In memoriam Mohai Győző (1967-2016)

Megint szomorú hír érkezett: július 11-én szívinfarktusban elhunyt az egyik számomra legszimpatikusabb, egyéni hangú dobos, Mohai Győző. Még 50 éves sem volt.

Én a 80-as évek óta ismertem a munkásságát, mert a Faxni együttes lemezeit még bakeliten hallgattam, és bár nem sokat tudtam róluk, de hogy fantasztikus zenészek, azt rögtön hallottam. Bár rockzenét játszottak, a hangszeres tudás és a hangszerelés messze túlmutatott a műfaj keretein. Mohai Tamás (Győző bátyja) gitárjátéka, éneke és a szövegei, csak az akkor berobbanó Police zenekarhoz volt mérhető. Győző játéka szigorú, feszes, nagyon világos és intelligens, nekem Steve Gadd stílusa ugrik be, de csak a felfogás miatt. Mindketten rendkívül magas színvonalon játszottak populárisabb zenei környezetben is. Berki Tamás „A híd” című lemezén fedeztem fel a Mohai nevet a Faxni lemezek után, már a 90-es évek legvégén. Ezen a szerzői lemezen Győző és Tamás a funk, rock, sőt rap mellet a hagyományos, swing alapú jazzben is remek teljesítményt mutatnak Horváth Plutó József és Tóth Viktor társaságában. Győzőt élőben 2013-ban láttam Székesfehérváron, fantasztikus eleganciával játszott. Vörös Tamással a Hang-Szín-Tér iskola művészeti igazgatójával is ekkor ismerkedhettem meg Anna lányom jóvoltából, aki akkor az iskola tanulója volt. Vörös Tamás is tagja volt egy időben a Faxni zenekarnak, tőle kaptam egy DVD-t, remek anyaggal már MVM trió néven, jazz-rock anyaggal. Ekkor fedeztem fel egy régebbi anyagot is a Youtube-on (https://www.youtube.com/watch?v=ouTLrbL9oNg), ahol az MWF Quintet mutat világszínvonalú teljesítményt. Ezen a felvételen meg lehet csodálni a fiatal Mohai Tamás és Winand Gábor (mint szaxofonos) egészen parádés szólóit is, de Győző  rendkívül dinamikus dobolását és Vörös Tamás bőgő játékát is. Az égi zenekar megint gazdagabb lett egy rendkívül profi zenésszel, mi pedig szegényebbek lettünk egy remek emberrel.