ellent mondani?
Az 1705-öt lassan két éve hozta létre Zsolt és András a közel 20 évi távollét után Ausztráliából hazatérő Piri Béla bőgőssel. Első –azonos című- lemezüket az idén szeptemberben vették fel és november végére már CD formát is öltött. (Bravó Hunka Robi! Egyébként nem túl sűrűn szoktam dícsérni…)
Kaltenecker nem epigon, sosem volt az. Teljesen egyéni hangvételt alakított ki a zongorán, így mérföldekről fel lehet ismeri, ez csak ő lehet. Először oda akartam adni egy fiatal magyar jazz zongoristának, aki immár három hete nem jött el a lemezért, hogy meghallgassa, így gondoltam, nem várok tovább, hisz itt a Karácsony, inkább megírom én a véleményem. (Egyébként az a keserű tapasztalatom, amióta Dr. Gregorits János egykori jazz zongorista, a Lemezpolc rovatvezetője „kiúszott a partra”, hogy nem mernek írni egymásról a hazai jazz zenészek. Csak tudnám, miért? Ha egyszer valami szar, akkor azzal szembesíteni kell az önmagától eltelt, felfuvalkodott „paprikajancsit”!)
Nagyon örülök neki, hogy az 1 évi gyógykezelés nem érződik Zsolt játékán. Ez tökre a legjobb formája! Partnerei is felnőttek hozzá, amiért dicséret illeti őket, hisz nagyon „high level”-en játszik végig. És itt nem csak a páratlan metrumú virtuóz számokra gondolok, hanem például a „very lyric” „Sunshine Song”-ra is.
Ha a Down Beat-nél a „very good” az ötcsillagos minősítés, akkor ez még annál is jobb, magyarul „fucking good”.
Futás az első lemezbolt felé, mert ez a lemez nem maradhat ki a karácsonyfa alól!
És aki eddig nem hitt nekem, az nézze meg az első hivatalos clipet, amit a törökbálinti stúdióban rögzítettek!
