JazzMa - Hírek - Tanári körök

Tanári körök

2016. június 21., Németh Márta

Nehéz feladat a Lamantin tábor tanárainak koncertjéről írni. Egyrészről igen bonyolultra sikeredett a forgatókönyv: szinte minden felkonferált produkció közben érkezett további vendég a színpadra, a teljes program tételes felsorolása telefonkönyvszerű (és kissé talán unalmas…) olvasmánnyá válna. Másrészről a sok szereplő és a sok műsorszám annyi jelzőt (annyi pozitív jelzőt!) igényelne, melyre Arany János lírája is kevés lenne. Harmadrészt, bár a tanári kar viszonylagos állandósága miatt többé-kevésbé ismerhetjük már művészi teljesítményüket, mégis sok-sok meglepetés érte a hallgatóságot, ami az este elhangzott „yeah”-k számából is pontosan mérhető volt. Megpróbálom mégis a lehetetlent.

Lakatos Ágnes konferálásában egy-egy tanár köré fűzte a produkciókat, így rajtuk keresztül következzen tehát a beszámoló.

Tóth Viktor együttesével kezdődött a koncert. A „Little Piece” és a „Highway Blues” ritkás szövésű szerzemények, de a Viktorra oly igen jellemző tűz minden pillanatban áthatja őket. A végét gyönyörűen lebegtették, a második darab kezdetét leginkább a színpadra lépő Spányi Emil érkezése jelezte, mint ahogyan a befejezéskor se tudtuk, mikor is kell elkezdeni tapsolni… De egyszer sajnos véget ért ez a dal is.

Friedrich Károly köré csoportosult a másodikként fellépő zenekar, akiknek előadásában két számot hallhattunk. A „Bit of Heaven” című szerzeményben Gyárfás István (gitár) és Elek István (szaxofon) játszott, majd a „Blues on a Down”-ban Fekete-Kovács Kornél trombitaszólójával bővült a körök száma. A Voice and Bass Lakatos Ágnes (ének) és Csuhaj Barna Tibor (bőgő) duója. Saját repertoárjuk egy balladája után Spányi Emillel, Elek Istvánnal és Jeszenszky Györggyel kiegészülve ’hét lépéssel közelebb kerültünk a mennyországhoz’ (Seven Steps to Heaven), ez a lendületes standard is erőteljesen hozzájárult az est egyre fokozódó hangulatához.

Spányi Emil és Elek István maradt a taps után a színpadon, és talán a koncert legintenzívebb kamarazenélésének lehettünk boldog szem- és fültanúi az elkövetkező percekben. Nesztor Iván három arcát is megmutatta saját szerzeményeiben: A „Gyenge dolog” című számban (mely Gyenge Lajosnak íródott) gitározott, a „Szaladjunk”-ban előkerültek a furulyák és a népzene, míg a „Történet”-ben a doboknál foglalt helyet. És játszott is rajtuk – bár csak a csattanós mese elhangzása után. Az este egyetlen szólószáma következett, Winand Gábor előadásában. A szabadabb, virtuóz énekes bevezető után saját zongorakíséretével folytatódott a produkció, mely igen nagy sikert aratott.

Márkus Tibor, a tábor művészeti vezetője örömmel konferálta fel Fekete-Kovács Kornélt (trombita), aki a tábor és fesztivál vendégelőadója volt a mai napon. Egy korábbi, közös lemezükről játszottak el két homage-t, „Song for Chet” és „Mr. W. M.” címmel. Elegáns gesztusként az est utolsó számaként kerültek sorra a tábor új tanárai és tanársegédei. Palágyi Ildikó egy balladát énekelt kíséretükkel, majd egy instrumentális számmal, a „So What”-tal zárta a koncertet Gotthárd Mike (gitár), Takács Donát (basszusgitár), Kárpáti Benedek (dob) és Vikukel Dániel (zongora).

Bár nem kaptak külön „zenekart”, de gyakorlatilag végigjátszották az estét a ritmusszekció tanárai: Csuhaj Barna Tibor (bőgő) és Jeszenszky György (dob). Nem csak biztos alapot adtak a kollégáiknak, de nagyszerű szólókkal is gazdagították az est programját.

Mint ahogy mindenki értékes résztvevője volt a koncertnek. Figyelem, virtuozitás, játék, humor – mind-mind fontos elemei a minőségi jazznek. A táborlakók jó példát kaptak, amit keddtől az órákon a gyakorlatban is kipróbálhatnak a tanári kar vezetésével.