Szakcsi Lakatos Béla: Climate Change 2015. január 31., Gáspár Károly
Szakcsi Lakatos Béla - Climate Change (BMC Records)
"Foci VB Szakcsiéknál"
A kétezres évek elején rendszeresen összejött négy futballőrült férfi, hogy közös szenvedélyüknek hódoljanak. Ne tessék rosszra gondolni, videójátékról van szó, azon belül fociszimulátorról, mellyel egészen élethű meccseket lehet vívni egymás ellen. "Stadionként" Szakcsi Lakatos Béla lakását használtuk, legtöbbször annak kisszobáját. Persze nem "ad hoc" módon csengettünk be egy általunk nagyra becsült művészhez -Playstation-ünkkel kezünkben- megkérve Őt, hogy ugyan hadd nyomjunk már le néhány mérkőzést, hiszen a csapat tagjai a következők voltak: Szakcsi két fia (Béci = Szakcsi Lakatos Béla Jr., Robi = Szakcsi Lakatos Róbert), és -ahogy nagy tisztelettel szólítja sokunk- Béla bácsi öccse, Lakatos József. Ja igen, és jómagam. Nagyon komolyan vettük ezt az ügyet. Koncertek után semmi "kimaradás", egyből irány a "flat", gép "bekapcs", "controller"-ek elő, és mehet! Kiválasztottunk magunknak csapatokat, felírtuk egy-egy cetlire azokat, aztán a Szakcsiéknál található igen komoly baseballsapka gyűjtemény egyik darabjába helyezve a kis papirosokat, sorsoltunk, ki-kivel mérje össze virtuális futballtudását. Igen, tudom, anno megbeszéltük: ezt a "sorsolásos dolgot" soha, senkinek nem mondjuk el, mert hát... Szóval ciki és gyerekes, de -"sorry"- eddig bírtam magamban tartani...
No, hogy miért is untatom Önöket emlékeim felidézésével? Játék közben -szerencsére- gyakran fordult elő, hogy Szakcsi Lakatos Béla, a nappaliban elhelyezett zongorán kezdett gyakorolni. Hát bizony, sokszor azon kaptam magam, nem igazán a passzokra, cselekre figyelek, inkább a Béla bácsi által életre keltett muzsikára. Kizárólag ez lehetett minden vereségem oka...! Előfordult, hogy "csak úgy" improvizált valamit, de gyakran "standard"-ezett, és klasszikus darabokat is "elővett". Persze számtalanszor voltam koncertjein, de ez ilyen formában, teljesen közelről, az otthonában, valahogy más volt. Mint amikor az ember nagy titok birtokába jut, és szinte megrészegül az új tudástól. Belegondoltam, itt vagyok ennek a zseniális zenésznek a lakásán, és most úgy hallhatom Őt játszani, ahogy csak nagyon kevesen!
Szakcsi Lakatos Béla. Az egyik Alapkő, melyre a magyar jazz épül több évtizede. Olyan meghatározó alakja hazánk improvizációs zenéjének, mint a tudomány területén Albert Einstein, vagy -hogy másik, itthoni példát említsek- a "valódi" futball világában, Puskás "Öcsi" voltak. Természetesen sok nagy úttörője volt és van jazzéletünknek, de abban biztos vagyok, hogy ha nem lenne Szakcsi, nem volna ilyen magas színvonalú országunk jazzmuzsikája. Határainkon kívül is letette névjegyét. Több lemeze jelent meg az USA-ban (is), melyek révén az ottani Közönség -ahogy mindenhol- szívébe zárta. Talán nincs olyan szeglete a világnak, ahol nem játszott, és nem aratott hatalmas sikert. Szinte lehetetlen felsorolni hány meghatározó formáció tagja volt, kikkel muzsikált, a jazz minden területét bejárva.
Igen ritka, hogy egy hatalmas tudású művész gyermekei ugyanazt a hangszert válasszák, mint édesapjuk. Szakcsiék -Hála Istennek- nem erősítik ezt a szabályt. Fiai szintén a billentyűk vonzásának engedtek, és fantasztikus zongoristák lettek. A nagyobbik fiú -Szakcsi Jr., azaz Béci- elsősorban a mainstream vonal képviselője. Kivételesen nyugodt, szenzitív, ugyanakkor nagy erejű játéka élményszámba megy és felemelő. Öccse Robi egészen elementáris, elsöprő lendületű stílusa -mely ötvözi a "fősodrásirányt", és a legmodernebb vonulatokat- egészen bámulatba ejtő, lenyűgöző. Nélkülözhetetlen részei mindketten a magyar és az egyetemes jazzmuzsikának!
De vissza Béla bácsihoz. Egyéni. Ez a szó, ez a fogalom jut elsőként eszembe Vele kapcsolatban. Hosszú ideje érvényes a teória, miszerint már nem lehet újat "csinálni" a zenében, mert "minden hangot lejátszottak". Van alapja ennek a felvetésnek, azonban néhány kivétel -vagy inkább kivételes ember- felülírja ezt, és mindig képes felfedezni új "dallam földrészeket". Ilyen Szakcsi is. Bármibe fogjon bele, biztos, hogy csak a Rá jellemző merészséggel, jóízléssel találkozunk!
