Születésnap a Játszótéren (Euro-African Playground)

Önfeledt örömzenélést hallhatott csütörtök este a Budapest Jazz Club majdnem teltházas közönsége. A zenekarvezető Juhász Márton (dob) 27. születésnapjával egybeeső, buli hangulatú esemény igazi csemege volt az egzotikus ritmusok, világzenei elemek, különleges hangszerek és sokszínű fúziós muzsika kedvelőinek. Az, hogy jó haverság van a bandatagok között, látszott, illetve érződött az egész este folyamán, remek volt az összjáték, jól érezték magukat a pódiumon a zenészek, még a „Boldog születésnapot” is elhangzott a közönség támogatásával az ünnepelt tiszteletére.

Izgalmas hangzások zengtek a levegőben a rendhagyó felállásnak köszönhetően. A 9 tagú együttes 3 gitárral (ifj.Tóth István, Fenyvesi Márton, Gotthárd Mihály), basszusgitárral (Kiss Benedek), Fender Rhodes-szal (Tálas Áron), tenorszaxofonnal/fuvolával (Ávéd János), dobbal (JM), kongával és egyéb ütőhangszerekkel (Mogyoró Kornél), valamint ének, balafon, illetve djembe (Ibrahima Cheik Fall) segítségével szólalt meg. Álljon itt a szetlista is a változatos zenei tematika valósághű érzékeltetése érdekében:

Sounsoumba,  Siscontinues – Ou Cest Hip Hop, Inkulu Into, Kola Muna, Sly, Faran Tamba Aw Bissimilai, Dunia, The Bait, Renouveau, Three Girls Party, Subuhanalah, Dali, Mi Kple Dogbekpo.

Az elhangzó kompozíciók többnyire letisztult, egyszerű szerkezetűek voltak, kivéve néhányat, köztük a „Sly” Herbie Hancock-tól, amely egyben zenei csúcspontnak volt tekinthető, ebben szólt legegységesebben, leginkább összeszokottan a formáció. Képzett, technikás, kitűnő hangszeres tudású zenészeket hallottunk, mindazonáltal, mintha nem dolgozták volna ki eléggé minden nóta szerkezetét, időnként úgy tűnt, hogy ötletszerűen folyik csak a muzsikálás, talán érdemes lenne többet foglalkozniuk a hangszereléssel.

Ahol én ültem, a hangosítással nem volt minden rendben, összefolyt a sok hangszer, különösen a gitárok (lehet, hogy 2 gitár is elég lett volna?), az öthúros basszus tompán szólt, egyedül a mély H-húr hallatszott ki rendesen. Na, de ennyi elég is a kritikából, a színpadra varázsolt kitűnő hangulat mindenért kárpótolt.

Üdítő élmény volt a magyar koncerttermekben ritkán hallható afrikai, afro-amerikai, illetve reggae-re emlékeztető ritmusvilágú zenéket ilyen magas színvonalú interpretációban hallani. Ugyancsak ritkaság mifelénk, hogy valaki képes legyen ekkora sikerrel interaktívvá varázsolni egy koncertet, mint Ibro, az énekes frontember, azaz a közönséget a produkcióba belevonni, megtapsoltatni és megénekeltetni.

Gratulálok a jövő januárban 3 éves zenekar produkciójához, mint megtudtuk, az első lemez felvételei már elkészültek, remélhetőleg rövidesen napvilágot lát a korong.