Grencsó Open Collective: Marginal Music (Rétegzene) 2015. augusztus 19., Dr. Nagy Sándor
Grencsó Open Collective with Rudi Mahall - Marginal Music (Rétegzene) (BMC)
Még meg sem száradt a "tinta" az előző, kizárólag Szabados szerzeményeket tartalmazó "Derengés" című, nagyszerű Grencsó CD bemutatása óta - máris itt az új "Rétegzene"! Idén májusban, a Budapest Music Center stúdiójában készült a felvétel, amely gyönyörűen szól! A két "egyperces" kollektív improvizációt ("Illanó kék" és "Illanó sárga") leszámítva mind Grencsó kompozíció. A már "megszokott" négyest (Grencsó-Benkő-Pozsár-Miklós) Rudi Mahall és Hock Ernő bővíti sextetté.
Kísérteties, már-már vészjósló zongora-introval kezdődik a lemez – amit a basszusklarinét "kedveskedő" hangjai oldanak fel: ez a "beköszönő" nyitány ("Adj' Isten!").
Aztán jön az "ébresztő" "A margón túlról": ritmikus, "fejrázós" a téma, amit nagy ívű szólók követnek sorban: tenorszaxofon, basszusklarinét és zongora. Majd visszatér a téma - és lezárja a darabot.
A közjátéknak is felfogható "Illanó kék" átvezet a "Harmathullás”-ba: "billegő" ritmusok; talán némi útkeresés, egyfajta "hajnali" bizonytalanság.
A "Kollektív szántás”-t - a "dupla" bőgőszóló mellett - Miklós Szilveszter érzékeny dobolása indítja; majd a fúvósok belépése, "perlekedése", "feleselgetése" után elsöprő, "csicsergő" basszusklarinét- és remek zongoraszóló következik - ez itt már "nagyon komoly"!
Lomha révedezés, elmélyült ábrándozás ("Lassan a testtel") - és egy (újabb) közjátékszerű "Illanó sárga" után a "John emlékkönyvébe" című szám következik: hangvétele, felépítése – és úgy, ahogy van - emlékeztet (jó értelemben!) minden idők egyik legnagyobb jazz-zenésze, John Coltrane utolsó 1-2 évének munkásságára. Nekem a CD (egyik) csúcspontja. Ha furcsán is hangzik: "összeáll" a free!
A befejező "Április 13" egy (újabb) megemlékezés; finom, lírai, hagyománytisztelő. Mint egy gyászmenet; és mégis: szép dallamokkal zárja le a "történteket" - hát, itt a vége.
Sokszor "zengtem már ódákat" Grencsóékról ezen a honlapon – legyen szó koncertbeszámolóról vagy CD-kritikáról. Tartottam tőle, hogy a megelőző "Derengés" után túl hamar jött a "Rétegzene". Félelmem alaptalan volt... Újra (és újra) van mondanivalójuk. Elindultak néhány éve egy (rögös) úton (ebben a felállásban) - mi meg minden egyes "megállót" élvezhetünk.
A két "vendég" jelentősen hozzájárult a lemez rendkívül magas szintjéhez - bár Rudi Mahall-tól egy kicsit többet vártam (lehet, ez az én hibám - és, hogy valamit kritizáljak is...); Hock Ernő (számomra) a "kétbőgős" részekben tűnt ki leginkább.
Benkő stabil, megbízható "alap" - szólói is szépek. Pozsár Mátéval elfogult vagyok: nagy tehetség - sőt már "több" is. Remélem, nem tévedek: Szabados méltó utódának tartom. Miklós Szilveszter elemében volt; (talán) a felvétel minőségének (is) köszönhetően az összes "finomságot" hallhatjuk, amit "elkövetett".
Grencsó István játéka, szerzeményei - alapvetően minden (zenei) megnyilvánulása érett, "megérkezett", de nem megelégedett muzsikust mutat. A belső borítón olvasható verse is ezt sugallja (részlet):
"S mint egy elkattintott
Polaroid nyersanyagon
Semmiből sejlettek elő
A vonalak
Egyre fájóbban
Egyre érthetőbbé
És felfoghatóbbá
A részletek
Még el sem ért
Ajtótól - kapuig
De már
Megérkezett"
Grencsó István - szoprán- és tenorszaxofon, basszusklarinét, fuvola
Rudi Mahall - klarinét, basszusklarinét
Pozsár Máté - zongora
Benkő Róbert - bőgő
Hock Ernő - bőgő
Miklós Szilveszter - dob
1. Give as God! / Adj' Isten!
2. From Beyond the Margins / A margón túlról
3. Volatile Blue / Illanó kék
4. Dewfall / Harmathullás
5. Collective Ploughing / Kollektív szántás
6. Take Your Time / Lassan a testtel
7. Volatile Yellow / Illanó sárga
8. John's Memorial Volume / John emlékkönyvébe
9. April 13 (In Memory of Laci) Április 13 (Laci emlékére)
