Exkluzív interjú Elek Istvánnal 60. születésnapja alkalmából

Pistával kb. 21-22 éve vagyunk haverok, így szinte természetes, hogy én készítettem vele a kerek évfordulós interview-t, you know!

1) Először is engedd meg, hogy 60. születésnapod alkalmából sok minden jót kívánjak Neked!

Köszönöm szépen Robi! Jól esik, hogy megkerestél!

2) Volt előzménye a családban a zenélésnek? Pláne a jazznek...

Nem, szüleim nem voltak zenészek, humán területen dolgoztak, a jazz pedig igazán távol állt Tőlük. Eleinte tőlem is, de erről majd alább…

3) Milyen zeneiskolákba jártál és kik azok a tanáraid, akikre szíves emlékszel vissza?

1961-től a XV. kerületi Radda Barnen utcai zenei általános iskolába jártam, oda egy meghallgatás (!) után kerültem, ott kezdtem klarinétozni később 1966-ban, tanárom Bakos József volt, aki hála az égieknek 80 felett is jó egészségnek örvend, januári BJC-s koncertemre el is tudott jönni. 1969-től a Bartók Konzi klarinétszakára kerültem, Vécsey Istvánhoz (Ő, sajnos már régen nem él…), azt is mondhatom, hogy ott találkoztam először a jazz-zel, még ha nem is direkt módon: tanáromhoz jártak (ill. néha nem!) az akkori jazzkonzis szaxofonosok. Sokszor várta Őket hiába és kissé ingerülten mondta nekem: „megint nem jött a jazzista!” Hát így találkoztam én a jazz-zel… 1973-tól a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola Tanárképző Szakára nyertem felvételt, ahol Mihálcz Gábor volt a főtárgy tanárom. (Még sehol a szaxofon!) Még az általános iskolában kerültem Gergely Gyula karnagy (aki egyébként rézfúvóst is oktatott ugyanott) fúvószenekarához, barátaimmal konzisként és főiskolásként is visszajártunk. Egyik vasárnap délelőtti próba után Ő mondta: kapott a zenekar néhány szaxofont, ha úgy gondolom, akkor válasszak egyet és használjam. Altszaxofon volt, 1974 tavaszán vettem kezembe ilyen hangszert, akkor voltam I. éves főiskolás. Barátaimmal kis fúvós együttest (trombita, szaxofon, harsona) alakítottunk, ami azt jelentette: Chicago, Blood Sweat & Tears számokat írtunk le, gyakoroltuk, csak úgy magunknak (természetesen csak a brasst). Bátran szaxofonozgattam magamnak, de még igazán a fogásokat sem tudtam rendesen, nem hogy a „jazz-zes szájtartást”. Egy másik ismerősöm, aki már a Jazztanszakra járt, mutatott a lakásán egy felvételt: a mai napig emlékszem, Charlie Parker-től a „Scrapple from the Apple” volt. Már a téma is sokkolt, hát még az improvizáció. El nem tudtam képzelni, hogy így is lehet ezen a hangszeren játszani. Ettől kezdve tudatosan kezdtem keresni a jazzadásokat a rádióban: Magyar Rádió, VOA Europe Willis Conover-rel, fel is tudtam ezeket venni, nem számított, hogy sípolt a rövidhullám… Egyre inkább úgy éreztem, ez az a stílus, amit igazán szeretnék játszani, így a főiskola utolsó évében 1976-ban nagyon bátran megpróbáltam a Jazz Konzit. Fel is vettek (Dresch Misivel és Lakatos Tónival), ám közben elvittek 16 hónapra katonának (budapesti zenekarhoz kerültem szerencsére!), Gonda János Tanár Úr megígérte: „felmentetni nem tudom Pista, de tartjuk helyét!”.

4) Jártál jazzkonziba? Ha igen, ott ki okított?

1977-ben kezdtem Siliga Miklósnál. 1980-ban végeztem, közben már Miklós javaslatára (akivel össze is barátkoztunk – a tanári tisztelet megtartása mellett) én tanítottam a kötelező klarinétot (néha tényleg nem jöttek a jazzisták!).

5) Hogy indult muzsikusi pályafutásod? Egyből jazzegyüttesekben játszottál, vagy voltak pop kalandozások is?

