Ágoston Béla: Ágoston Frió - Parázsszőnyeg 2011. szeptember 05., Dr. Gregorits János
Ágoston Béla (szaxofonok, hegedű, jamaicai steel-drum), Hock Ernő (basszusgitár, bőgő), Ajtai Péter (bőgő) és Szegő Dávid (dob) hozták létre ezt a 17 számot tartalmazó albumot. Hét szerzeményre vonatkozóan a kollektíva és Ágoston szerepelnek szerzőként a borítón. Fennmarad a kérdés, hogy kihez tartozik akkor a maradék tíz? Feltételezem, hogy azok mind kollektív improvizációk. (De mivel nem a szerzők személye, hanem a muzsika minősége a fontos, ennek amúgy nem tulajdonítok különösebb jelentőséget.) Szenvedélyes, néha metallikusan kemény, néha játékosan oldott zenét hallunk, szokványos kötöttségek nélkül. Szándékosan kerültem, hogy kimondjam ezt a két szót: „free jazz” (pedig innen eredeztethető a játékos névválasztás Frió, vagyis Free Trió! – a szerk.), mert ez a meghatározás ma már inkább konfúziót kelt, semmint eligazítást ad. A trió zenéje rendelkezik saját identitással, mind a tizenhét darab ugyanabban a stílusvilágban mozog, függetlenül az egyes számok tempójától, vagy hangulatától. A muzsikusok egymással kommunikáló pólusokként működnek, ahogy valamelyiküktől elindul egy impulzus, azt a másik, majd a harmadik mindjárt transzformálja, így folytonosan új minőség jön létre. Ismerve a közönség ízlésének fő irányait, biztos vagyok benne, hogy ez a fajta zene a mainstream-hallgatóknak aligha tetszik majd, de ez se baj, már rég túl vagyunk ezen a problémán. A jazz sokféle. Azt viszont mindannyiunknak be kell látni, hogy minden zenei stílus a művészi kifejező-eszközök fajtáihoz tartozik. Ha a „klasszikus” értelemben vett, kötött harmóniai struktúrán alapuló improvizációt express-komponálásnak tartjuk, akkor a kötetlen zene méginkább az, mondják akár kaotikusnak. Ennek elismerését mindenek előtt a jazz-közösségtől várhatjuk el. A zenészek teljesítményeit illetően nyugodtan jelentem ki, hogy valamennyien azonos színvonalat nyújtottak: jót. Ugyan a basszistákat illetően a borító bizonytalanságban hagy minket afelől, hogy a két bőgős közül melyik, mikor, van soron – a basszusgitárnál nincs probléma, mert csak egyikük játszik rajta – de végül ez sem megy a zene rovására.
