Harmadik megnyitó
A „nulladik napi” gospel-koncert és a tegnapelőtti tábornyitó tanári koncert után tegnap a Lamantin Fesztivál is hivatalos kezdetét vette. Ezen alkalomból a Bartók teremben gyűlt össze a szombathelyi jazzszerető közönség, ahol három „egyfelvonásos” került színpadra. A szerkesztő jó ízléssel választotta ki az est szereplőit: három külön világot láttunk, amely mindegyike a maga nemében nagyszerű, ahol öröm létezni.
Elsőként a Loop Doctors nevű formáció játszott. Romhányi Áron és Szendőfi Péter 10 éve működik együtt ezen név alatt és írják modern hangzású, sok elektronikus effektet használó kompozícióikat. A koncerten Szentpáli Roland volt a harmadik társuk, aki virtuóz tubásként sok műfajban mozog otthonosan a régi zenétől a jazzig – a Loop Doctors-szel is hosszú ideje zenélnek már. Az együttes hangzását meghatározza a dob, Szendőfi Péter a nagy szereléssel és intenzív játékával is biztos alapot ad. Romhányi Áron sok effektet használ, rap-el is, Szentpáli Roland viszont csak akusztikusan vesz részt a produkcióban. A létrejövő zene nagyon erős, gyors karakterű, vibráló; lendületes kezdetet adott az estének.
A második felvonásban az eddigi szárazabb hangzással szemben megjelent a „romantika”: szép, nagyívű dallamok, változatos, színes harmóniák jellemezték az Új Equinox együttes számait. Márkus Tibor (zongora) zenekarának magját Csuhaj Barna Tibor (bőgő) és Jeszenszky György (dob) adták, hozzájuk csatlakoztak a kompozíciókban szükséges további zenészek: Kovács Linda és Eszes Viktória énekesek, valamint Zana Zoltán és Jász András szaxofonosok – így alakultak ki a quartet és a szeptett közötti felállások. Az elhangzott művek egy kivételével (melyet Jász András jegyzett) Márkus Tibor szerzeményei, és korábbi, illetve éppen készülő CD-jükről valóak. A sokféle stílus elemeit ötvöző, gazdag hangzásvilágú számok nagy sikert arattak a közönség soraiban.
A harmadik felvonás elején komótosan besétált három öltönyös úriember, helyet foglaltak hangszereiknél és hátradőltek. Kezdetét vette a jutalomjáték. Csík Gusztáv triója az Oscar Peterson neve fémjelezte elegáns, klasszikus jazzt hozta. A műsor túlnyomórészt standard-ekre épült, a több évtizedes tapasztalat azonban sohasem tette rutinossá az előadást. Ellenkezőleg: a korábbi eljátszások azt a fölényes biztonságot adták a zenészeknek, amire támaszkodva folyamatosan incselkedhettek egymással. A dobos Alvin Queen végigmosolyogta az egész koncertet, csillogó szemekkel figyelte a zongorista Csík Gusztávot, azonnal lereagálva annak minden rezdülését. Reggie Johnson bőgős fantasztikusan kísért, és a szólói is nagyszerűek voltak, ami kimért mozdulatait elnézve még félelmetesebb élmény. Csík Gusztáv mesterien zongorázik, bámulatosan keveri a zenei színeket, és kiváló kommunikációval tartja össze együttesét. A trió mindhárom tagja virtuóz, invenciózus muzsikus, zenéjüket áthatja a szeretet, a humor, és még most is alig várják, hogy végre hangszereikhez ülhessenek. A közönség érezte ezt a múlhatatlan vágyat, a koncert végén felállva, vastapssal köszönte meg a produkciót és nehezen engedte el a ráadások után a zenekart.
