Trio Kontraszt: Grencsó - Tickmayer – Geröly 2014. november 14., Dr. Nagy Sándor

Trio Kontraszt - Grencsó - Tickmayer – Geröly (BMC Records)

1. Fragment I
2. Fragment II
3. Billiard
4. Fragment III
5. Fragment IV
6. Slow Street / Lassú utca
7. Fragment V
8. Fragment VI
9. Ostinato Barbaro Prelude
10. Ostinato Barbaro
11. Fragment VII
12. Fragment VIII
13. Fragment IX
14. Hoping / Reménykedés
15. Fragment X
16. Bird Lover / Madárszerető

Grencsó István - tenorszaxofon, basszusklarinét, altfuvola
Kovács Tickmayer István - zongora, orgona, harmónium, cseleszta
Geröly Tamás - dob, ütőhangszerek, gardon

A felvételek Budapesten készültek 2013. október 27-én (és néhány hete jelentette meg a CD-t a BMC).

A "Fragment"-ek közös szerzemények (kollektív improvizációk), 3-3 szám Grencsó, illetve Kovács Tickmayer kompozíció.
A Trio Kontraszt 2011-ben állt össze - a név Bartók "Kontrasztok" (eredetileg Benny Goodman-nek és Szigeti Józsefnek ajánlva) triójára utal, de előtte, már a nyolcvanas években is játszottak együtt.
Grencsó István (1956 - Nyíregyháza) méltatását nem kezdeném újra – ezt már többször megtettem ezen a honlapon (másokkal együtt).
Kovács Tickmayer István (1963 - Újvidék) tanulmányait szülővárosában, Hágában és Rotterdamban végezte; több európai és amerikai fesztivál előadójaként szerzett hírnevet - sokrétű zenei tevékenysége mellett.
Geröly Tamás Sándor (1954 - Kőszeg) Szabados György és Dresch Mihály zenésztársa, valamint a kőszegi Masina és a Dél-Alföldi Szaxofonű Együttes tagja volt. Grencsóval a hetvenes évek óta játszik különböző formációkban.
A lemez érdekes felépítésű: a tíz 1-2 perc körüli "Töredék" – mind rögtönzés - ( kivétel a VII - az több, mint 4 perc) szinte "beágyazza" a 6 hosszabb kompozíciót.
A "Billiard" kezdeti lendülete megtörik, mintha nem úgy menne a játék; szaggatott ritmusok, zongora- és tenorszóló. A "Lassú utca" lírai, dallamos bevezetője és középrésze után free-be hajló szakasz zárja a (leghosszabb) számot. Az "Ostinato..." gyönyörű kezdése nem vetíti előre a folytatás "agresszivitását", de a tempó magával ragadó (csodás zongoraszóló - népzenei elemek), majd jön a tenor is. A legterjedelmesebb (VII) "Töredék" után következik még kettő; majd a "Reménykedés" - ez itt már igazi szabad zene! A "Madárszerető" fuvola- és basszusklarinét hangjaival búcsúznak, de ez az 5 perc nem megnyugtató, a zárás is izgalmas.

Bevallom, évekkel ezelőtt, mikor Grencsót hallgattam, nem hittem volna, hogy eljut erre a szintre. De, hangsúlyozom: nem vagyok zenész, csak jazzkedvelő. Nagyra értékelem mindhárom muzsikus produkcióját – ez a lemez (is) méltó a híres elődökhöz!