Egy kis fűszerrel ... a Szabó Dániel Quintet Nagykanizsán

Mivel is lehet legjobban egy fárasztó munkanap után kikapcsolódni? Nos, a jazzmuzsika erre kiváló! Főként, ha az ember olyan kuriózum zenészekkel teheti meg mindezt, mint akik a Szabó Dániel Quintettet alkotják.

A kis késéssel induló koncert az együttes vezetőjének, Szabó Dánielnek üdvözletével és felvezetőjével indult, ahol kiderült, hogy a zenész milyen jól emlékszik arra, hogy mikor és melyik formációval lépett már fel kis városunk színpadain.

A felvezetés után máris a hangszerekbe csaptak a zenészek, és már az első fél perc után érezhető volt az az egyedi milliő, ami teljesen megkülönbözteti a zenéjüket a többi jazzformáció munkásságától. Mint tudjuk, az együttes vezetője gyermekkora alatt elég erőteljesen szívta magába a közép-európai kultúrkörök tradícióit, melyet az Amerikai Egyesült Államokba való kiköltözése után a helyi hatásokra kissé átgyúrt, természetesen érzékenyen ügyelve arra, hogy sohase felejtse el azokat a zsinórmértékeket, melyek megmutatják, hogy honnan is jött, s mi az igazi hazája. Egyéni hangvételű standard feldolgozásaiban és saját műveiben könnyen felismerhetőek ezek a sokszínű hatások, többek között népzenei és klasszikus komolyzenei motívumok tarkítják az amúgy remek jazz kompozícióit. A dalszerző-kompozista egyedi világszemléletét híven tükrözi az a fajta játékosság, amivel a sokféle stílust képes szabadjára engedni a dalaiban, mindezt azzal a finomsággal vegyítve, hogy a magvas alapot képes a klasszikus jazzformákkal érzékenyen vegyíteni.

Aki már járt jazz koncerten, jól tudhatja, hogy a Móricz Művelődési Ház szokása, hogy felajánlja a fellépő zenészeknek, hogy ha szeretnék, akkor akár a 0. sorban is játszhatnak, nem szükséges a színpadot használni. Ezt a fellépők jelentős része szívesen fogadja, hiszen így kevesebb fényben, s a közönségtől erős karnyújtásnyira, azonos magasságban, kicsit bensőségesebb kapcsolatot alakíthatnak ki a hallgatósággal. Nos Dánielék is így tettek, a színpad helyett a nézőteret választották, és fergeteges koncertet adtak. Mondani sem kell, ezt nem nehéz, ha valakinek olyan zenésztársai vannak, mint a két szaxofonos Bacsó Kristóf és Zana Zoltán, az alapot biztosan szolgáltató Szandai Mátyás a bőgőnél és Juhász Márton a doboknál. A szaxofonos szekció szólóinál érdekes élményt adott, hogy a két, eltérő hangmagasságú szaxofon milyen élvezetesen tud együtt játszani, egymást erősíteni, néha játékos vitákba, harcokba belemenni, s persze a szólókban hatalmasakat brillírozni. Természetesen nem lehet elmenni Szandai Mátyás bőgőszólamai mellett sem szó nélkül, hiszen az emberes méretű hangszer igencsak kezes bárányként működött közre a zenész kezei között a koncert egészén át. A doboknál és egyéb ütőhangszereknél pedig Juhász Márton hozta, amit egy ütős szekciónak kell: a pontos ritmust, a megfelelő dinamikát, mindezt úgy, hogy az egyéni ízét belecsempézte, a már amúgy is rendesen megfűszerezett dalokba.

Az idő pedig fénysebességgel járt, s a koncert sajnos befejeződött. Órámra pillantva az örök igazság jutott eszembe: „Hiába, jó társaságban repül az idő!”

Igazán köszönjük a remek koncertet, a kellemes estét!

Dallista:

1. Ütközés

2. Lebegés

3. La plage

4. Gyermektánc

5. My Favorite Things

6. Bossa Nova