Tzumo (Oláh Árpád): Hungarian Folk Songs 2016. április 26., Gáspár Károly

Tzumo - Hungarian Folk Songs (Hunnia Records)

„Az EMBER, aki megérdemli a sikereket!”

Tzumo tavaszi szél a magyar jazz világában, aki játékával felfrissülést nyújt, reményt hoz, és simogatja a lelket. Tzumo az a madárka, aki elindult szép hazájából világot látni, hogy -hazatérve- közkincsé tegye szívéből előbújó muzsikáját. Bizony, által mennék én a Tiszán is, hogy hallhassam játékát, érezhessem pozitív kisugárzását!

Az 1980-ban, Budapesten született zongorista, Oláh Árpád először „Cumó”, majd „Tzumo” néven vált ismerté, népszerűvé itthon és nemzetközi szinten egyaránt. Karrierje 1998-ban indult be igazán, ekkor nyerte meg -Szabó Dániellel megosztva- a Magyar Rádió által szervezett, „Füsti” Balogh Gábor Jazz Zongora Versenyt. A fődíj része volt egy öthetes kurzus a legendás Berklee College of Music-ban, ahol Gárdonyi László mentorálta Tzumo-t. De ezzel nem ért véget a „Berklee Story”, hiszen 2002-ben -teljes ösztöndíjat kapva- visszatért Boston-ba, Joan Brackeen tanítványaként. Azonban Tzumo tehetsége még ezen épület falain is túlnőtt, így 2003 és 2005 között a Los Angeles-i Thelonious Monk Institute tanulója lett, ahol -többek közt- Herbie Hancock, Wayne Shorter és Terence Blanchard által pallérozódott „jazzügyileg”, és szerzett diplomát. Szólóban, trióban és más formációkban számtalan díjat, elismerést szerzett Magyarországon és határainkon túl. Napjainkban -az aktív zenélés mellett- foglalkozik zeneszerzéssel, hangszereléssel, és több iskolában is tanítja a fiatal zongoristákat.

Hát, lexikálisan ennyit Tzumo-ról. A fent leírtak azonban nem sokat érnének, ha nem egy igazán jó EMBERről volna szó. Meggyőződésem, hogy hiába kiváló zenész valaki, ha életét az önzés, irigység, gonoszság sötét árnyainak leple borítja. Sajnos van néhány ilyen egyén, akik megkeserítik sok-sok nagy tudású művész életét a magyar jazz társadalomban. Viszont Tzumo viselkedésével, egész lényével nagyszerű példát mutat mindannyiunk számára. Sikerei nem terelték rossz útra, nem „szállt el”. Ugyan az a halk szavú, jó humorú, szerény „srác” maradt, mint akit megismertem, még valamikor a 90-es évek közepe táján. Ajajj, ezen a ponton kellene elfogultságot jelentenem, mert, hogy Tzumo bizony az egyik legjobb barátom hosszú évek, sőt, most már évtizedek óta. Öregszünk... Kérem kedves Olvasóinkat, nézzék el nekem, hogy figyelmen kívül hagytam a „fair play” szabályait, és tisztelettel nem utasítottam vissza Maloschik főszerkesztő úr kérését, miszerint írjak Tzumo új albumáról, a „Hungarian Folk Songs”-ról. Azért döntöttem így, mert esetében garantált a világszínvonal, és nem kell „jóindulatú pennámat” elővennem, hogy dicsérjem. Sosem csalódtam még benne, legyen szó koncertekről, vagy korábbi albumairól. Mindig száz százalékosan teljesített, szívvel-lélekkel! Többször is volt rá példa, hogy egy-egy jam session házigazda triójaként Egri Jancsi bőgőzött, jómagam zongoráztam, és Tzumo dobolt! Igen, a dobok nagymestere is, gondolom édesapjától örökölve ebbéli talentumát, aki kiváló „drummer”. Sosem felejtem el, néhány éve -egy szombat este- erősen nézzük menyasszonyommal a tévét, ekkor megszólal a telefonom. Tzumo hív.

- Karcsi, ha tudsz, gyere a BJC-be, muzsikálunk! Én dobolok, öreg!

Mindig nagyon lassan készülök el -főleg a hajammal bíbelődöm sokat..- de akkor szűk egy óra múlva ott voltam a klubban, és emlékezetes estét töltöttünk együtt. Szólóim közben jópárszor Tzumo hangját hallottam, miközben „nyomta” a „dögös” swing-et a dobszerelésen.

- Yeah man!

Inspirált. Mert éreztem, őszintén élvezi játékom, szeret és tisztel, „érdekmentesen”. Tzumo, a BARÁTOM!

