Harcsa Veronika-Gyémánt Bálint Duó: Tell Her 2016. november 13., Horváth László
Harcsa Veronika-Gyémánt Bálint – Tell Her (Szerzői kiadás)
A méltán népszerű gitár-ének duó, a rajongók nagy örömére, új lemezt jelentetett meg, amely a „Tell Her” címet viseli. Veronika és Bálint ismeretsége és együttműködése régre nyúlik vissza, már a Zeneakadémiára is együtt jártak, aztán sokat zenéltek együtt különböző formációkban, itthon és külföldön egyaránt. Ebben a felállásban eddig egy korábbi lemezük jelent meg 2013-ban, „Lifelover” címmel, amely nagy sikert aratott a közönség és a szakma köreiben egyaránt. Az új korong frissen, ropogósan érkezett a JazzMa.hu szerkesztőségébe, majd hozzám, és november 10-e óta elérhető a nagyközönség számára is. Novemberben és decemberben országos turné keretein belül mutatják be több helyszínen, januárban pedig a nemzetközi megjelenést is ünnepelendő, külföldön is fellépnek néhány alkalommal.
A lemezen javarészt Veronika szerzeményei szerepelnek, két dal („Here I Am” és „I See You”) közös szüleményük, illetve egy gyönyörű népdal feldolgozás („Vetettem Violát”) is helyet kapott a CD-n. Gyémánt Bálint viszont azokban a számokban is nagyon erősen jelen van, amit nem ő szerzett, a gitárjátékán egyértelműen érződik saját zeneisége. Ez persze nyilván abból is adódik, hogy régóta ismerik egymást emberileg és zenészként egyaránt, és bőven volt idő összecsiszolódni, a két különböző zenei egyéniségnek egymáshoz igazodnia. A „Lifelover” album nekem nagyon tetszett, voltam lemezbemutató koncerten is, élőben is nagy élmény volt. Ott szerintem inkább a könnyedebb, populárisabb irány, és a szó szoros értelmében „dalok” domináltak – persze csak Harcsa Veronika más projektjeihez mérten, azért a valóságban ez messzebb van a populáris jazztől, mint elsőre gondolná az, aki nem ismeri őket. Ezen az albumon – habár megmaradt ez a korábbi könnyed játékosság (pl. a nyitódal, a „Let Me Call You River”, vagy a „Possible”) – jobban előtérbe kerülnek a kísérletezős, komplexebb, elgondolkodtató számok, amik persze Veronika szívéhez meglehetősen közel állnak. A „Little Yellow Fish”, a „Give Time”, vagy az „I See You” már első hallásra is ilyen elmélyültebb, kísérletezősebb darab, de más dalokban is kihasználják a gitártechnika, és Veronika káprázatosan virtuóz hangját. Sokszor olyan érzés, mintha az énekhanggal is ugyanúgy játszadozna, mint aki egy hangszert próbálgat; a szöveg és annak mondanivalója, bár szép gondolatokat tartalmaznak, valójában kommunikáció szempontjából másodlagos jelentőségűek. Mintha a gitár mellett egy szólóhangszert hallanánk, amely nem szöveggel, hanem csak és kizárólag hangokkal, ritmussal, dinamikával fejezné ki gondolatait, érzéseit. A szövegek jól illeszkednek a dalok hangulatához, és szépen megírta őket Veronika, de ez a hangulat alighanem akkor is ilyen erős lenne, ha csak halandzsa lenne az egész. A stúdiótechnika, a különböző sávokkal való játék („Give Time”), az effektek nagyon jól egészítik ki a hangokat, és sokat hozzátesznek a zene egyedi légkörének megteremtéséhez. Persze ezt már korábban is mindig remekül használták ki, stúdióban és színpadon egyaránt, szóval ezzel úgymond csak tovább vitték a hagyományt.
Bálint főleg akusztikus gitárral szerepel, ahol a zeneiség és a lágy dallamok kerülnek előtérbe, ott nagyon szépen szól, persze ahol a hangtechnikával is játszanak, ott az elektromos gitár sokat segít. A tiszta pengetési technika, a néhol meglepő akkordváltások, és a változatos ritmika nagyon jól egészíti ki Veronika énekhangját, és bár sok ének-gitár duót hallottam már korábban, szerintem egynek sincs ilyen telt és gazdag hangzása, nagyon kevesen tudnak ennyi életet lehelni a zenébe egy szál gitárral. Veronika énekhangja pedig valóban hangszerszerűen egészíti ezt ki, fantasztikusan tiszta a hangja, egyszerre tud lágy és erős lenni vele, nagyon finom váltásokra képes, szerintem technikailag az egyik legsokoldalúbb énekesnő, arról nem is beszélve, hogy milyen kreatív módon képes kihasználni ezt a tudását.
Ehhez a jó hangzáshoz elengedhetetlen a remek stúdió munkálatok, ami a Budapest Music Center, Jeremy Friedman és Wolfgang Loos nevét dicséri, nagyszerű nyersanyagból nagyon szép hangzású lemezt hoztak tető alá.
A lemez felépítése is jól van kitalálva, a számok között akadnak lassabb, finomabb dallamok, és vidámabb, tempósabb szerzemények egyaránt. Néhol a klasszikus zene, máshol a free jazz, vagy a jazz-rock felé kísérletezgetnek, nem félnek ezeket összekeverni, egyesíteni, elrugaszkodni a konvencióktól, és menni a saját ízlésük, a saját fülük után. Aki ismeri őket, az tudja, hogy ez adja az igazi különlegességét a zenéjüknek, aki nem ismeri őket, annak pedig itt az ideje meghallgatni a lemezt…
Az én kedvenc számom talán a „Possible”, szerintem ez egyesíti legjobban azt a sokszínű zenei világot, amit ők ketten képviselnek. Ez is egy letisztult, lírai, dallamos szerzemény, amik nekem alapból közelebb állnak a szívemhez, de a „Vetettem Violát” is nagyon szép, népdalokkal engem eleve könnyű megvenni, főleg ha ilyen igényesen és szépen ültetik át őket jazz zenébe.
A lemez egy újabb szép állomás a két magyar jazz zenész életében, amelyre mindketten büszkén tekinthetnek majd vissza hosszú évek múlva is. Bízom benne, hogy a közös munkájuk még sok, hasonlóan élvezetes albummal, és rengeteg sikeres fellépéssel örvendezteti meg a Harcsa Veronika, a Gyémánt Bálint, és a Harcsa Veronika & Gyémánt Bálint rajongókat, hazánkban és szerte a nagyvilágban egyaránt.
