SZŐKE NIKOLETTA 30 + 2

Tíz éve ünnepeltük első igazi nemzetközi sikerét, amikor a 2005-ös Montreux Nemzetközi Jazz Fesztivál világvetélkedőjén első díjat kapott, és a közönségdíjat is elnyerte. Tíz év nem nagy idő, de Szőke Nikinek éppen elég volt arra, hogy a bíztató kezdet után megalapozza karrierjét, üstökösből állócsillaggá váljon. Meghódította a honi és a határainkon túli közönséget, most éppen Japánban tarol az ott kiadott lemezével. Tavaly indította 30 + 1 születésnapi koncertsorozatát, így most májusban is vele ünnepelhettük a plusz kettőt, a helyszín akárcsak egy éve, a Budapest Jazz Club volt.

A quartet változatlan összeállításban lépett fel. Szakcsi Lakatos Róbert (zongora), Barcza Horváth József (bőgő) és Juhász Márton (dob) egy igazi dögös felvezetővel fogadta Nikit a színpadon. Rögtön fölforrósodott a hangulat. Ezt a hőfokot az ünnepelt a koncert végéig csak fokozta. Nem csak énekesi teljesítményével ragadott magával, profi módon töltötte ki a pódiumon a „holtidő” minden percét. Én, mint közönség, szeretem, ha foglakoznak velem. Nem gügyögve és túl jópofizva, mert nem vagyok leépülve szellemileg, nem mesterséges művigyorral, mert észreveszem, ha valaki nem őszinte. Örülök, ha beavatnak a műsor tartalmába, ha megtudhatok néhány kulisszatitkot, és ha látom, hogy az előadó derűje és humora belülről jön, az egyéniségéből fakad. Csütörtökön mindezt megkaptam, értelmes, szépen fogalmazott mondatokkal kifejezve. Az elhangzott dalok túlnyomó többségét a napokban Japánban kiadott vadonatúj CD-ről válogatták, de egy-két ismert régi szám azért elhangzott. A lemez már hazánkban is kapható, a koncert délelőttjén hozta a postás a szigetországból küldött nagy csomagot. A zene a jazz aranykorának hangulatát idézi, nem véletlen, hogy a felvételen ennek a korszaknak nagy tanúja, a 78 éves Jimmy Wormworth dobolt, aki egyenesen New York-ból érkezett a stúdióba. Azt, hogy nem csak az örökifjak, de a fiatalok is tudnak jól swingelni, Juhász Márton bizonyította élőben a BJC színpadán. Vörösre tapsolhattuk tenyerünket természetesen Szakcsi Robi és Barcza Józsi szólói után is. A standard feldolgozások mellet egy gyönyörű, gospel ihletésű magyar dal is bekerült, duóban előadva Robival. Itt Niki drámai erejéből adott ízelítőt, úgy hogy egy gombostű földet érését is meg lehetett volna hallani, az ováció a végén szakadt ki a lélegzetvisszafojtva figyelő közönségből. A lent ülők kezét továbbra sem engedte el énekesnőnk, elmondta, ez az összeállítás róla szól, most nem hallgatott senkire, csak a belső énjéből sugárzó hangokra. Ezt a belső sugárzást sikerült kivetítenie, és mindenkit megfognia. Nikiből Nikoletta lett, a tehetség beérett. A jazz életformájává vált két gyermek nevelése közben is. Mint elmondta, a fellépés előtt a játszótérről vitte haza a gyerekeket, de a rivaldába lépve nem kell átalakulnia, itt is önmagát adja, a zene, a család együtt tartozik az életéhez, azt énekli, ami róla szól. Hangja csodálatos, stílusát megtalálta. A végén boldogan állhatott össze a fiúkkal megköszönni a szűnni nem akaró tapsvihart. A ráadás sem maradhatott el, sőt a ráadás ráadása sem. Erre férjével Barcza Horváth Józseffel jött ki, az ő bőgő kíséretével búcsúzott, a „Two of Us” című Beatles ballada feldolgozással. Boldog születésnapot, Nikoletta, sok sikert az új lemezhez! Magamnak szerényen csak annyit, remélem a 30 + 30–ról is tudósíthatok majd.

Egy biztos, szombaton este visszatérek a BJC-be, ahol Nikit a Balázs Elemér Group énekeseként láthatjuk.