Gyémánt Bálint: True Listener 2017. július 14., Dr. Szabó Csaba
Gyémánt Bálint - True Listener (BMC Records)
Meglepő, de így van: ez még csak az első szólólemeze Bálintnak. Meglepő, mert gitározását már lemezek tucatjairól ismeri a közönség. A Transform Quintet-ből, a Hammondarium lemezről, a volt tanárával, Juhász Gáborral felvett duólemezről, a Harcsa Veronikával, mindenféle kombinációban felvett lemezekről (beleértve a Bin-Jip projektet és két duólemezt is), valamint Gereben Zita és Noemo (Takács Noémi) lemezéről is. De - valahogy - saját neve alatt még nem adott ki lemezt Bálint. Eddig.
De most már itt van tehát a BMC gondozásában felvett szólólemeze, egy szuper trióval. Fonay Tibor, az új generáció legkimagaslóbb basszusgitárosa, bőgőse - nem mellesleg: a Syrius Legacy oszlopos tagja - játszik rajta, és Csízi László, a Modern Art Orchestra dobosa. Néhány számban a fiatal, remek izraeli zongorista Shai Maestro is csatlakozik a zenekarhoz.
Milyen ez a lemez? Nagyon finom. A Bálinttól megszokott remek, kimunkált, klasszikus zenéből (is) merítő gitárjáték, fülbemászó motívumok, melódiák, és remek együtt-zenélések. Pat Metheny szelleme végig a lemez felett lebeg, nemcsak a neki ajánlott "Pathways" számban, de a többiben is, egyes gitárszinti-részeknél is, de talán leginkább a kompozíciók felépítésében, és az akusztikus számokban. Nekem leginkább Metheny kevésbé ismert filmzene-lemezeit idézi néhány kompozíció (pl. Map of the World). Néha John Scofield-ot idéző "dirty, low-down" funk-ba is átmegy a lemez (pl. White Lies), és ilyenkor a dobos kicsit úgy hangzik, mintha Dennis Chambers játszana Lenny White dobszerkóján. Az elektromos gitár effektjeiben John Abercrombie hatását (is) érzem (de, ugyan ki ismerné már el nyilvánosan, hogy a mindig lenézett, mindig lesajnált, mindig le-másodikvonalazott "total underdog" Abercrombie hatása alatt áll?).
Pedig hát jóféle hatások ezek: soha rosszabbat ne mondjanak egy elsőlemezes gitárosra, mint hogy a nagy elődök hangzásából tanul, merít. És hát a nagy mestereken túl, Bálintnak már most is jól hallható a saját hangja, hangzása; a kompozíciók erősek, szépek, maradandóak. Bálint szerény ember: nem magamutogat, nem virgázik csak az üres virgázás kedvéért. Jól hallható a zenében a zenészek zene iránti, és egymás iránti mély tisztelete. Mindenki, a lemez címének megfelelve, "true listener", nemcsak "true player". Nekem eddig a kedvenc számom az „Indigo”, de lehet, hogy Bálintnak is, mert kétszer is feltette a lemezre, harmadik és nyolcadik helyre (az ilyen akusztikus 'reprise'-eket sokszor utolsónak szokták hagyni, de itt nyolcadik lett, és miért is ne?).
Szépen szól a felvétel, mindössze 55 perc, de minden perce valódi kincs. Gyémántból, Gyémánttól.
