Búcsúszimfónia
A Lamantin Fesztivál utolsó estéjére a szombathelyi Fő téren felállított sátorban került sor.
Elsőként Urbán Orsi triója játszott, az énekesnő zenésztársai Révész Richárd (zongora) és Perger István (ütőhangszerek) voltak. A koncerten latin számok hangzottak el, igazi nyáresti hangulatot varázsolva az éppen kezdődő éjszakába. Orsi karakteres hangja, mély zeneisége és színészi képességei együttesen rajzolták meg a történeteket, melyhez a zongora teljes zenekarként csatlakozott, s az egészet gazdagon fűszerezték a különféle ütőhangszerek is. Nagy élvezettel hallgattuk a nagyszerű hangversenyt, és sajnálattal állapítottuk meg az utolsó szám címével, hogy a műsor csak „Egy szippantás a jóból”…
A második részben Piotr Baron Quintetje lépett színpadra: a lengyel szaxofonos- zenekarvezető mellett Hans-Peter Salentin trombitált, Michal Tokaj zongorázott, Maciej Adamczak bőgőzött és Lukasz Źyta dobolt. Műsoruk mindösszesen három terjedelmesebb darabot foglalt magában, amelyek a kortárszenei improvizációkkal mutattak erős rokonságot. Az első szám a semmiből születő dobszólóval indult, és a hatalmas ív végén indult aztán a téma, mely nagy szabadsággal bánt a hangokkal, építőelemekkel. A másodikként elhangzó „Awakening” sokkal egyszerűbb, dallamosabb karaktert hozott, mintegy lassú tételként folytatva az együttes műsorát. Stanisław Moniuszko, lengyel zeneszerző „Agnus Dei” témája adta a harmadik improvizáció zenei alapját, amely – keretbe foglalva a koncertet – ismét mozgalmasabbnak és szabadabb stílusúnak mutatkozott. A zenészek virtuóz technikával és gazdag fantáziával építették szólóikat, szép perceket okozva ezzel a stílus kedvelőinek.
A fesztivál záró felvonása is elérkezett, melynek francia főszereplői voltak: Stéphane Belmondo (trombita), Thomas Bramerie (bőgő) és Alex Freiman (gitár). Belmondo zenei világának fontos alakítója volt találkozása és hosszas munkakapcsolata Chet Baker-rel, melynek Baker 28 évvel ezelőtti hirtelen halálával szakadt vége. Belmondo most érezte elérkezettnek a pillanatot, hogy életének erről a fontos periódusáról megemlékezzen: elkészült a „Love for Chet” című album. Erről hallottunk számokat a koncert első felében. A dob nélküli, finom hangzás és a nagyszerű játékosok remeklése igazi klubhangulatot hozott a sátorba. Tovább fokozódott a csoda, amikor Belmondo a színpadra hívta régi kedves zenésztársát, Winand Gábort, aki a „Body and Soul”-t énekelte, miközben a muzsikusok egyik ámulatból a másikba esve figyelték minden rezdülését. A hátralevő időben elhagyták Chet-et és néhány saját témával zárták az est programját. A fesztivál ezzel a kicsit csendesebb, de nagy sikert hozó koncerttel fejeződött be.
A búcsúszimfónia sajnos a közönségre is igaz volt: a sátorban a fő műsoridőre is csak nagyjából félháznyi érdeklődő gyűlt össze. (Vaéószínűleg a hazánkra tört afrikai hőség miatt!) Az elmúlt években mindig tömeg jellemezte a nagy koncerteket – idén, ezen az estén nem sikerült ezt hozni. A jelenlevők élvezték a koncerteket, értőn fejezték ki tetszésüket, csak az intenzitás volt alacsonyabb a megszokottnál. Reméljük, jövőre ismét találkozunk Szombathelyen, újból megtöltve a teljes nézőteret. Köszönjük a XVII. Lamantin Fesztivál minden eseményét!