Természetesen előbb pop zenekarok voltak, még a jazzkonzi előtt 1975-től, előbb említett fúvós barátaimmal: Pannónia, Androméda, ez utóbbival az akkori Ifjúsági Parkban is játszottunk a számos vidéki és budapesti fellépések mellett. A konzi alatt ezzel a kórussal az akkor elég híres Sprint együttessel léptünk fel (Komár Laci, Judy Faragó István, Benkő Robi!). 1978-ban kerültem be Deák Tamás Big Bandjébe, ami egy álom beteljesülése volt, nagyon szerettem volna nagyzenekarban játszani.

6) Tudom Rólad, hogy egy időben többet hajóztál, mint Kolombusz Kristóf... Abba a körfogásba hogyan kerültél bele?

Siliga Mikit kérdeztem: mit tegyek, mert hívtak a Fővárosi Nagycirkusz zenekarába. Ő azt mondta, próbáljam meg, ha nem jön be, akkor váltsak. Itt is nagyzenekar működött akkoriban, jó kis állóképességi lecke volt, de szerettem. Ekkoriban ismerkedtem meg olyan zenészekkel, későbbi jó barátaimmal, akikkel kvintettben először Japánban (magyar cirkusz turné), majd Norvégiában, Svájcban, Finnországban, skandináv komphajókon játszottam úgy nevezett vendéglátót 1982-től 1990-ig. Természetesen nem egyhuzamban, 1984-ben pl. a Korál együttes új lemezén játszottam és a turnéztam velük akkor nyáron is.

7) És mikor úsztál ki a partra?

A vendéglátó időszak magyarországi szüneteiben itthon is dolgozgattam, a már említett Korál mellett pl. az akkor induló Rock Színházban, ahova Muck Feri barátom hívott. Ő sokszor mondta nekem: „gyere haza végleg, csinálunk egy jó funky csapatot!” Halogattam a döntést, de 1989 végén egy hosszabb itthon tartózkodás alatt tényleg összejött a Besenyő Blues Band.

Itt a fúvós kórus nagyon erős volt (Csizmadia Gabi, Mákó Miki, Galyas Laci, Muki, Pados Zoli), sok pop lemezen játszottunk a 90-es években (a kezdő „lökést” Orszáczky Jacky első hazatérésén adott PeCsa-beli koncertjén való közreműködés adta 1991 nyarán). Aztán jöttek a nagy bulik: Demjén Rózsival, a Metróval, az LGT-vel. A Besenyővel még egy Popfesztivált is megnyertünk Muki dalával (Öreg járgány szivatóval indul) 1993-ban.

8) Igazándiból én csak az 1990-es évek elején kezdtem felfigyelni Rád. Előbb Fusio-ztál, majd mérhetetlen mennyiségű Tea-t fogyasztottál...

Egyénileg is kezdtek újra megismerni, a Fusio-ba 1992-93-ban kerültem, először Mukit helyettesítettem, aztán, mivel Neki sok egyéb munka mellett már nem jutott idő a Fusio-ra, én lettem az állandó tag. Azóta is nagy örömmel játszom itt. A Tea-ba is egy helyettesítés (Zsömi) után kerültem 1994-ben. (Ezzel a 3 zenekarral kaptunk eMeRTon díjakat egyébként.)

9) Beszélj egy kicsit a Budapest Jazz Orchestra-s évekről! Oda kinek az invitálására kerültél? És meddig tartott a romác?

2005 őszén keresett meg Schreck Feri, hogy elvállalnám-e a zenekar művészeti irányítását, mert akkor Fekete-Kovács Kornél új big band-et alakított és vezető nélkül maradtak. Megtisztelő volt a felkérés, egy kicsit új volt a kottapultok másik oldalán lenni, de 5 szép évet, sok felejthetetlen koncertet, fantasztikus vendégszólistákat láthattam belülről, dolgozhattam velük (pl.: George Duke, Kevin Mahogany, Ed Neumeister, hogy csak néhány nevet említsek).

10) Mióta flörtölsz a Tatabánya Big Band-del?

