ADYTON Együttlét – 5. nap

A nagymarosi Szabados György szellemiségében fogant „tábor” első napjáról az egyik főszervező, Molnár Csaba küldött imént rövid beszámolót, amit Ekési Orsolya fotóival ékesítek! – A szerk.

Péntek

A csütörtöki jelentésben azt írtam: "Bogi mosolygós lénye visszautazott Bécsbe." Igen ám, de csak másnap délután, azaz pénteken, de erről kicsit később ejtek szót.

A csütörtök esti koncerten kettejük produkciója Ilkával rendkívül izgalmasra sikeredett. A folyóparton készültek fel szinte titokban. Saját és Szabados szövegeket, verseket dolgoztak fel. Kész dramatizált kisjelenetben, már-már párbeszédes formában mutatták meg, hogy a szabad zenében magabiztosan mozognak. Képesek a zene-szöveg-ének megszokott keretein kívül, érzékeny és működő zenei egységet alkotni.

Míg a lányok új utakat próbáltak ki az éneklés terén, addig az ütős szekcióval Miklós Szilveszter dolgozott. (Makkai László, Katona Márton, Lukács Péter, Gál Attila és Őri Kiss István.) A pontos tempó tartás gyakorlása, a poliritmiák egymásba ölelkező találkozásainak megtapasztalása volt terítéken.

Ígéretéhez híven Stevan Tickmayer is visszatért az egynapos távollétből. Csatlakozott a Pozsár Máté vezette billentyűs műhely munkájához. (Becsey Zsuzsa, Vajda Bence, Illés Benjámin.) Szintén itt csiszolta - amúgy magas szintű tudását - Ségercz Ferenc sepsiszentgyörgyi furulyásunk.

A bőgősök sokat gyakoroltak a diófák árnyas lombjai alatt. (Magyarkúti Balázs, Szabó Kristóf Márk) Benkő Robival a szólók felépítésének és az utolsó hang fontosságának, játszásának elmélyült tanulmányozása zajlott.

Ebéd után megejtettük az első csoportképes fotózást, mivel a beszámoló elején említett énekesnőnk távozása már elkerülhetetlen volt. Várták Bécsben. Egy titokban elkészült személyre szóló emléklapot és egy Szabados György CD-t nyomtunk a kezébe útravalóként.

A délutáni próbák közben Szabados Jutkával és Ördög Gáborral előkészítettük a Mester csodaszép kertjét az esti koncertre.

A vacsorát rövidre fogtuk, mert este hétkor el kellett kezdenünk az emléktábla előtt elhangzó meditatív énekzenét, hogy a végén - a szintén titokban megszerzett - fehér galamb felröpülhessen még fél nyolc előtt.

Tisztelgésünk után Gyuri bácsi kertjében folytatódott a szabad zene illő visszafogottságú szárnyalása.

Már az előző napokon is észlelhető volt, mintha kissé többen lennének az esti koncerteken. Itt a kertben pedig bizonyossá vált, hogy egyáltalán nem lett elég a kikészített sok-sok szék és pad.

Természetesen késő éjszakáig folyt a beszélgetés. Valamikor - a csendes, csillagokkal kivarrt égbolt alatt - a Sigil felé tartva meghúztuk Geröly Tomi körte pálinkáját is.

A szombati beszámolóban majd említést teszek Sánta István Csaba fotográfusról és a 2002-ben tartott New York-i free jazz fesztiválról.

Közben kaptam néhány fotót Bognár Feritől. Olyan jók, hogy az időrendet felrúgva elküldöm őket, lesz, ami lesz.