Fábián Juli-Sárik Péter Duó: FeelHarmony 2011. december 02., Vörös Janka
Mikor Maloschik Róbert elküldte azt az email-jét a koncertmeghívómra válaszul, hogy véleményezzem ezt a bizonyos lemezt, akkor gyomorgörcs…
Mikor betettem a lemezt a lejátszóba, és megszólalt a hanganyag, megint gyomorgörcs…
Ez a lemez kitűnő példája annak, hogy lehet valakivel egy hullámhosszon zenélni, vagy egyáltalán: létezni egy színpadon. Fábián Juli és Sárik Péter -, mint ahogyan az album címe is mutatja- tökéletes harmóniában vannak egymással, és ez a hallgatónak egy olyan magas szintű zenei élményt nyújt, ami ritkán hallható Magyarországon.
A lemezen zömében jazz standardeket dolgoznak fel és pár ismert bluest is, mint az „Ain’t No Sunshine”-t, vagy Eric Claptontól a „Change the World”-t (ami egyébként a lemez csúcspontja éneklésileg…).
Fábián Juli elég fehérnek tűnik külsőre, de ez átverés. Mint az afro-amerikai énekesek nagy és örök elfogult híve, teljesen összezavarodtam már az első szám huszonnegyedik másodpercében… Olyan hang szól, ami Európától teljesen idegen, olyan felhangok, olyan time, olyan feel, olyan frazír, ami –nincs kérdés- Amerika! Fábián Juli rohadtul fekete.
Julit nem tudom besorolni semmilyen, számomra létező énekesnő-típushoz. Rengeteg stílusú zenét hallok éneklésében. Az öreg díváink, Ella Fitzgerald, Sarah Vaughan és a legmodernebb, legmocskosabb, legdögösebb fiatal blues és r’n’b énekesek ugyanannyira jelen vannak hangjában, technikailag és stílusilag egyaránt. Az a rengeteg játék, humor, vidámság, rengeteg szín, ahogyan megközelít egy mára már teljesen klasszikussá (mondhatni elcsépeltté) vált számot, olyan üdítően hat hallgatóira (a tapsokból is ítélve), ami ritka manapság itthon.
Juli munkásságát elég jól ismerem, a Barabás Lőrinc Eklektric lemezeket kívülről tudom, a Jazz Riff „Honey and Chili”-jét szintén. Valószínűleg megszoktam már Julit zenekarral együtt szólni, és épp ezért hiányérzetem van. Hallatszik, hogy pár helyen tudnák még mindketten tovább fokozni az íveket, stb, de itt mutatkoznak meg a zongora-ének duó zenekarhoz képest szegényesebb dinamikai lehetőségei.
Sárik Péter az énekesnők álma... Akikkel eddig zongoristákról beszéltem (énekesekkel), mindenki sikoltozott, ha szóba hoztam Sárik Pétert. Ez a lemez igazolja őket. Iszonyúan ritka figyelemmel és gyors reakciókkal kíséri Julit. Teljes teret enged, nem akar előtérbe kerülni, ha nincs rá szükség. Ő maga „A Kísérőzenész”. A szólókról meg ne is beszéljünk… (Pláne, hogy nem értek hozzá.)
Egyszóval: üzenem a hozzám hasonlóan kezdő énekeseknek és zongoristáknak: ezen a lemezen keresztül lehet megtanulni minden olyat, amit egy iskolában sem lehet igazán tanítani! Vegyétek!
