Tóth Viktor Arura Trió lemezbemutató koncert (Opus Jazz Club, 2014. július 18.)

Körülbelül két hete kaptam egy lemezt. Tóth Viktor Arura Trió – Szemed kincse/The present. Kinyitottam és találtam benne egy fohászt, á lá Tóth Viktor. Talán a fohász nem a legjobb szó, mert ez nem segítségkérés, inkább hálaadás. Megfogott a dolog, mert hát hálából aztán van hiány a Földön. A főként balladákat tartalmazó album hangvétele rímel az „ima” mondanivalójára, amit hivatalosan pénteken mutattak be az Opus Jazz Clubban.

Sokan talán túlzásnak tartják ez effajta érzelmeket, de én a koncerten végig valamiféle szentséget éreztem. Abban a pár órában három őszinte ember (Viktortól balra Orbán György és Lukács Miklós) állt a színpadon, akik együtt lélegezve, teljes alázattal öntötték ki előttünk szívüket. A szaxofon-cimbalom-bőgő hármasban ráadásul van valami meztelen, tiszta, ősi erő, amitől olyan közelinek érzi magához az ember az Egészet. Elképzeltem, hogy csak bámulok ki az ablakon az esőbe, cigarettázom és emlékezem. Nem bánkódva, nem keserűséggel, hanem tiszta hálával. Ez volt hát a fővonal, de az este változatos képet mutatott, a balladák mellett volt egy-két energikusabb szerzemény is, és olyan is, ami lemaradt az albumról. A hazai népies elemek mellett pedig India is megelevenedett helyenként, főként a cimbalomnak köszönhetően. És volt három nagyon emlékezetes pontja a koncertnek. A harmadik dal a hortobágyi ükapának szentelve, ami alatt érdekes módon nekem végig Tarr Béla Sátántangójának tanyasi képi világa jelent meg, és a szívem szakadt meg. Az első szett utolsó szaxofonszólója, aminek jelentőségét a közönség is valahogy zsigerből megérezte és éljenezte. Na, és ha szentség, akkor a hetes szám, a teljes katarzis, amelyben mintha minden hangszerből az igazi esszenciát hallottam volna előcsalogatni. Ennél jobban nem tudom analizálni, ami ott történt, mert inkább hagytam, hogy sodorjon magával az áramlat valami ilyesféle szellemben, hogy:

Kaptam életet

Kaptam halált

A második érvénybe lép

Ha az első lejárt

Aztán jön a fényben úszó tér

Rossz tetteim folyománya elér

Itt a földön ajándékom, hogy láthatom

Őt

Az időtlent

A hőt

A fényes áramot

Mely átjárja a tanyasi lakot

Tűnődöm: vajon hallja énekem?

(Gyenge a hangom)

Felajánlom inkább

Mindenem