2011 márciusa óta dolgozom a zenekarral, az idő tájt volt hallgatónk az egyetemen azóta master diplomát az idén megszerző Ludányi Tamás, kinek papája (szintén Tamás) a Tatabánya Big Band vezetője kért fel művészeti irányításra. Itt azért nem olyan sűrű a program, de a Tatabányai Tavaszi Fesztivál állandó fellépői vagyunk, neves magyar énekszólistákkal (Szulák Andrea, Falusi Mariann, Micheller Myrtill, Urbán Orsi, Berki Tamás).

Úgy érzem, jó csapat van ott, több zeneiskolai tanárral, fiatal jazztanszakosokkal, a rutin és a fiatalos lendület jellemzi a zenekart, hallható a folyamatos fejlődés az együtt játékban, a swingelésben, a repertoárban. Remélem, még szükség lesz rám a jövőben is!

11) És a hatodik X felé közelítve végre megalakítottad az Elek István Quartet-et. Kik a tagjai és miért épp ők?

Mindig „alkalmazott” zenész voltam az együttesekben (nagyon kényelmes volt, szeretek különböző emberekkel, más-más stílusokban játszani), a feleségem (Kati, aki a menedzserem is) „unszolására” fogtunk bele ebbe a „vállalkozásba”(szörnyű  így írni egy zenekarról, de manapság ez már csak ilyen: kaland is egyben…).

Weisz János zongorázik (ő a klasszikus vonalat képviseli, bár Szabó Daninál is tanult), Molnár Péter bőgőzik (a BJO-ban volt, amikor odakerültem, nagyon stabil tempóval rendelkezik és „jó fazon”, koncertek utáni mondása: „ez jó móka volt!”, de azért teljesen komolyan csinálja…), Cseh Balázs dobol (az egyik legtöbbet foglalkoztatott ütős, örülök, hogy ez is belefér neki, jó groove-val, kitűnő dinamikával). Fél éve játszunk ezen a néven, szerencsére sok koncertünk volt (a szűkös magyar lehetőségekhez képest), sok vendégszólistával: Gyárfás Pisti (fő emberünk, azt is mondhatnám: vele tökéletes a csapat), Fekete Pisti, Rieger Attila. Közelgő fellépéseinken Pocsai Kriszti és Korb Attila lesznek velünk.

12) Nekem nagyon tetszik, ahogy baritonozol. Emlékszel a napra, mikor szerelembe estél vele?

A pontos napra nem, de úgy 1981 táján Muck Ferivel és a bajai Fórum együttessel lettünk Komár Laci kísérői. (Akkor kezdte szólóénekesi pályáját.) Ott baritonoztam először (kölcsön hangszerem volt, a cirkusz zenekarának egyik kitűnő szaxofonosáé volt  a hangszer – hadd írjam ide a nevét: Lamster László), Muki tenorozott, rock’n’rollokat énekelt Laci. A Besenyő megalakulásakor a funky és rhythm’n’blues számokhoz úgy éreztük, kell a bariton és akkor vettem egy sajátot. Azóta használom színházi munkákban, de pl. a 2 évvel ezelőtti LGT koncerteken 70°%-ban baritonon játszottam. A saját zenekarban is egyre gyakrabban kerül a kezembe, különösen, hogy Duke Ellington-os programunk is van Gyafival.

13) Hogyan ünnepled 60. születésnapodat? I mean, hol lépsz fel a közeljövőben?

Szerencsére fellépésekkel ünnepelek: 17-én Bölcskén játszunk a helyi Szent András Kastélyban, másnap 18-án Balatonbogláron a hagyományos Jazz és a Bor Fesztiválon, mindkétszer az említett Ellington-műsort adjuk elő Gyafival. Tervezünk egy igazi 60-as ünnepet, szeptember 30. lesz a dátum, a helyszín a BJC, sok vendéggel (régi tanáraim, muzsikustársaim, barátaim). Szervezem a programot, ami egyébként nyilvános is lesz, meg zártkörű is, menedzserem, aki a drága feleségem, vállalta a zenén kívüli feladatokat.

Elnézést kérek, hogy ilyen hosszúra sikeredett ez a riport, de annyi minden jó ért engem ez alatt a 60 év alatt (40 év szaxofonnal!), hogy megpróbáltam a főbb eseményeket elmondani és sajnálom, hogy ez is csak töredéke annak, amit én kaptam a jazz zene és a zenész kollégák által eddigi életemben. (Bővebben majd – reményeim szerint - szeptember 30-án! Mindenkit szeretettel várok akkor is!)