Szóval itt az új Tzumo szóló zongora felvétel, a „Hungarian Folk Songs”, mely a Hunnia Records gondozásában jelent meg. Nem fogják elhinni, magyar népdalok feldolgozásai találhatók rajta. Szám szerint 10, plusz egy ráadás, hiszen a „Szegény legény” két változatban is felkerült a korongra. Számtalan lemez készült ebben a témakörben. Kiválóak és erősen feledhetők. Minden esetre, nehéz fába vágta fejszéjét, hiszen az utóbbi időben különösen megszaporodtak a hasonló tematikájú anyagok, és -úgy érzem- kezd elege lenni a Közönségnek a számtalan world music, crossover izéből... De mivel Tzumo-ra jellemző a progresszív gondolkozás, biztos voltam bennem, hogy nem a divatőrület gyorsvonatára akart felszállni, annál inkább mondanivalója van, most, 2016-ban, szeretett népdalaink kapcsán. És valóban! A közismert „Által mennék én a Tiszán”, a „Tavaszi szél”, és az „A jó lovas katonának” mellett -legalábbis számomra- , kevesebbszer, illetve egyaltalán nem hallott „A szeleknek élénk szárnyán”, vagy az „A kősziklán felfutó” című „folk song”-okat örökített meg -más melódiák mellett- a korongon.

Bartók és Kodály munkássága kikerülhetetlen, ha valaki erre az ösvényre lép. Géniusz komponistáink olyan útmutatást adtak darabjaik által, hogy lehetetlen, és talán nem is szabad kikerülni Őket. Azt gondolom, Tzumo nem is akarta figyelmen kívül hagyni óriásainkat, és hatásuk erősen érezhető a feldolgozásokban. Némi Chick Corea, Herbie Hancock, Keith Jarrett és Brad Mehldau inspirációt is felfedezni véltem, de egyetlen pillanatig sem utánzás, „copy” szintjén, inkább hangulat, értelmezés, ízlés síkján. Nem is tudom mikor, vagy egyáltalán hallottam-e már olyan „népdalos” albumot, amely ennyire az előadó „ars poetica”-ját tükrözte! Minden hang, harmónia, ritmus, billentés „original” Tzumo! Egyénisége „ömlik” a lemezből, őszintén meséli el nekünk, mit gondol a választott a dalokról. Modern és „tiszta” akkordjait pont a legjobb arányban építette bele a számokba, így az ínyencek és a jazz-ben kevéssé jártasak is érteni, érezni fogják a „Hungarian Folk Songs”-ot. Ráadásul -egy tán kevéssé ismert- romantikus, szentimentális oldalával ismerkedhetünk meg.

Tzumo nem tolakszik, nem törtet. Megmutatja, hogy szerényen, kizárólag a minőségi muzsika által kell, és lehet népszerűségre, elismertségre szert tenni. Nincs ott „erőszakosan” minden jam session-ön, és ha el is megy néhány alkalommal, nem akarja arrogánsan megmutatni, hogy Ő mekkora király, és mindenki menjen a... Nincs rá szüksége. Elég, ha belép egy koncertterembe vagy klubba, máris összesúgnak a háta mögött.

- Huh, ott a Tzumo!

Tzumo -néhányakkal ellentétben- csak indokolt esetben, nyári napsütésben hord napszemüveget; egyébként láttatja a szeméből (is) kiolvasható tisztaságot, és nem akarja azt eltakarni. Ezt bizonyítja a „Hungarian Folk Songs”-on is!

Tzumo: Hungarian Folk Songs (Hunnia Records 2016)

1. Által mennék én a Tiszán

2. Tavaszi szél

3. A jó lovas katonának

4. Madárka, madárka

5. A szeleknek élénk szárnyán

6. Ablakomba, ablakomba

7. Elindultam szép hazámból

8. Kősziklán felfutó

9. Szegény legény

10. Fehér fuszulyka virág

11. Szegény legény

Tzumo - zongora, líra (3, 8)

(Tzumo kérésére ideteszem azt a digitális linket, amelyen elérhető a CD belehallgatásra!

https://itunes.apple.com/hu/album/hungarian-folk-songs/id1089962932)

(Ezt meg én írtam a CD belső borítójára! - A szerk.:

"Tzumo-t Oláh „Cumó” Árpádként ismertem meg 17 éves korában, lassan két évtizede. Az első hangok leütése után azonnal éreztem, itt egy korszakalkotó tehetséggel állok szemben. Fülem már akkor sem csalt -  azóta olyan mesterek álmélkodtak el tudásán, majd játszottak együtt vele, mint Laszlo Gardony (a Berklee zongora tanszékének professzora), Pat Metheny, Al Jarreau, Jack DeJohnette, John Patitucci, Herbie Hancock, Wayne Shorter!

Mielőtt átküldte a mostani anyagot meghallgatásra, kicsit féltem… Tzumo és a magyar népdalok? Aztán elkezdtem hallgatni a lemezt. Már az első track-nél mosolygott a lelkem. Nem vagyok egy népi csája, de együltömben háromszor hallgattam végig. Az elmúlt évtizedekben számtalan magyar jazzmuzsikus bicskája tört bele a népdalokba. Volt, aki öncélúan virtuózkodott, volt aki annyira szabadjára engedte képzeletét, hogy az eredeti dalból szinte semmi sem maradt. Tzumo jazzharmóniákra fűzi fel ezeket a közismert „folk song”-okat, miközben megmarad az eredeti feeling is.

Kiemelném az „Által mennék én a Tiszán”-t, Tzumo-nak nem kell ladik, tud (jazz)vízen járni!")