"Ökojazz"
Cikkemet Szakcsi Lakatos Béla "Climate Change" című albuma kapcsán írom, melyet 2014 áprilisában rögzítettek a BMC koncerttermében. Partnerei olyan amerikai muzsikosok voltak, aki valóban a világ élvonalához tartoznak. Tim Ries szaxofonos szinte már hazajár Magyarországra, mivel előszeretettel játszik nagyszerű hazai muzsikusokkal (Trio Midnight, a Balázs testvérek, etc.). A bőgőst, Robert Hurst-öt talán leginkább Branford Marsalis "régi" quartettjéből ismerhetjük. A kilencvenes években megjelent "Crazy People" elnevezésű lemezük igazi "robbanást" jelentett az akkortájt kissé lagymataggá váló modern mainstream világában. Hurts-ről "zenésznyelven" még annyit mondanék, és azt gondolom, ez mindent elárul Róla: olyan négyet hoz a csávo, hogy eldobom az agyam! Bevallom őszintén a dobos Rudy Royston-t nem ismertem. Végighallgatva a CD-t, végső konklúzióként kijelentem, sajnálhatom, hogy eddig nem követtem pályafutását! Egy szám erejéig ("Fight Over Water - Dodechromatic") csatlakozott a csapathoz Kathy Horváth Lajos hegedűművész is, aki a Tőle megszokott nyitottsággal kiválóan "épült be" Szakcsiékhoz.
A korongon hét Szakcsi Lakatos kompozíció, illetve átdolgozás hangzik el. Ahogy a cím is utal rá, a klímaváltozásra, a környezetszennyezés veszélyeire hívta fel a szerző a figyelmet. Érdekes koncepció, de mindenképpen díjazandó, és ha csak egy embert ez a felvétel döbbent rá, hogy tudatosabban éljen -ilyen szempontból is- már megérte.
A szerzemények hangulata, jellege széles skálán mozog. Swing, free, magyar nóta, népdal. Igen tudom, eklektikusnak tűnhet a kép, de a végeredmény: egy egészen egyedülálló élményt nyújtó zenei kaland. Szakcsi hozza a formáját. A "time", a billentés, a harmóniák, mind-mind megmutatják számunkra, hogyan kell, és lehet egyesíteni a "hagyományos" jazzt a modern, "contemporary" stílussal. Ráadásul átitatva jóadag bartóki szellemiséggel, némi indiai szitározásszerű "feeling"-gel, és persze szívvel-lélekkel. Igen, a "Climate Change" nagyon fontos részének érzem az őszinte, leplezetlen érzelmek kinyilvánítását. Mindig jellemző ez Béla bácsira, ez az egyik oka, hogy annyira szeretem játékát.
Egészen megható, hogy az amerikai muzsikusok milyen átéléssel játszanak magyar nóta ("Soul-Bell") és népdal ("Hagyd pihenni a Földet") átdolgozásokat. Tim Ries például úgy fújja el tenoron a "Lélekharang”-ot, hogy bizony egy magyar klarinétos, vagy tárogatós becsületére válna!
A végére egy standard-et is belecsempészett számunkra a négyes. A "Hail - Fire" című Szakcsi dal után, egy igazi, jóféle free átvezetést követően csendülnek fel Miles Davis talán leggyönyörűbb munkájának, a "Blue in Green"-nek hangjai. Bár egyesek szerint Bill Evans írta. Lehet, hogy van benne valami... Az biztos, ha hallaná Miles Szakcsiék tolmácsolásában a számot, felkapná fejét, és megszólalna jellegzetes, rekedt hangján: "Yeah"!
"Kerek a Világ!"
A "Climate Change" olyan, mint az élet. Sodró, gyors tempójú, aztán nyugodt, filozofáló, de következnek "zaklatottabb" részek is, hogy aztán újra jöhessen a "relax". Megmutatja, rávilágít, hogy milyenek vagyunk, mi emberek. Sokfélék, különbözőek, rosszkedvünk telei váltják egymást, derűs nyarakkal. Közös célok azonban kellenek! Legyen az környezetvédelem, vagy a muzsikába vetett hit, minden csak együtt sikerülhet, egymásért! Ehhez nyújt támaszt a "Climate Change".
Szakcsi Lakatos Béla: Climate Change (BMC Records 2014)
1. New World / Új világ
2. New Beginning / Új kezdet
3. Fight Over Water - Dodechromatic / Harc a vízért - Dodekromatika
4. Soul-Bell (We Are All Brothers) / Lélekharang (Mindannyian testvérek vagyunk)
5. Out of the Past, into the Future / A múltból a jövő felé
6. Hungarian Folksong (Give the Earth a Rest!) / Magyar népdal (Hagyd pihenni a Földet!)
7. Hail - Fire - Blue in Green (Love the Music!) / Jégeső - Tűz - Blue in Green (Szeresd a zenét!)
Szakcsi Lakatos Béla - zongora
Tim Ries - szaxofonok
Robert Hurst - bőgő
Rudy Royston - dob
Kathy Horváth Lajos - hegedű (3)
